Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-207

522 Az országgyűlés képviselőházának playt helyezte kilátásba és Ígérte meg, vagyis, hogy itt mindenki egyenlő esélyekkel indulhat a küzdelembe s amíg a törvényes kereteket betartja, addig egyforma jogokkal, egyforma kötelezettségekkel vehet részt a _ politikai küzdelemben. Hogy azonban az új stílus ezzel szemben hol érvényesül, ezt most szándékozom felszólalásomban kimutatni. Ugylátszik, a választások terén nem érvényesül, mert Friedrich István képviselőtársam közölt velem éppen az imént — ez nem tulajdonképpeni tárgya mai felszólalásomnak — pár megdölbbentő adatot a monori választásról, ahol többek között az elsőizben benyújtott és hitelesen megállapított valódi 3200 ellenzéki aláírásból 2700-at löktek vissza azzal, hogy a kormánypárt íveit írták alá, másodízben pedig a 2600-ból 2300-at, vagyis a 6000-ből összesen 775-öt fogadtak el. (Mojzes János: Le kell csukni az ilyen közokirathamisító választási biztosokat!) Az a választási biztos közkedveltségnek örvendő férfiú, 'mert a kommunizmus idején a néphangulat hatása alatt elvállalta a szovjetbíróság elnöki tisztjét, azonban nem ez a mai felszólalásom tárgya. Ezért láttam szükségesnek megállapítani, hogy az új stílust a választáson természetesen nem látjuk. Továbbkutatva (azonban, felfedeztem az új stílust. A régi stílus tudniillik a volt kormányok alatt, a legszigorúbb gyűléstilalmak idején, az volt, hogy bizonyos társadalmi egyesületek vagy pedig állampolgárok csoportjai által bizonyos ünnepi alkalmakkor rendezett banketteket, ebédeket vagy vacsorákat engedélyezni szokták; például amikor a 4980/1931. gyűléstilalmi rendelet érvényben volt, 1931 november 20-án engedélyezték az Ottó király őfelsége születésnapja alkalmából rendezett vacsorát minden további nélkül, teljesen korrekt módon. Pár nappal ezelőtt meghívó ment széjjel, amely meghívó szerint (olvassa): «Tisztelettel meghívjuk Budapest alkotmányhű polgársága által az alkotmány védelmére a közelmúltban síkraszállott felsőházi és képviselőházi tagok ünneplése céliából július hó 5-én, szerdán stb. a pesti Vigadó összes termeiben rendezendő vacsorára.* Erre a vacsorára a bejelentés szabályszerűen megtörtént, a rendőrség azonban ezt a bejelentést nem vette tudomásul, illetőleg a vacsorát nem engedélyezte a következő megokolással (olvassa): «A tervezett vacsora a bejelentés tartalmából kivehetőleg kifejezetten politikai célokat szolgálna és ugyancsak a bejelentés szerint a vacsora rendezésében társadalmi egyesületek vesznek részt.» (Rakovszky Tibor: Tabódynak szabad vacsorázni?) Maid erről is lesz szó, t. képviselőtársam. (Tovább olvassa): «A 6070/1933. M. E. számú _ rendelet csak az országgyűlésen képviselt politikai pártok által tartott politikai gyűléseket oldotta fel a 4980/1921. M. E. és 1570/1933. M. E. számú rendeletben kimondott tilalom alól. Ennek folytán a bejelentésben foglalt politikai jellegű összejövetel, mely fentebb vázolt jellegénél fogva teljesen kimerítené a politikai o^űlés fogalmát* .. i (Rassay Károly: Bűncseleikménvét!) Űgy van, t. képviselőtársam. (Tovább olvassa): «... nem tartozik a 6070/1933. M- E. szánni rendelet felfüggesztő batálya alá, miért is az erre vonatkozó bejelentést a fent hivatkozott rendeletekre figyelemmel el kellet utasítanom. Pe azért sem • tartom a tegezett vacsorát cnsredélyezbetőnek, mert p7,

1 társadalmi esryePŰléteV rendezésével óhajtják tartani, már pedig a társadalmi egyesületek, alapszabályaik 207. ülése 1933 július U-én, kedden. szerint, politikával nem foglalkozhatnak.* (Rassay Károly: Nagyon jó!) T. Ház! Ebben a véghatározatban sikerült felfedeznem az új stílust. Ilyesmi sem a Bethlen-kormány, sem a Károlyi-kormány idejében nem volt. Felfedeztem azt az új stílust, amely ma, úgy látszik, már érvényben van, de amely igen ellenkezik a miniszterelnök úr előbbi kijelentéseivel. Ezt a vacsorát a társadalmi egyesületekre való hivatkozással nem engedélyezték, mert a Magyar Férfiak Szent Korona Szövetsége, a Magyar Nők Szent Korona Szövetsége, továbbá a Nemzeti Összetartás Társasköre rendezték volna. Még ha elfogadnám is ezt az indokot, a túloldalon ülő t. Marton Béla igen t. képviselőtársam a megmondhatója, hogy a Move,, amely tudvalevőleg szintén társadalmi egyesület, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) ugyanott a Vigadóban rendezett egy vacsorát. (Rassay Károly: Az más!) A Move. szintén társadalmi egyesület, tehát a rendőrségi véghatározat értelmében politikával nincs joga foglalkozni. Marton Béla képviselő úr a vacsorán ki is jelentette, hogy ez a vacsora nem egy pártnak a vacsorája, nem a-Nemzeti Egység Pártjának a vacsorája, hanem a Move-nak a vacsorája és egyáltalában a nemzeti egységnek a vacsorája. Mellesleg, hogy mi az a nemzeti egység, mint konkrét fogalom, azt nem mondta meg. Ezen a vacsorán igenis, elhangzottak politikai nyilatkozatok, amennyiben f Marton Béla t. képviselő úr kizárólag a kormány politikáját dicsőitette és kizárólag egy pártszervező kortesbeszédet mondott. Ugylátszik azonban, hogy az alkotmányhű polgárok vacsorájának betiltásánál a rendőrhatóság talán attól tartott, hogy ott a'kedélyeket bizonyos fÓikig felizgató nyilatkozatok történhetnek, éppen a Move-vacsorán szerzett tapasztalatok alapján, ahol nemcsak a kereszténypárthoz, nemcsak a keresztény ellenzékhez tartozó képviselők, hanem nagyon sokan olyanok is, akik nem is politizálnak, akik talán politikailag inkább a kormányt támogatják, méltán felháborodtak azon a — hogy mást mondjak^ — furcsa ízű kijelentésen, hogy a vallási jelszavakat mindörökre törölni kell a^ közéletből, mert az ilyen jelszavak hangoztatása a magyar élettől idegen és aki ilyen jelszavakat hangoztat, (ÍZ ÍX nemzet ellensége. Hát a tekintetben lehetnek eltérők a felfogások, hogy mikor célszerű és mikor nem a vallási jelszavak hangoztatása. Én magam annak ^ a pártnak, amelyhez tartozom, az álláspontján vagyok, hogy igenis, lehet politikai pártot is keresztény világnézlet alapján megszervezni. Mondom, e tekintetben eltérhetnek a vélemények, de kijelenteni, hogy aki vallási jelszavakat — amint ő mondja —• visz bele a magyar ^ közéletbe, ' az a nemzet ellensége, ez legalább is merészség, amelyre megkapta a méltó választ Homonnay igen t.- képviselőtársam beszámolóján. De lássuk, miért kellett annyira félni ettől a vacsorától? Akkor, amikor a Move.-vacsorát engedélyezték, miért nem engedélyezték ezt az említett vacsorát is? Talán a szónokok személye miatt? Talán attól féltek, hogy ha ilyen kormányhű és konzervatív képviselő, mint Marton Béla, a- Vigadóban . tartott vacsorán ilyen kijelentésekre ragadtatja magát, akkor olyan veszedelmes forradalmi elemek, mint például gróf Zichy János, Ernszt Sándor, Kállay Tibor, vagy Szontágh Jenő felsőházi tag talán