Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-206

488 Az országgyűlés képviselőházának meggyanúsítani azzal, hogy közeláll a kommunizmushoz. Ez a t. tanító úr, aki ma még tanító lehet, azt a mozgalmat meri megbántani, azt a mozgalmat meri meggyanúsítani, amely éppen a tanítóknak is és a dolgozó millióknak érdekében dolgozik és munkálkodik, amely éppen annak a társadalmi osztálynak érdekeit is szóvátette, nem egyszer itt a Házban is. Ennek a tanítónak ezt a rágalmát a leghatározottabban visszautasítom és feltételezem a m. kir. kormányról és a kormányzópárt elnökéről, hogy az ilyen embereket elesapatja állásukból, mert aki rágalmakkal él, aki a legtisztább, legbecsületesebb, legíehérebb zászlót meg meri rágalmazni azzal, hogy annak valami köze is van a kommunizmushoz, az nem tisztességes ember. Amikor, mint ennek a mozgalomnak magyarországi vezetője, ezt visszautasítom, kénytelen vagyok úgy a magam reputációja, mint a magyar nemzeti szocialista mozgalom érdekében rámutatni arra, hogy éppen ez a mozgalom az, amely a legszegesebb ellentétben áll minden felforgató nemzetközi irányzattal. Nem kellene annak a tanító úrnak könyveket olvasnia, nem kellene ennek a csikériai pártszervező, búzakalászjelvényes úrnak a nemzeti szocialista könyveket és tudományt tanulmányoznia; ha most, a közeli napokban fenn lett volna Budapesten, amikor a kommunisták a nemzeti szocialista nyomdát fel akarták gyújtani és égő, benzinesüvegeket hajigáltak he oda, hogy tönkretegyék azt a kis nyomdát, amelyet keservesen tartunk fenn, de amellyel becsülettel igyekszünk napról-napra a magyar dolgozó milliók szemét kinyitva mozgalmunkat megismertetni, akkor látta volna, hogy nem nálunk kell keresnie azokat, akik szimpatizálnak a vörösökkel, a kommunistákkal. Ez a mozgalom éppen az, amely irtja a kommunizmust. Ez a mozgalom bátran szembehelyezkedik minden felforgató nemzetközi törekvéssel. Ez a mozgalom százszázalékig nacionalista, ez a mozgalom a revízió kérdését nem olyan lagymatagon akarja elintézni, ez a mozgalom, ha kell, életét is áldozza ezekért az ideákért. Ezekután érthető, hogy felháborodva utasítom vissza ezeket a/ kitételeket és hogy meggondolatlan, tanulatlan embernek kell minősítenem azt. aki még ma sem, a mi egyéves munkánk után sem látja, hogy mi nem akarunk mást, mint egy boldog, nagy országot, a régi, fehér Nagy-Magyarországot, ahol a keresztény világerkölcs uralkodik, ahol új emberek jönnek, ahol új világot akarunk, amelyben jobban megbecsülik a munkást és a munkát magát. Amikor mi így viselkedünk, amikor nekünk ez a célkitűzésünk, akkor nagyo;i érthető, hogy megtagadunk minden közösséget azokkal, akik más utakon járnak akik esetleg más eszközökkel akarnak dolgozni, mert mi törvényes eszközökkelj becsülettel, alkotmányos úton akarjuk végigvívni a magyar szabadbagharcot, mert ez a mozgalom felszabadítása a nyomorgó magyar fajtának. Ez a mozgalom nem más, mint harcbaszólítása mindenkinek, aki eddig szenvedett, bár nem kellett volna szenvednie, mert ebben az országban jobb 'megélhetés jár mindenkinek, jobb megélhetés illet meg minden tisztességes, becsületes, dolgozó polgárt és munkásembert. Amikor a mi mozgalmunk ezt tűzi ki zászlajára, amikór egyik kezünket a keresztre teszszük, mint abszolút keresztény magyarok, tekintetünket pedig az államfő felé irányítjuk mint ennek az. országnak az állameszméhez és 206. ülése, 1933 június 28-án, szerdán. az államfőhöz hűséges polgárai, akkor — ha nem volna olyan szomorú ennek a magárólmegfeledkezett, pártszenvedélytől elvakult úrnak kijelentése ott Csikérián — mosolyognunk kellene rajta. A tűz és víz, a szélsőbal és a szélsőjobb különbsége áll fenn a két irányzat között. A szélsőbal a kommunisták, a felforgatók irányzata, a szélsőjobb a mi mozgalmunk, akik 'békés becsületes eszközökkel, ha egy kicsit radikálisabban és talán más tempóban, de törvényes és alkotmányos úton akarjuk fajtánkat felszabadítani. Ezt válaszolom Dinnyés Lajos képviselőtársamnak és kérem a Nemzeti Egység Pártjának elnökét, oktassa ki ezt az embert. (Éber Antal: Dinnyést 1) Nem; ezt a pártszervezeti elnököt. (Friedrich István: Meg fog történni!) Mert aki nem tud arabusul, az ne beszéljen arabusul és aki nem érti a dolgokat, ne álljon oda egy pártot megrágalmazni, amely kétségtelenül nemes célkitűzéssel akar az országon segíteni. Ne rágalmazza azokat akik tulajdonképpen a többséget képezik, mert megfogják szerezni a többséget, ez egészen bizonyos, mert velünk van az Isten és az igazság. Elnök: Következik Andaházi-Kasnya Béla képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Dinich Ödön jegyző (olvassa): «Interpelláció a m. kir. pénzügyminiszter úrhoz, Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a boletta-alap javára és a gyáripar terhére kivetett adót, dacára annak, hogy a kormány megtiltotta, hogy ez a fogyasztókra átháríttassék, ezt a fogyasztók viselik? Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy a cukorkartellre q-ként kivetett 30 fillért úgy hárítják át a fogyasztókra, hogy azon a cukorgyárak az eddigi nyereségükön felül további 8 fillért keresnek q-ként? Hajlandó-e a miniszter úr intézkedni, hogy a fogyasztók újabb megterhelése lehetetlenné váljék? Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Andaházi-Kasnya Béla: T. Ház! Végtelenül sajnálom, hogy ennél a fontos tárgynál nincs szerencsém az igen t. pénzügyminiszter urat itt láthatni, mert ez a legkevesebb, amit elvárhatnánk a miniszter úrtól,, amikor látjuk, hogy egyrészt interpellációnkra sajnos, úgy sincs meg az a kellő intézkedés, amelyet joggál elvárhatnánk, másrészt pedig a Ház, és mindnyájunk iránti tisztelet is megkövetelné, hogy ilyen interpellációs napon, amikor hozzá intézzük interpellációnkat, a miniszter úr itt legyen. A múltban bátor voltam rámutatni, hogy egyes kartellek milyen óriási hasznot biztosítanak maguknak idebenn a kormányzati rendszer védelme alatt és a kisfogyasztóknak a kihasználásával. Propper Sándor t. képviselőtársam előbbi interpellációjában úgy aposztrofálta ezt a kormányzatot, mint agrárkormányzatot, ami ellen természetesen a legélesebben tiltakoznom kell. Azok a dolgok ugyanis, amelyeket bátor leszek felolvasni, nyíltan és kétséget kizáró módon bizonyítják, hogy ezt a kormányzatot agrárkormányzat névvel soha sem lehet illetni, mert állítom, hogy egyedül és kizárólag a gyáripar érdekeit képviseli; állíthatom egész nyugodt lelkiismerettel, hogy a kartellekkel teljesen megértik egymást és sokkal közelebb áll a