Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-207

Az országgyűlés képviselőházának annyira izgatni fogják a kedélyeket, talán annyira forradalmasítani fogják a közvéleményt, talán olyan puccsot fognak ott csinálni, hogy attól felborul az egész nemzeti egység, felborul a társadalmi rend? Talán attól féltek, hogy Zichy János gróf fog a társadalmi rend ellen izgatni, talán attól féltek, hogy Ernszt Sándor fog felekezet elleni izgatást véghezvinni, hogy Kállay Tibor az ország pénzügyi egyensúlyát veszélyeztető kijelentéseket fog tenni, Meskó Zoltán igen t. barátomnál még' eresebb antikapitalista kijelentéseket? Nem tréfadolog azonban ennek a gyűlésnek betiltása és éppen azért voltam bátor felszólalásom elején ahhoz a javaslathoz csatlakozni, amelyet Weltner Jakab előttem szólott t. képviselőtársam terjesztett be, mert vagy van rendelet, vagy nincsen, vagy érvényt tud szerezni a belügyminiszter úr rendeletének, vagy nem. (Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De ha egyrészt fel van függesztve a gyűléstilalmi rendelet, másrészt, ha precedens van rá, hogy egy társadalmi egyesület gyűlést tartott, amely igenis, politizál és hozzátehetem, 'sokkal inkább politizál, mint politizáltak volna a betiltott vacsorán, hiszen azon a Move.-vacsorán kizárólag pártpolitikát csináltak, mert hiába, nekem pártpolitika az, ha hangsúlyozzák is, hogy nem csinálnak pártpolitikát, ha azt mondják, hogy csatlakozzon mindenki Gömbös Gyulához, a vezérhez, ez igenis, egységes párti pártpolitika, — ha tehát az egyik pártnak ezt megengedik, mi egyenlő elbánást kérünk mindenki számára, legyen az kormánypárti, vagy ellenzéki, legyen az legitimista, vagy nem legitimista, legyen az keresztény, legyen az szocialista, egyenlő elbánást, szabadversenyt kérünk. (Friedrich Ist* ván: Ilyet kérni!) Ha azt találja, a kormány, azt találja a miniszterelnök úr, hogy nem célszerű a gyűléstilalom felfüggesztése, ám léptesse életbe a legszigorúbb gyűléstilalmat, ezt nem helyeselném ugyan, de tisztességesebb, korrektebb eljárás volna, (Zaj.) mint az ilyen intézkedések. Hiszen, sajnos, a miniszterelnök úrral szemben tisztában vagyunk mi az ő állásoointia az úgynevezett királvkérdésben, de azt hittük, azt reméltük legalább, hogy ezt a nagy kérdést, ezt az országnak elsőrendű, őszerinte nem aktuális, mások szerint aktuális és mindenképpen életbevágó kérdését szintén az erŐ'k szabad érvényesülése, a szabadverseny mellett engedi megvívni, ahol tényleg a nemzet igazi állásnontja juthat kifejezésre. Minthogy az urak, úgylátszik, ebben a kérdésben is az erőszak, a méltánytalanság eszközéhez folyamodnak, mert nem engedik meg az egyik csoportnak azt, amit a másiknak megengednek, ezért az elnök úr indítványát nem fogadom el. (Éljenzés és taps balfelől — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Scheuer Róbert! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak!^ Scheuer Róbert: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy mielőtt tulajdonképpeni témámra rátérnék, néhány szóval reflektáljak előttem szólott t. képviselőtársaim szavaira. Nem első eset, hogy választással kapcsolatban panaszokat mondanak el a t. túloldal képviselői ebben a Házban. Emlékszem azonban arra, hogy a belügyminiszter úr nem egyKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XVII. 207. ülése 1933 július A-én, kedden. 523 szer azt mondotta, — és ezl az egész oldal pártkülönbség nélkül helyeselt, — méltóztassék konkrét panaszt tenni . . . (Zaj és felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Öreg kifogás!) Elnök: Csendet kérek! (örgr. Pallavicini György: Huszonhatodikán volt bejelentve, tegnap tiltották meg! — Zaj.) Scheuer Róbert: . . . méltóztassék megvárni annak a vizsgálatnak eredményét, amit ezekre a konkrét bejelentésekre a belügyminiszter úr még minden esetben elrendelt és véghezvitt, de anélkül, hogy ez megtörtént volna, itt köztisztviselőket szinte vádolni, ezt mi ezen az oldalon nem hallgathatjuk meg. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és középen.) Méltóztassék az illetékes fórumhoz fordulni. (Egy hang balfelől: Miért védi a törvénytelenséget?) Nem a törvénytelenséget védem, hanem azt mondom, hogy a vizsgálatot az illetékeseknek kell lefolytatniuk. (Zaj. — Elnök csenget.) Méltóztassanak megengedni, hogy most áttérjek arra, ami tulajdonképpeni célom volt, (Halljuk! Halljuk! jobbfelől és középen.) nevezetesen a solymár—pirisszentiványi katasztrófára, amelyről gyönyörű szavakkal emlékezett meg úgy a Ház elnöke, mint a pénzügyminiszter úr. (Rassay Károly: Egyetértünk valamennyien!) Mégis legyen szabad nekem is néhány szóval illusztrálnom azt, amitt ott végignéztem. (Halljuk! Halljulk! jobbfelől.) Almikor a szerencsétlenség bekövetkezett, akkor lehullott ott minden, ami az embert az embertől elválasztja, nem volt ott hatóság, igazgató, főmérnök, munkás és segédmunkás, (Rassay Károly: Nemzeti egység!) hanem ott bajbajutott és segítőemberek voltak. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Annak a hallatlan munkakészségnek, annak a borzasztó nagy önfeláldozással járó munkának, amelyet ott mindenki kifejtett, volt az eredménye az, hogy tizenegy szerencsétlenül járt testvérünk közül kilenc mégis megmenekült. Ha az emlber végignézte azt az emberfeletti munkát és annak a nagy katasztrófának aránylag mégis csak jó kimenetelét, önkéntelenül eszébe kellett, hogy jusson az, hogy ma tulajdonképpen ez az ország is ilyen bajban van, csakhogy nem tud okulni ez a társadalom azoknak a munkásoknak példáján, (Jáuossy Gábor: Igaza van!) akik olyankor, amikor baj volt, mindent félretéve összefogtak, hogy segítsenek. (Rassay Károly: Mit tettek félre önök? Mindeddig még semmit félre nem tettek! Azt csinálják, amit tíz év óta!) Meg vagyok győződve arról, hogy ha a magyar társadalom eggyé tud lenni abban, hogy ha bajban van az ország, összetart, itt sem fog elmaradni az az eredmény, amelyet a solymári munkások elértek. (Éljenzés és taps jobbfelől és középen.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e napirendi javaslatomhoz hozzájárulni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Akik az elnöki napirendi javaslatot elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A Ház az elnöki napirendi javaslatot fogadta el. Bejelentem a t. Háznak, hogy az indítványkönyvben újabb bejegyzés nincs. Most pedig kérem a, jegyző urat, szíveskedjék az interpellációs könyvet felolvasni. Brandt Vilmos jegyző (olvassa): «Hegymegi Kiss Pál — a honvéd elírni és kultuszminiszterhez — a hadirokkantak gyermekeinek nyújtott tanulmányi kedvezmény tárgyában. (írásban.) Hegmegi Kiss Pál — a földmívelésügyi mi79