Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-207

510 Az országgyűlés képviselőházánál ban való eladósodás útján teljesen a telephez van kötve a munkás. Ha a t. képviselő urak egyik-másik bányavidékre tévednek, ajánlom, méltóztassanak megnézni a bányamunkásnak egy (heti leszámolását. Mindent láthatnak azon, csak azt nem, íhogy az a bányamunkás pénzt kap, mert majdnem minden keresete ott marad a bányaélelemraktárban. Ha pénzt akar látni, akkor vagy a malackáját, vagy a kecskéjét kell eladni, vagy a gyermekeit kell korán munkába küldeni. A bányahatóságoknak azonban nemcsak az volna a feladatuk, hogy arra ügyeljenek, hogy a bányabirtokos nem megy-e túl a jogosítványon, tehát nem sérti-e egy másik bányának az érdekeit, nemcsak az volna a feladatuk, hogy elmenvén oda, mint a bányabirtokosok vendégei kissé körülnézzenek, beszélgessenek egyik-másik emberrel és tessék-lássék intézkedés után hazamenjenek, hanem az, hogy mélyen, keményen belenyúljanak ezekbe a dolgokba és jogkörüknél fogva hathatósan is intézkedjenek. Nincs szükség erőszakra, nem is kell erőszakos intézkedést^ alkalmazni, csak a jogkörüket kell betartani és már ezzel rengeteg sokat enyhíthetnének a bányamunkások sorsán, majdnem elviselhetetlen sorsán. {Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Amíg a bányahatósági jogkör a pénzügyminisztérium keretébe tartozott, az ilyen intézkedésekből vajmi keveset tapasztaltunk. Egyet ellenben látnunk kell, hogy a bányaszerencsétlenségek száma évről évre nagyobbodott. Sajnos, az erre vonatkozó statisztikám nagyon hiányos, de hiányossága mellett tanulságos. Az 1924. évben Csonka-Magyarország területén 1683 esetben fordult elő bányászszerencsétlenség, ebből 54 volt halálos, 1925-ben már 2118 esetben, ebből 41 volt halálos, 1926-ban 2321 esetben, ebből 42 volt halálos. Amint tehát ebből az egészen rövid, csonka kimutatásból méltóztatnak látni, a bányaszerencsétlenségek száma nemhogy csökkent volna, hanem ellenkezőleg évről évre több lesz és 1924-től 1926-ig, tehát csak két esztendő alatt 1683 esetről 2321 esetre emelkedett. Ezeknek a baleseteknek túlnyomó többsége az üzemköltségek megtakarításának számlájára Írandó. Ahogyan az ipari üzemekben a kapitalizmus azzal véli magát fenntarthatni, hogy csökkenti a rezsiköltségeket és minden, szerinte a rezsiköltség fogalma alá tartozó munkást és alkalmazottat elbocsát, — az igazgatók és a niagasállású tisztviselők számát nem csökkentik (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) — úgy a bányákban ez még fokozottabb mértékben történik, ott sem az igazgatók számát csökkentik. Méltóztassanak megnézni a Magyar Altalános Kőszénbánya, vagy a Salgótarjáni és a többi kőszén'bánya részvénytársaságot. Látni fogják, hogy az igazgatónak, az igazgatók ott alkalmazott gyermekeinek és egyéb Herberteknek számát egyáltalában nem csökkentették, ellenben csökkentették a felügyelőszemélyzet, a mérnökök, a gépészek, a beosztott előmunkások, lőmesterek és egyéb felügyelőszemélyzet számát. így történik azután az, hogy a bányákban műszakonként leszáll a bánya nagysága szerint 300—400—500 munkás és sokszor félműszakon át dolgoznak, a nélkül, hogy egy felügyelő oda tudna menni hozzájuk és meg tudná nézni és^ szakszerűen meg tudná állapítani, hogy az ácsolás jól van-e készítve, a járatok tiszták-e, és hogy általában az óvintézkedéseket betartották-e. Még a fúrásoknál, a kilövéseknél is nagyon gyakran előfordulj hogy ez fel207. ülése 1933 július í-én, kedden. ) ügyelőszemélyzet nélkül történik, ami egymagában is tilos, törvénybe ütköző és veszedelmes dolog. Takarékoskodnak azonkívül a bányák, mint mondottam, a bányafáyal, az ácsolóanyaggal, a tömítőanyaggal, értve ezalatt ,a vastartókat, betonducolást. Természetes, hogy e mellett a rablógazdálkodás mellett^— sajnálatosan szomorú, de természetes — évről évre növekszik a bányákban előforduló balesetek száma. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Különösen olcsó' lett az emberélet az utóbbi három-négy esztendőben, amióta a bányáknak úgynevezett dekonjunktúrájuk van. Mármost méltóztassanak megengedni, hogy egy pillanatig ennél a kérdésnél időzzek. A bányáknak a háború alatt és a háborút követő időkben hallatlanul jó konjunktúrájuk volt. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) El voltunk zárva a külföldi széntől, és egyéb tüzelőanyagtól, magyar tüzelőanyagra voltunk utalva és így a bányák hallatlanul nagy haszonnal dolgoztak. Ezt a hasznot az előző kormányok még fokozták azzal, hogy engedélyeztek számukra bizonyos szürtakszat, amelyet a bányák felújítására, munkáslakások építésére és egyebekre kellett fordítaniuk. A fővárosi és a vidéki közönség, főleg azonban szenet használó gazdák voltak kénytelen megfizetni azokat a luxusépítkezéseket, amelyeket egyes bányatelepeken végrehajtottak. A szénfogyasztóközönségnek kellett megfizetnie azokat az egészségügyi berendezkedéseket és munkás- és tisztviselői lakásokat, amelyeket a 'bányatelepeken létesítettek. A saját jövedelmükből, — hogy ezzel a műszóval éljek — legális jövedelmükből erre a célra semmit sem áldoztak. Annak a kivételes helyzetnek, amely a háborús és a háborút követő időkben a tüzelőanyagok behozatalának nehézsége következtében állott elő, az ügyes kihasználása lehetővé tette számukra azt, hogy bányáikat tökéletesen rendbehozzák, sőt munkásházakat, tisztviselőházakat, luxuspalotákat, kaszinókat, templomokat és egyebeket építsenek, amelyeket, — mint mondottam, — a széníögyasztó közönség volt kénytelen megfizetni. De miután mindezeket a berendezéseket a szénfogyasztó közönség fizette meg, joggal kérdi az ember, hová lett az, a rengeteg haszon, amelyet a bányák így szereztek? Ezt a hasznot nagyon ügyesen tartalékolták vagy mellék váll álatokba sibolták át. Méltóztatnak tudni, hogy minden bányának van egy-két mellék vállalata. Az egyik bánya elektromosságot szállít, a másik cementet csinál, meszet éget, a harmadik téglát csinál, egyszóval a legtöbb bányavállalat ilyen mellékvállalatokat, úgynevezett fiókvállalatokat létésít. Ezenkívül külföldi összeköttetések, külföldi érdekeltség is rengeteg van a magyar bányaiparban. Azt a hasznot, amelyet á jó konjunktúrában szereztek és amelynek túlnyomó része ki nem fizetett (munkabér, tartalékolták, vagy eltolták és most, amikor gyenge a konjunktúra, amikor a szén fogyasztás csökkent, a bányák vezetői előállanak és a nyilvánosság előtt mossák kezeiket, mondván, nézzék meg a mi mérlegeinket, milyen rosszak, mi ennél többet nem tudunk csinálni. Nagyon gyenge érv. Amellett az, aki a mérlegekben tud olvasni, megállapíthatja, hogy a szénbányászat és a vele kapcsolatos iparok még ma is igen jövedelmező iparágak. (Ügy vam, Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Csak a munkásokat fizetik rosszul!) Azt az emberpusztítást, az emberi munkaerőnek azt a hal-