Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-205
Az országgyűlés képviselőházának 20. e/t a kérdést iménti felszólalásában. Én : csak arra mutatok rá, hogy 183*6 millió pengő kölcsön felvételét törvényekre való hivatkozással törvényes alapokon levőnek állapítja meg a Legfőbb Állami Számvevőszék elnöke a maga jelentésében. A törvényekre való hivatkozás valóban alapos, de azt a megállapítást, hogy ez a hivatkozott törvény intencióinak megfelelően arra a célra vétetett volna fel, amelyre a törvény rendelte, tagadásba veszem. Ezért a 183*6 millió pengős kölcsönt és annak járulékait nem lett volna szabad törvényes f felhatalmazáson alapuló kölcsönnek deklarálni, minősíteni a zárszámadás során. Még a bevételi hátralékokról kívánok röviden szólni. Látjuk a zárszámadásból, hogy 234*2 millió pengő volt a bevételi hátralék az 1929/30. év végén, amelyben természetesen a legnagyobb összeggel az adók szerepelnek. A kormány ebből az év folyamán törölt 14"8 millió pengőt; 4'1 millió pengőt behajthatatlanság, 1*9 millió pengőt elengedés, 4*8 millió pengőt adóhelyesbítés, 1*9 millió pengőt kétszeres f előírás, 0 5 millió pengőt tartozás leírása, 1*2 millió pengőt helyesbítés és 0*4 milliópengőt átutalás folytán. Ez az egyszerű részletezés nem elégítheti ki a törvényhozást. Szükséges, hogy megvizsgálja csoportok és jogcímek szerint a Legfőbb Állami Számvevőszék, elfogadhatók-e a törlési jogcímek a vizsgálat alapján, és szükséges, hogy erről a Legfőbb Állami Számvevőszék elnöke a zárszámadást kísérő jelentésében részletesen tájékoztassa a törvényhozást. Tudjuk azt, hogy Wekerle Sándor pénzügyminisztersége alatt, (Mojzes János: Ifjabb Wekerle Sándtor!) — természetesen — hozott az országgyűlés egy töirvényt, amelynek alapján a jómódú adófizető adóját is törölni lehet,• ha dóalany a törlés által anyagi romlását veszélyeztető bajtól szabadul. Nem is teszek ez ellen kifogást. Van rációja éppen az adófizetés folytonosságának biztosítása érdekéből. Azonban a különféle jogcímű törléseket érdemlegesen külön csoportokban kell a Legfőbb Állami Számvevőszéknek elbírálnia, azért i's, mert iaz adó- és egyéb bevételi hátralékok már nem bevétel, hanem leltári értékrész, amelyet minden vonatkozásban kötelessége a ^Legfőbb Állami Számvevőszék elnökének mérlegelve megbírálni, főleg a leírások körüli esetleges kormányzati kedvezések földerítése végett. (Jánossy Gábor: Ez a kritika a Számszéknek szól!) A Legfőbb Állami Számvevőszék is kritika alá esik itt, igen t. képviselőtársam! Érdekes új közjogi téma 3/ óó clS bizottság 6-os albizottsága által hozott határozat a hitelmegtakarításokra vonatkozólag. Az volt a követelmény, hogy 23 millió pengőt kell megtakarítani a különböző miniszteri tárcák különböző rovatain. Közbevetőleg mondom, hogy tévedett a Legfőbb Állami Számvevőszék elnöke, amikor velünk szembeállította a hatos albizottságot. Mi nem Ismerünk hatos albizottságot, mi csak 33-as bizottságot ismerünk. {Ügy van! Ügy van! bal felől.) A szóbanforgó határozatot is úgy tárgyaljuk, mint a 33-as bizottság határozatát. (Jánossy Gábor: A. hatos albizottság már megszűnt! — Rassay Károly: Csak az, amelyik a vállalatokat vizsgálta!) Csak kimutatást hoz a hitelmegtakarításokat kimondó határozat végrehajtásáról a Legfőbb Állami Számvevőszék >. ülése 1933 június 27-én, kedden. 463 elnökének jelentése és nem mond bírálatot. {Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Igen t. Ház! Megállapításom szerint nem tartotta be a kormány azt a rendelkezést, amelyet a 33-as bizottság a megtakarításokra vonatkozólag hozott. A pénzügyminiszter úr a dupláját takarította meg annak, amit a 33-as bizottság tőle kívánt és ezzel ellensúlyozta a töbibi miniszter túlkiadásait. De ezzel nem lehet a többi minisztert mentesíteni a 33-as bizottság által elrendelt megtakarítások nagyrésze elmaradásának felelőssége alól. Node be kell fejeznem beszédemet. Az elmondottakból megállapítható, hogy a zárszámadás talaja annyira süppedékes, hogy egy magasabbrendű kérdés kiemeléséhez legalább félórára volna szükség, a házszabályok meg az egész zárszámadási anyag bírálatára csak félórai időt engednek. (Mojzes János: Kellemetlen ezeket hallgatni!) Bízom azonban abban, hogy az igen t. miniszterelnök ur a ^ e< ?" szűkebb keretre szorított kritikából ^ is megérti, hogy az államháztartás területén az ellenőrzésben sürgős rendszerbeli reformokra van szükség. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Szíveskedjék beszédét befejezni. Strausz István: Egy pár perc alatt befejezem. A tisztelt miniszterelnök úr megértésére biztosíték nekem puritán egyénisége és az a vallomása, amelyet a Felsőházban a Szent Koronáról tett. Tisztelettel, a legnagyobb alázatossággal hajolt meg a miniszterelnök úr a Szent Korona előtt. (Jánossy Gábor: Igaza volt!) Az ellenőrzésnek izomzatos gyökere pedig a Szent Koronában van, tudván azt, hogy a helyes alapokra fektetett ellenőrzés mindenekfelett a tisztaságot és az erkölcsi erőt táplálja. (Jánossy Gábor: Aláírom!) Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék beszédét befejezni. Beszédideje lejárt. Strausz István: Szerintem ezért nem a racionalizálási, vagy a lineáris, vagy pedig más alapon bevezetett egyszerűsítésekre van elsősorban szükség, {Halljuk! Halljuk! baU felől.) hanem az ellen őrzés rendszerének ímegref oirmáMisára... Elnök: A képviselő úrtól a szót megvonom. •Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Kíván még valaki szólani? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr kíván szólani. (Nagy zaj balfelöl.) Csendet kérek, képviselő urak. Imrédy Béla pénzügyminiszter: T. Ház! Legyen szabad néhány szóval^ reflektálnom az 1931/32. évi zárszámadások vitájánál elhangzott felszólalásokra. Általában véve teljesen egyetértek Farkas Tibor igen t. képviselőtársamnak azzal a megállapításával, hogy a zárszámadások beterjesztése és megvitatása alkotmányjogi szempontból igen fontos biztosíték és ennek következtében jelentősége alig marad a költségvetési tárgyalások jelentősége mögött. ^Hogy ennek ellenére nemcsak nálunk, hanem általában véve is sokkal rövidebb időt szentelnek a zárszámadások tárgyalására és hogy a közvélemény érdeklődését is kevésbbé köti az le, annak egyszerű oka főként azt, hogy a közvéleményt is sokkal jobban érdekli, hogy a jövőben mi fog történni, mint az, hogy a múlt aktái mi-
