Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-207

Az országgyűlés képviselőházának konkrét esetek kapcsán félmerült, ahol gyanútlan adófizetőpolgárok irtózatos kellemetlenségbe kerülnek, azt a következtetést szeretném levonni, hogy ha a pénzügyminiszter úrnak, illetőleg a pénzügyminisztériumnak ilyen rendelkezés kiadására van gondolata, akkor valahogyan össze kellene egyeztetni a két hatóság eljárását. Nem lehet, hogy építési engedély szempontjából engedélyezhetők legyenek bizonyos méretek és bizonyos szerkezetek és ugyanazok a szerkezetek ne kapják ímeg ugyanakkor az adómentességet. Ha van ilyen ütközőpont, ezt egyszerű tárgyalással ki • lehetne küszöbölni és meg lehetne oldani a kérdést úgy, hogy mielőtt a pénzügyminiszter úr ilyen rendeletet kiad, megtárgyalná a belügyminiszter úrral, illetőleg a belügyminiszter úron át a többi építési hatóságokkal és^ akkor nem kerülhetne senki abba a szituációba, amelybe ma került, hogy felépítette az épületet és a lakhatási engedélyt megkapja, az adómentességet pedig nem kapja meg. A jelentést egyebekben tudomásul veszem. (Helyeslés.) , Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Felírva nincs senki! Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) A. tanácskozást befejezettnek jelentem ki. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az imént tárgyalt jelentést tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a jelentést tudomásulveszi, tárgyalás és hozzájárulás céljából a Felsőházhoz teszi át. Napirendünk szerint következik a pénzügyminiszter bányahatósági jogkörének t a kereskedelemügyi miniszterre való átruházásáról szóló törvényjavaslat (írom. 574, 577. sz.) tárgyalása. Az előadó Temesváry Imre képviselő úr, őt illeti a szó. Temesváry Imre előadó: T. Képviselőház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat a most fennálló jogszabályaink értelmében a pénzügyminiszter urat megillető bányaihatósági jogkörnek a kereskedelmi miniszterre való átruházásáról szól. Mint bölcsen méltóztatnak tudni, a bányahatóság feladata általában bányatörvényeink végrehajtása. Ennek a jogkörének keretébe tartozik a hány a jogosítvány ok adományozása, ezek nyilvántartása vagy visszavonása, a bányamívelés feletti állami felügyelet gyakorlása, az élet- és vagyonbiztonság feletti őrködés, továbbá az üzemeket érintő összes jogi kérdések elintézése. így a bányamunkások és bányavállalatok közötti vitás kérdések eliminálása, ezenkívül a bányatulajdonosok és földtulajdonosok, valamint a szomszédos földbirtokosok és bányatulajdonosok között előálló vitás kérdésekben a döntés joga, valamint a vállalati élelemtárak ellenőrzése, a belső egészségÜgyi intézkedések, a bányastatisztika készítése és a bányailletékek kivetése és különösen a munkásvédelmi intézkedések végrehajtása. T. Képviselőház! Ezt a feladatkört alsó fo kon a bányakapitányságok hajtják végre. A bányakapitányságok fogalmazói kara kettős főiskolai kvalifikációval rendelkezik. Az egyik a teljes hányamérnöki képesítés, a másik pedig a teljes jogi képesítés, tehát közigazgatási funkciójukat kellő szakismerettel rendelkezve látják el a bányakapitányságok. Végső fokon ezekben a kérdésekben a pénzügyminiszter dönt. Reá tartozik a 'bányatörvény végrehajtására való felügyelet, ezenkívül a bányakapitányságok által meghozott határozatok ellen benyújtott fellebbezéseknél a végső fokon való döntés. A bányahatósági jogkörnek ezekből az; 207. ülése 1933 július 4-én, kedden. %% 507 imént ismertetett részleteiből kitűnik, hogy ezek a feladatok igen jelentékeny részben a lehető legszorosabb kapcsolatban állanak az összes ipari természetű kérdésekkel, különösen az üzembiztonságra való felügyelet és a munkásügyi kérdések intézése áll szoros kapcsolatban az egyéb iparügyi teendőkkel, amelyeknek pedig a kereskedelemügyi miniszter a felügyeleti hatósága, ennek következtében a hatósági felügyelet egyöntetűvé tétele szempontjából is szükséges, hogy a bányahatósági jogkör a pénzügyi kormányzat köréből az ipari ügyeket ellenőrző kereskedelemügyi miniszterre ruháztassák át. (Helyeslés a jobboldalon.) A bányaíhatósági jogkör a pénzügyminiszterre a volt földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium megszüntetése alkalmával az 1898:XVIII. te. alapján szállott, amikor is ez a törvény külön földmívelésügyi minisztériumot létesített. Az ennek a törvénycikknek alapján kiadott 1727/1889. számú miniszteri rendelet mondatta ki, hogy a (bányafelügyelet^ 1899. évi január 1-től a pénzügyminiszter hatáskörébe utaltatik. Az előadottakból kitűnik, hogy a bányahatósági jogkörnek a kereskedelemügyi miniszterre való átruházásával a bányaműveléssel járó ipari és üzemi tevékenység szakszerű és megnyugtató elbánásban fog részesülni, ennek következtében tisztelettel _ kérem, méltóztassék az előttünk fekvő törvényjavaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttünk fekvő törvényjavaslat — mondhatnám — évszázados gyakorlattal kíván szakítani, azzal, hogy a (bányahatósági jogkört a pénzügyminiszter úrtól elveszi és a kereskedelemügyi miniszter úrra ruházza át. Az érdekelt munkásság szempontjából ez a csere akkor, ha nem változik meg az a szellem, amelyben eddig a bányahatósági jogkört kezelték, nem bír különösebb értékkel. Mivel azonban határkőhöz értünk és^ a pénzügyminiszter úr jogköre^ a bányahatóságokat és a bányák felügyeletét illetőleg megszűnik, nem fog ártani, ha visszapillantást vetünk arra a munkára, amely a pénzügyminiszterek vezetése mellett a bányahatósági jogkört illetőleg az elmúlt évtizedekben folyt. {Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Hazánkban a bányászat körülbelül a XI. században kezdődött meg. Bevándorolt németek és vallonok kezdték meg Magyarországon a bányamívelést, majd később Szászországból jöttek át a Szepességbe ugyancsak németek, a délvidékre olaszok és stájerországi munkások és ezeknek segítségével sikerült azután a sóbányászatot és az ércbányászatot megindítani. Hosszú évtizedeken át ki voltak szolgáltatva az ezekben a bányákban foglalkoztatott munkások a bányabirtokosok önkényének, semmiféle szociális védelem nem volt és ha hébe-hóba a bányászok megmozdultak, hogy rettenetes sorsukon valamiképpen segítsenek, akkor a mai fülnek borzalmas büntetésben volt részük. így a XV. században meglehetősen rossz gazdasági viszonyok uralkodtak és ennek hatása alatt a bányamunkások, jelesül a sóbányamunkások kezdtek elsőnek megmozdulni. Minthogy akkor a bányamívelés és a bányászati jogkör a királyi kincstár hatáskörébe tartozott, ennélfogva a királyi kincstár kiadott egy rendelkezést, amelyben azt mondja (olvassa): «Megtiltjuk azonkívül, hogy sóvágóink a jövőben azon összejövetelt vagy gyűlést,