Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-206

492 Az országgyűlés képviselőházának nyésztési alap terhére. Tekintve azt, hogy helytelen konkurrenciát csinál az állam azáltal, hogy tehenészetet tart fenn a magántehenészetek kárára, (Friedrich István: Jó, hogy tyukászatot nem rendeztek be!) kértem, hogy szüntessék meg ezt az állapotot ós valami expedienst találjanak, hogy ezen a birtokon végleg lótenyésztés folyjék és a lótenyésztésre szánt összegeket ne herdálják el ilyen titulusok alatt. Ha ez így megy tovább, akkor ép ilyen ürüggyel a kultuszminiszter úrnak eszébe juthat, hogy a színházi alap terhére egy tyúktenyészetet, vagy nem tudom, mit állít fel. (Zaj és derültség a szélsőbaloldalon.) Miután ez a tehenészet már le nem építhető, most neveztek iki egy méneskari őrnagyot annak parancsnokává, jóllehet a tehenészethez nem ért semmit. Panasz van, hogy a gazdatisztek sehol sem tudnak elhelyezkedni, legalább helyezzenek el egy szakértő gazdatisztet ennek a tehenészetnek a kezelésére. (Friedrich István: Egy jó niamelukot!) Kérem a földmívelésügyi miniszter urat és a miniszterelnök urat is, akik megígérték, hogy minden felesleges kiadást leépítenek és a takarékosság elvét érvényesítik minden irányban, hogy ennek a csikótelepnek ügyét revízió alá vegyék és ezt az anomáliát megszüntetni szíveskedjenek. (Friedrich István: Nagyon helyes!) Elnök: Az interpelláció ki adatik a miniszterelnök úrnak és a földmívelésügyi miniszter úrnak. (Friedrich István: Eredmény nulla! El van temetve!) Következik Pallavicini György őrgróf interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Esztergályos János jegyző (olvassa): «Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz. 1. Hajlandó-e a miniszterelnök úr nyilatkozni berlini tárgyalásának azon anyagáról, mely a német hivatalos jelentós szerint érinti Magyarországnak Ausztriával szemben való helyzetét és a keleteurópai politika kialakulását? > 2. Hajlandó-e a Házat tájékoztatni, hogy melyek azok a gazdasági előnyök, melyeket berlini útja alkalmával az ország javára biztosított? Pallavicini György őrgróf.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Orgr. Pallavicini György! T. Ház! Minthogy az a kérdés, amelyről beszélni szándékozom, valószínűleg túllépi a negyedórás keretet, tisztelettel kérem a Házat, hogy az interpellációra adott időt negyedórával meghoszszabbítani szíveskedjék. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-c ebhez hozzájárulni'? (Igen! — Friedrich István: A többség megadja! — J?^ossy Gábor: Mi is megadjuk! — Derültség.) A Ház a meghosszabbításiig^ hozzájárult. Örgr. Pallavicini György: A t. miniszterelnök úr egyik legutóbbi beszédében azt mondotta, hogy mint magánember érzékeny, ellenben mint politikus, szívesen állja a kritikát. Nagyon örülök annak, hogy a miniszterelnök úr ezt &

r kijelentést megtette, mert eddig az volt a látszat,

r hogy annak ellenére, hogy innen, az ellenzék részéről mindig nagyon tárgyilagos kritikában volt része — és talán túlkevós kritikában is — mint miniszterelnök volt érzékeny. Biztosíthatom a t. miniszterelnök urat, hogy mi, akik itt az ellenzéki padokban ülünk, a kritikát soha személyi térre 206. ülése, 1933 június 28-án, szerMn. vinni nem fogjuk a jövőben sem és rendkívül sajnálnám, ha a magyar politikában lábra kapna ismét az, hogy a kritika, amelyet mit itt, mint törvényhozók, lelkiismeretünk szerint az ,n«zág érdekében kötelesek vagyunk elmondani, bármikép is személyek ellen irányulna. A miniszterelnök úr kormányzata alatt az első naptól a mostani időkig tulajdonképpen csak egy nevezetes momentum merült fel, addig kormányzása a tétlenségben és bizonyos lavirozásban jegecesedett ki és mutatkozott meg, berlini útja azonban olyan esemény volt, amely felett egyszerűen elsiklani nem lehet. Nem lehet elsiklani annak ellenére, hogy a mi niszterelnök úr az utóbbi időkben számtalan helyen nyilatkozott ezen útjáról, mert a magyar közvéleménynek és a magyar parlamentnek ma sincs fogalma sem arról, hogy ezt az utat miért, mi célból és milyen eredménnyel ,, tette meg? (Létay Ernő: Csak egy részének! Egy része tudja!) Lehet, hogy vannak olyanok, akiket felvilágosított, de a közvéleményt és a parlamentet nem világosította fel. (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: A nemzetközi közvéleményt sem! — Létay Ernő: A nemzetközi közvélemény is tudja!) A miniszterelnök úr beszélt a Mezőgazdasági Kamarában, az Omge.-ben, az Omke.-ben, a Felsőházban, a Képviselőházban erről a kérdésről, és mindenről beszélt, csak a kérdés politikai oldaláról és azokról a gazdasági eredményekről nem, amelyeket ott állítólag elért. Belekevert minden kérdést, belekeverte a cseresznyétől kezdve az összes kérdéseket, (Farkas István: De a cseresznyét mégsem adta el!) belekeverte az úgynevezett királykérdést is és védekezett egy támadással szemben, amely itt Magyarországon soha nem hangzott el, mintha azért ment volna ki Németországba, hogy a restaurációt elgáncsolja. En úgy tudom, — figyeltem az összes beszédeket úgy a Képviselőházban, mint a Felsőházban — hogy soha senki vele szemben ezt nem állította, mégis jónak látta ezt kijelenteni, de viszont némi jogosultsággal, mert tény az, hogy berlini útján a berlini sajtó első megnyilatkozása éppen erre mutatott. A Berliner Tageblatt leszegezte, azért olyan fontos a miniszterelnök úr utazása, mert az ő mostani politikája ellentétben áll az egységespárt addigi legitimista aláfestésével, minthogy ő erélyes antilegitimista. Interpellációm keretében erről a kérdésről nem akarok beszélni, mert nem tartozik szoro san hozzá, egy megjegyzést mégis tenni akarok s ez az: csodálatos, hogy a miniszterelnök úr mennyire nem tartja aktuálisnak ezt a kérdést most, amikor az egész világ beszél róla s amikor voltak idők és nem is olyan régen, hogy ő a Habsburg-ház egyik tagját akarta a magyar trónra ültetni és ettől a kalandos tervtől csak az illető térítette el. (Létay Ernő: Képzelet!) Ez nem képzelet, ez tény. (Létay Ernő: Erre nincs bizonyíték, ez csak képzelet!) Méltóztassék megkérdezni a miniszterelnök urat, ő meg fogja adni a választ a képviselő úrnak. Csakis a Habsburg-Lotharingiai ház eme tagjának erélyes, kategorikus, korrekt viselkedése és* nyilatkozata szüntette meg ezt az akkoriban nagyon elterjedt hírt. (Jánossy Gábor: Csak pletyka volt!) T. Ház! Többen szólottak a miniszterelnök úr berlini útjáról abban a vonatkozásban, hogy annak külső formalitása is teljesen elhibázott volt, Erről nem kívánok sokat be-