Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-208

546 Az országgyűlés képviselőházának 20$. ülése 1933 július 5-én, szerdán. külföldi hitelezőknek az egész névértéket, tehát a 100%-ot átutalni, hanem ezeket a tartozásokat a névérték 25—30%-val, illetve záloglevelekkel fogják rendezni. Azt látjuk ma, hogy ezeket a törlesztéses kölcsönöket rendszerint akkor peresítik a pénzintézetek, ha az^ adósok három-négy annuitási részlettel hátralékban maradnak. Az egy évben esedékes annuitási részletek, illetőleg a két félévi annuitási részlet a névértéknek évente körülbelül 10—12%-át teszi ki. Hacsak kétháromévi elmaradt annuitási részletet veszek figyelembe, amelyek miatt ezeket a pereket megindítják, az rendszerint kiteszi a névérték 24—36% -át, tehát körülbelül annyit, amenyivel az egész tőketartozást, az egész kölcsönt rendezni lehetne. Ma pedig a kormáiny nem engedi meg még^ azt sem, hogy ha valakit az elmaradt annuitási részletek miatt beperelnek, az elmaradt és peresített annuitási részletek fejében zálogleveleket helyezzen letétbe és záloglevelekkel^ igyekezzék eleget tenni fizetési kötelezettségének. Tarthatatlan és tűrhetetlen állapot az, hogy amikor se a külföldi hitelezőknek, se egyéb hitelezőknek, —r mert az első helyen bekebelezett zálogleveles hitelezők mellett még rendszerint egyéb hitelezők is adtak kölcsönt ezekre az elárverezett birtokokra, — úgy sincs semmi hasznuk ezekből az árverésekből, sőt rájuk nézve határozottan károsak ezek az árverések, amellett pedig saját polgáraink tízezreit teszik tönkre, hogy akkor a kormány még annyi engedményt se tegyen ezeknek az adósoknak, mint amennyit megenged a közvetítő belföldi pénzintézeteknek, hogy tudniillik a zálogleveles tartozásokat, illetve azoknak lejárt és peresített annuitási részleteit záloglevelekkel rendezzék és fedezzék. A legutóbbi időben azonban felmerült még egy további anomália a zálogleveles hosszúlejáratú kölcsönök terén. Láttuk, hogy amikor talán egy vagy másfél évvel ezelőtt a fontsterling letért az aranyalapról, felmerült az a probléma, hogy egyrészt azok a záloglevéltulajdonosok, akiknek ilyen záloglevelek voltak a birtokukban, aranyfontsterling értékben vegyék-e fel a szelvények után járó kamatokat és annuitási részletet, vagy pedig papírfont-értékben, illetve a hivatalos árfolyam s'zerint, másrészt pedig, hogy milyen fontsterlinggel rendezzék az adósok is akár a kamatokat, illetőleg annuitási részleteket, akár magát a tőkét, ha az vissiszafizetésre kerülne. Most a legutóbbi hónapok alatt, amikor a dollár ugyancsak leesett, letért az aranyalapról, ugyanez a kérdés merült fel a dollárra szóló zálogleveles kölcsönök terén is. Hiába vártunk a kormánytól intézkedéseket, hogy ebben a kérdésben rendet teremtsen és erre a problémára világosságot derítsen. A takarékok ós bankok egyesülete, a TEBE, arra az álláspontra helyezkedett, — kormányintézkedés hiányában — hogy a dollár aranydollár és hiába 4 pengő 20 fillér a dollár hivatalos jegyzése a Nemzeti Bank árfolyama szerint, az a belföldi adós, aki a kamatot, vagy az annuitási részletet akarja fizetni, vagy pedig kölcsönét akarja visszafizetni, még mindig 5 pengő 74 fillért köteles minden dollár helyett pengőben fizetni. Sőt legújabban arra az álláspontra helyezkedtek a pénzintézetek, hogy azt a kamatot, amelyet a belföldi kötvénytulajdonosok szednek fel az esedékessé váló szelvények után, papírdollár-értékben fizetik ki. Ma például 4 pengő 20 fillért fizetnének ezek után a szelvények után, viszont, ha az adós kamatot vagy annuitási részletet akar fizetni, egy dollár helyett 5 pengő 74 fillért köteles fizetni. (Zaj a baloldalon.) Amikor a költségvetési vita alatt szóvátettük, hogy a ma érvényben levő átmeneti intézkedések károsak mind a hitelezők, mindaz adós szempontjából, mert egyrészt a hiteléletet is megbénítják, de másrészt az adóst sem védik ós hogy ezek az intézkedések katasztrofális helyzetet fognak ebben az országban előidézni, akkor a pénzügyminiszter úr azt válaszolta, hogy addig nem tud ebben a kérdésben nyilatkozni, amíg nem tudja, mi lesz a londoni konferencia eredménye. Hát mi előre tudtuk, hogy mi lesz ennek a konferenciának az eredménye: semmi egyéb, minthogy delegátusaink Londonban elköltenek egy csomó közpénzt, anélkül, hogy ebből a köznek bármiféle haszna lenne. Most már világosan látjuk, hogy a londoni konferencia semmiféle eredményt nem hozott sem a monetáris kérdések rendezése terén, sem a külföldi adósságok rendezése kérdésében, aminek a pénzügyminiszter úr szerint tulajdonképpen függvénye a földteherrendezés problémája. Pedig ez a kérdés ma talán legsürgősebb és legalapvetőbb kérdése az egész magyar gazdasági és társadalmi életnek. Most már nem halogathatjuk tovább ennek a kérdésnek a rendezését. Ha a kormány azonban mégsem tartja elérkezettnek az időt a végleges rendezésre, az esetben tessék teljes határozottsággal beszüntetni a mezőgazdasági adósok elleni árveréseket a végleges rendezésig. Nem szabad tűrni, hogy amikor annyira eltolódtak az értékek, különösen a mezőgazdasági értékek és a pénz vásárlóereje között háromszorosan vagy négyszeresen, akkor a mezőgazdasági adósok ellen tovább is árverezhessenek. Ma az a helyzet,; hogy például az a kisember, aki kis családi birtokát néhány évvel ezelőtt meg akarta növelni, készpénze nem lévén, egy-két katasztrális hold földet vett adósságra, ma minden akkor megvett katasztrális hold föld helyett, ha adósságát behajtják rajta, vagy vissza akarja fizetni, három-négy katasztrális holdat kénytelen visszaadni, illetve három-négy katasztrális hold értékét kénytelen visszafizetni. Tudjuk, hogy az elmúlt években a kormány bizonyos akciókat kezdeményezett. Hogy csupán egy példára hivatkozzam — a kormány kezdeményezésére Svájcból elég tekintélyes számú tenyészállatot importáltak és ezeket a tenyészállatokat 1000—1400 pengős áron tukmálták rá épp a legderekabb, leghaladóbb szellemű gazdákra. Most pedig, mikor az e célra felvett kölcsönöket be akarják rajtuk hajtani, kénytelenek ezek a gazdák egy szarvasmarha helyett 6—7 darabot eladni, hogy az annakidején vett tenyészállat árát megfizethessék, mert az értékek azóta annyira eltolódtak. Ma ugyanis már nem az a helyzet, hogy a pengő értékét tartjuk és hogy a pengő aranyalapon áll. A pengő már régen eltért az aranyalaptól. Akkor, ha a kormány nem akar devalorizálni, tehát nem akarja az arany értékemelkedésének ós a pénzérték emelkedésének megfelelően devalorizálni a tartozásokat, de különösen a mezőgazdasági tartozásokat, ahol az értékek legjobban eltolódtak, akkor a végleges rendezésig tessék beszüntetni és felfüggeszteni az árveréseket. Végtelenül sajnálom, hogy a pénzügyminiszter úr ezekre a kérdésekre itt nem nyilatkozik, pedig az ország népe és különösen az a társadalmi réteg, amelyet ez a kérdés a legkö-