Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-206

Az országgyűlés képviselőházának 2 nem tejvállalati vezérigazgatók, ezek közül nagyon sokan vagyonuk roncsait fektették bele a tejüzletbe, tejtermelésbe és a kormány tíz évig megengedte ezt. Most máról-lholnapra jelszavak és gazdasági elméletek miatt nem lehet tönkretenni a magyar mezőgazdaság ezt az egyik értékes rétegét. (Farkas Elemér: Mit csináljanak azok a tenyésztők, akik Somogyban és Tolna megyében vannak*? — Csikvándi Ernő: Szállítottak Bécsbe, ami megszűnt!) A múltkor már voltam bátor meghívni tisztelt képviselőtársamat, jöjjön ki Pestkörnyékre, meg méltóztatik látni, hogy ott is 6—8 fillér a tej ára. önök hivatkoztak a fogyasztásra. Méltóztassék tudomásul venni, hogy Budapest fogyasztása, mióta 32 filléres tejárak vannak, napról-napra csökken és a végén odakerülünk, hogy a ma 400.000 liter tejet fogyasztó székesfőváros nem fog fogyasztani és ezek az elméletek eltűnnek. Tisztelettel kérem beszédidőmnek 10 perccel való meghosszabbítását. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a meghosszabbítást megadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Dinnyés Lajos: T. Ház! Bármennyire int ellentmondólag igen tisztelt képviselőtársam, Budapest székesfőváros határain százezrek fognak kenyér nélkül maradni és siratni fogják ezt a rendeletet és az ezáltal előállt helyzetet. Ezt nem lehet kézlegyintéssel elintézni és tisztelt képviselőtársam is fog még majd inteni, amikor a rendelet következtében beígért 20'2 filléres tejárak ellenére a vidéken — éppen ezeken a vidékeken — nem fognak többet kapni 6—8 fillérnél és a bajban önök éppen úgy osztozkodni fognak, mint Pest egész környéke. (Csikvándi Ernő: Nemcsak Pestkörnyék van, hanem vidék is!) Méltóztassék tudomásul venni, tisztelt képviselőtársam, hogy a tejrendelet a legnagyobb raffinériával arra épült fel, hogy bennünket gazdákat szembeállítson ebben a kérdésben. Méltóztatnak tudni, hogy értékes tehénanyagot itt Budapest környékén nem lehet felnevelni és ezek a sokat szidott és kifogásolt, állítólag kiváltságos helyzetben levő pestkörnyéki és pesti tehenészetek onnét szerzik be a teheneket, ahol törzskönyvezett tehenek vannak, ahol jobb fejőstehenek vannak. (Csikvándi Ernő: Azok nevelik Pestkörnyéknek a törzskönyvezett teheneket és itt használják el őket! Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne zavarják a szónokot. Dinnyés Lajos: Tisztelt képviselőtársaim, önök engem azzal aposztrofáltak, hogy parciális érdekeket védek, legyen szabad erre válaszolnom. Soroksár községnek van 6500 katasztrális hold földje. Soroksár község alapítása óta tudomásom szerint itt fekszik Budapest mellett. A gazdasági elméletek, köztük a Thünen-féle elmélet is nagyon érthetően megmagyarázzák és plauzibilissá teszik, hogy Soroksár nem rendezkedhetett be másra, mint hogy tejet és konyhaveteményeket termeljen. A 6500 hold földből nincs ezer hold legelő, — ami van is, dudvás és jószágot nem tudnak rajta nevelni — a többi szántóföld és erdő. 18.000 ember él Soroksár községben. Nem tudom megérteni, miképpen mondhatják tisztelt képviselőtársaim azt, hogy ennek a 18.000 embernek vegyük ki a szájából a mindennapi kenyeret. Tessék megkérdezni a túloldalon ülő képviselőtársainkat. (Farkas Elemér közbeszól) '. ülése, 1933 június 28-án, szerdán. 499 Elnök: Farkas képviselő urat kérem, engedje nyugodtan elmondani az interpelláló képviselő úr beszédét. Dinnyés Lajos: Éppen ezek voltak a legjobb fogyasztói az úgynevezett táj fajtatehenészeteknek. Ezektől most a kenyeret elveszik. Ha ebből a távolabb eső gazdáknak valami hasznuk volna, egy árva szót se szólnék, de a helyzet az lesz, hogy a végén valamennyien egyek leszünk, valamennyien sírni fogunk és a tejkartell lesz az, amely a hasznot zsebre fogja vágni és amely ki fog nevetni bennünket valamennyiünket. Es ne felejtsünk el még egyet. A tej — mint mindig hangsúlyoztam és fogom is hangsúlyozni akár tetszik, akár nem tetszik — olyan szükségleti cikk, amely a szegény gyermekeknek, azonfelül a betegeknek és az öregeknek fontos tápláléka. Éppen ezért nem lehet megengedni, hogy a tejkartell önkényesen állapítsa meg árait. Méltóztassék nekem megmagyarázni, hogyan lehetséges az, hogy 10 deka sajt, amely egy liter tej tápértékét tartalmazza és amely magában foglal bizonyos érlelési és előkészítési munkálatokat is, 16 fillérbe kerül e ugyanakkor egy liter tej 32 fillérbe? Méltóztatik tudni, miért emelték fel a tejszín árát? Azért emelték fel, hogy ne lehessen hivatkozni arra a kifogásra, hogy ez á spannung megvan az értékesítési árnál. Előre megmondom tisztelt képviselőtársaimnak, a földmívelésügyi miniszter úr a rendeletben biztosított jogánál fogva fel fogja • majd emelni a sajt és mindenféle tejtermek árát és oda fog jutni a helyzet, hogy igen tisztelt képviselőtársam, aki Budapesten lakik, a sajtot, amely ma 16 fillér, a földmívelésügyi kormányzat jóvoltából 32 fillérért fogja megvenni. Bejelentem azt is, — mert be kell következnie — hogy a tejfel árát is fel fogják emelni. Ez a dolog anyagi része, szociális része pedig az, hogy ezek az emberek, akik erre voltak évtizedek óta berendezve, akiknek egész exisztenciája a tejtermelésre volt beállítva, máról-holnapra megszűnnek adóalanyoknak lenni. Itt nem ezrekről, hanem tízezrekről és százezrekről van szó. Tudom, meggyőződésem, hogy be fog következni az a szomorú tény, hogy a legrövidebb időn belül eliminálódni fognak azok az ellentétek, amelyek gazdasági téren jelenleg fennállanak az egyes birtokosrétegek között és egyformák lesznek könnyben, sírásban és panaszkodásban. Ha választanom kell százezer magyar család és nyolcvan privilegizált tej vállalat között, nem kérdés, melyiket választom. Az újstílusú kormányzatnak — amely éppen a kartellek ellen indult el, azok ellen hirdette, hogy majd rendet fog teremteni — a százezer magyar dolgozó kisember mellett kell állást foglalnia és nem szabad, hogy pártfogásába vegye a kartelizált tej vállalatokat. Semmiképpen sem lehet az, hogy itt tejarisztokraták legyenek, akik 20—30.000 liter napi kvantumot hoznak be a kedvezményes kulcs segítségével Budapest székesfőváros területére. (Csikvándi Ernő: Kontingentálva lesz!) A kontingentálás nem nyugtat meg engem, mert a kontingentálásból a nagyobb részt nem ezek a kisemberek fogják kapni. (Csikvándi Ernő: A birtok arányában!) Ilyen intézkedésekkel nem lesz ismét 400.000 liter a fogyasztás, hanem állandóan esni fog, mindig kevesebb tej jön majd be Budapestre és a vége 74*