Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-206

Az országgyűlés képviselőházának 206. ülése, 1933 június 28-án, szerdán. 493 szelni, de tény az, hogy szokatlan és alapos tápot ad annak feltevésére, hogy a miniszterelnök urat csapdába vezették és hogy ő tulajdonképpen utazását titokban akarta tartani, oogy a vendéglátó gazda örülve annak, hogy végre, ha egy kis ország miniszterelnöke is, Berlinbe megy, megragadta ezt az alkalmat, hogy ezt a miniszterelnököt kompromittálja és elvigye őt olyan terekre, mint Erfurtba és máshová, (Zsigmond Gyula: Piacot akar teremteni az. agrárterményeknek, semmi mást!) amely csapdából nehezen tudott kikerülni. (Zsigmond Gyula: Az agrártermékeknek akar piacot szerezni! — vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Berlinbe utoljára kellett volna mennie, nem legelőször! — Elnök csenget.) T. Ház! A kommünikék, amelyek Berlinben ebben a kérdésben megjelentek, alapos okot adtak arra, hogy azt tegyük fel és azt lássuk, hogy a miniszterelnök úr eddigi külpolitikája megváltozott, mert elképzelhetetlen az, hogy a miniszterelnök úr, aki eddig az olasz barátságot hangoztatta és az Ausztriához való közeledést is politikája egyik sarkpontjának jelentette ki, Mussolini és Dollfuss tudta n ajkul ment volna Berlinbe, ha politikája nem változott. (Héjj Imre-* Honnan tetszik tudni!) Méltóztassék a miniszterelnök urat megkérdezni. (Héjj Imre: ön állítja, nem a miniszterelnök úr!) En állítom. Legjobb tudomásom szerint így van. Itt is meglesz a formula erre nézve, azt fogják mondani, hogy értesítve lett. Lehet, hogy értesítették, hogy útban van, hogy elindult, de a véleményét nem kérdezték meg. De ha már ezt nem méltóztatik elfogadni, ha látszólag kételkedni méltóztatik ebben, akkor mindenesetre feltűnő és nagyon helytelen volt az. hogy ,a miniszterelnök úr megállt Bécsben és Bécsben nem látogatta meg Dollfuss kancellárt, mert ha megáll ott, akkor az internacionális courtoisienak legelemibb kelléke, pláne ilyen feltűnő út után, hogy látogassa meg a barátságos állam kormányfőjét, aki arról az útról, mint az osztrák félhivatalos kommünikék mondták, tudomással nem birt. Itt csak két eset állhat fenn: vagy nem akarta meglátogatni a kancellárt, vagy pedig nem fogadta őt a kancellár. Mindkét esetben súlyos és a magyar nemzetre és a magyar kormányra igen káros hatású esemény ez. T. Ház! A német félhivatalos kommüniké azt mondja: «A barátságos gazdasági kapcsolatok, melyek a német-magyar viszony szabályozásának következményei, megmutatkoztak a magyar-román megállapodásnál is, amely a további kedvező alakulásra enged következtetni.» Ebből a kommünikéből az újságolvasó ember nem vonhat le mást, mint azt, hogy ugyanakkor, amikor Mussolini a magyar nem7'«t érdekében különböző akciókat próbál keresztülvinni, itt a magyar kormány egy teljesen más külpolitikát inaugurál, amelynek következményei láthatók abból, hogy minket Németországgal ma teljesen egy serpenyőbe tesznek, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon) arai ártalmára van úgy a revíziós gondolatnak, mifit azoknak a gondolatoknak, amelyek az Ausztriával való közeledés tekintetében Magyarországon ma mindenesetre a legnagyobb népszerűségnek örvendenek. (Zsigmond Gyula: A miniszterelnök úr távozása után másnap nyilatkozott m osztrák hivatalos sajtó, hogy soha. ilyen szívélyes viszony nem volt Ausztria és Magvarorszás- között, mint éppen ma!) En erre közbeszólás formájában konstatáltam már, hogy Dollfuss kancellár úr igen udvarias ember. (Létay Ernő: Udvariasságból sem lehet hazudni! — Sándor Pál: Dehogy nem, még anélkül is!) T. Ház! Ez a politika az egész országban mély megdöbbenést keltett és a frontváltozás mély aggályokkal tölt el mindenkit. (Héjj Imre: De nincs frontváltozás!) Aki a súlyos külpolitikai helyzetet látja, az fél attól, hogy Ausztriát esetleg abba a kényszerű helyzetbe fogják hozni, hogy ebben a nehéz küzdelemben, amelyben a mai osztrák kormány van, kénytelen lesz a kisantanttal kiegyezni. Hogy ez Magyarországra nézve mit jelent, azt hiszem, erről ebben a Házban felesleges bővebben beszélni. r A miniszterelnök úr azt mondotta, hogy azért ment ki Németországba, hogy megítélje a helyzetet. Ott volt 24 óráig, vagy 36 óráig, láthatott gyönyörű parádés felvonulásokat, és ezzel a német helyzetet tisztán látta. Itt eszembe jut egy éle, amelyet a napokban olvastam egy lapban. Odaszól egyik úr a másikhoz, aki Indiáról könyvet írt, hogy hogyan írhattál te Indiáról könyvet, mikor ott sem voltál? Az illető ezt válaszolta: Hát Dante volt a pokolban? (Derültség a, baloldalon) Én azt hiszem, hogy azok az^ impressziók, melyeket a miniszterelnök úr rövid útja alatt szerzett, körülbelül ehhez hasonlítanak vagy legalább is nem lesznek nagyon alaposak, annál kevésbbé, mert nagyon csodálom azt, hogy a miniszterelnök úr nem vette észre azokat a tüneteket Németországban, amely tünetek kell, hogy mindenkit a legnagyobb felháborodással töltsenek el, főleg Magyarországon, amelynek népessége 65—66 százalékig katolikus, látván azt a harcot, mely ma a katolikus egyház ellen Németországban folyik, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Most már a lutheránusok ellen is! — Létay Ernő: A miniszterelnök úr nem változtathatja meg Németország belpolitikáját, erre semmi ingerenciája nincs! — vitéz Bajcsy-Zsilinszkv Endre: De kár szimpátiát nyilvánítani! Tiszta bolsevizmus az. ami ma Németországban van!) Nekünk a német belpolitikához a világon semmi közünk sincs, ezt kritika tárgyává sem teszem, de igenis állítom azt, boay nagyon hibás lépés volt ez ma. amikor egész Euróna, sőt Amerika is elzárkózik a mai német kormánnyal szemben, hogy akkor a magyar miniszterelnök legyen az, aki szimpátianyilatkozatokat tegyen és ilyen elhamarkodott utazásba bocsátkozik, holott ő mindisr az óvatos külpolitika^ a hideg ész és a körültekintés hívének vallja maa-át. De ne méltóztassék ezt a kérdést olyan könnyen venni, mert hiszen itt is folyik már náci-, illetőleg hitlerista propaganda Magyarországon, azon a címen, hogy gazdasági kérdésekben bizottságok jönnek ki. Fel fop-ok olvasni csak egy mondatot egy előadásból, amelyet ea-y Oberwurzer nevezetű náci-vezér Budapesten tartott. (Olvassa): «I)ie írröaste Autoritat war der Feldwebek der Zugsv kommandant, höchstens noch der KompagnieKommandant. Kam dann ab und zu von rüekwarts irgend ein Generalstabler, oder gar ein General so war- dieser keine Autoritat, höchstens: ein hoches Tier.» (Zaj.) Nem tudom, hogy ez a prooaganda megfelel-e a miniszterelnök úrnak. Itt Budaoesten hangzott el, itt adta ezt elő egy hitlerista előadó. Látszik valami abból is. hogv az igen t. külügyminiszter úr. akinél élesebb eszű diplomata kevés van Magyarországon, sőt talán Európában is, kénytelen volt a miniszter-