Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-193

4:2 Az országgyűlés képviselőházának 193. ülése 1933 június 6-án, kedden. kényszerítem erre a szerencsétlen országra, amely geográfiai fekvésénél fogva benne fekszik majdnem a torkában ennek a gazdasági kooperációnak. Nekünk Londonban kötelességünk tiltakozni az ilyen offenzív támadó jellegű gazdasági kooperációk ellen. Nekünk az ilyen merevséggel, megkötöttséggel, a világ együttműködését akadályozó ilyen, — azt mondhatnám — offenzív jellegű gazdasági szerződésekkel szemben a magyar nemzetnek szabad, elasztikus, fejlődésképes, az egymás megsegítésére, a békés együttműködésre irányuló kooperatív jellegét és céljait ki kell domborítanunk és ha mindezekkel szemben a kisantant kooperációja ebben a formációban fenn akarná tartani a mása céljait, akkor nekünk is meg kell keresnünk a gazdasági ellenorganizációknak azt a rendszerét, amelyre nem mi adtuk aneg a jog-okot, amelyre nem mi provokáltunk, amelyre azonban megfelelő ellenintézkedésekkel felelni nemcsak jogunk, hanem erkölcsi, jogi és gazdasági 'kötelességünk is. (Ügy van! Ügy van! Taps a baloldalon.) Ezen a világgazdasági konferencián a leglényegesebb kérdés, ha egyáltalában rendezhető volna, az agrárértékesítés problémájának megoldása kellene, hogy legyen. Természetesen ,szóvá fognak tétetni • azok a pénzügyi természetű kérdések, problémák is, amelyek főleg a külföldi hitellel kapcsolatban adódnak. En ezekben a kérdésekben nem tudok minden tekintetben egyetérteni a pénzügyminiszter úrral. (Hegymegi Kiss Pál: Bizony nem!) En mindenekelőtt abszolúte szükségesnek tartanám, ezekkel az időleges tárgyalásokkal szemben, ezekkel a labilis, mondjuk, intézkedésekkel kapcsolatos^ stilhallteegyezményekkel, transzfermoratoriális rendelkezésekkel és transzferkasszával szemben a külföldi adósságok kamatainak 3—5 éves kötvényesítését, vagyis egy nyugalmi állapot teremtését ezekben a kérdésekben elengedhetetlenül szükségesnek tartom. Hivatkozom arra, hogy Brazília már évekkel ezelőtt elérte tényleg ezt a célt, hivatkozom arra, hogy a külföldi hitelezőnek a kamatok kötvényesítéséből több haszna r van, mint a transzferkasszába befizetett és általa majdnem elérhetetlennek tekintett pengőkből, nem is szólva arról, hogy a belföldig adós szempontjából a kamatok ilyen kötvényesítése mennyivel előnyösebb, békésebb és végeredményben az államháztartás szempontjából is mennyivel kívánatosabb ez a helyzet, mert hiszen nyilvánvaló, hogy összes terheinek ma

1 a magyar társadalom eleget tenni nem képes; ha tehát néhány esztendőre kikapcsoljuk a külföldi adósságok kamatszolgáltatását és tőkésítés révén az évi fizetéseket elimináljuk, akkor remélheti a magyar állam, hogy adó- és illetékköyetelései ' a közönséggel szemben tényleg érvényesíthetők lesznek. En a kamatok kötvényesítésének problémáját a magángazdaság és az államháztartás szempontjából egyaránt kardinális kérdésnek tartom és rendkívül sajnálom és kifogásolom azt, hogy a pénzügyminiszter úr inkább a transzferkassza fenntartásának, az adósok kilátástalan és reménytelen további nyomorgatás ának híve, mint ennek a szerintem sokkal célravezetőbb megoldásnak. Nekünk el kell intéznünk ott Londonban az adósságok, a jelzálogos adósságok kötvénnyel való visszafizetésének problémáját is. (Ügy van! balfelől.) Lehetetlenség, hogy a belföldi adós arra kényszeríttessék, hogy reménytelen, eladósodott állapotában továbbra is vegetáljon és az adósság kamatainak és a terheknek folytonos növekedésével a maga egzisztenciája teljesen aláaknáztassék. (Ügy van balfelől.) A kötvényekkel való visszafizetést lehetővé kell tenni az adósok számára. Képtelen állapot, hogy a bankok a maguk spekulatív tevékenységével összevásárolják a kötvényeket, elárverezzék az adósokat, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) és azután r egyrészt a földbirtok, másrészt az összevásárolt kötvénymennyiség birtokában egy hallatlan, legalább is 100%-os profitot vágjanak zsebre azon a kölcsönön, amelyen az adós tönkrement és amelyből a hitelező egyetlen egy fillért viszont nem látott. (Ügy van! balfelől. — Ulain Ferenc: Legtöbbször nagy bankok, altruista bankok. — Zaj.) Sajnálom, hogy beszédidőm lejárt. En a miniszterelnök urat arra kérem, méltóztassék konszideráció tárgyává tenni ezeket a gondolatokat, amelyeket egy nagyon fontos, talán életbevágó fontosságú világkonferencia előestéjén azért voltam bátor itt elmondnai, hogy a magyar földmívelő nép, a magyar f agrártársadalom, a magyar nemzet többségének ezt a jogos és becsületes kívánságát kifejezésre juttassam. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 Patacsi Dénes jegyző: Túri Béla! Turi Béla: T. Képviselőház! Nagyon hívesen követném előttem szóló t. képviselőtársamat azon kérdések fejtegetésében, amelyeket ő szükségesnek látott felhozni, de miután más témáról akarok a miniszterelnökségi tárcával kapcsolatban beszélni, méltóztassanak megengedni, hogy csak röviden azt a kijelentést tegyem, hogy nagyban és egészben teljesen egyetértek Eekhardt t. barátom fejtegetéseivel és nagyon örülök, hogy a londoni konferencia előestéién ezeket az agrártársadalom érdekében való gondolatokat felvetette, amely programúinak, meg lehet róla győződve, nemcsak az ő pártja híve és propagálója, hanem mindazok, akik a magyar mezőgazdaság érdekeit és Magyarország sorsát szívükön viselik, hasonlóképpen gondolkoznak. Különösen osztom nézetét abban, hogy ha a föld jövedelmezőségének kérdése ezen a londoni konferencián valamely formában nem rendeződik, az egész konferenciának rendkívül csekély eredményt lehet tulajdonítani. Az európai összefogás gondolata az agrártársadalmak, illetve agrárországok részéről szinte szükséges, sőt talán ő bizonyosan fogja tudni, hogy éppen Franciaország részéről még a háború előtti Franciaország földmívelésügyi minisztere, Meline volt az, aki az agrárorganizáció szükségességét az ipari fejlődés mellett mint legelső, legfontosabb feladatot kitűzte (JEckhardt Tibor: Űgy van!) e részben is csatlakozom tehát felszólalásához, hogyha nem sikerülne az egész világnak az úgynevezett tervgazdaság alapján valamiképpen a kibontakozás útját megtalálni, akkor az az európai gondolat és összefogás kifejezésre jusson. Osztom nézetét abban is, hogy a kisantant gazdasági szervezkedésével szemben, amelynek nem békés a célja, (Űgy van! Űgy van! a baloldalon.) helyezzük mi előtérbe azt a célt, amelyet Magvarország állandóan sürget és kormányai állandóan hangoztatnak. A pénzügyi rendezés tekintetében, különösen a jelzálogos adósságok