Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-193

Az országgyűlés képviselőházának 193. ülése 1933 június 6-án, kedden. 35 lítják-e őket vagy nem? Egy szóval a magyar kormánynak — megmondom egészen nyíltan — kisebb gondja is nagyobb annál, hogy a külföldre szakadt magyarokkal mi történik. DélAmerikában tízezrével élnek magyar munkások, magyar mérnökök, talán magyar orvosok is, — hiszen ma már az intellektuális rétegek is kénytelenek kivándorolni — de bizony nagyon keveset hallunk arról, hogy ezekkel az emberekkel odakinn mi történik. Itt van kezemben egy levél, amelyet egy Spanyolországba szakadt munkás írt haza egyik barátjának s amelyben leírja azokat az állapotokat, amelyek közé a magyar munkások Spanyolországban a forradalom győzelmével jutottak. Leírja, hogy bár szívesen látják a magyar munkásokat, — mint ahogy mindenkit szívesen látnak Spanyolországban, aki rendes ember — munkát vállalniok osak a munkaügyi hivatal vezetőjének hozzájárulásával lehp-t. miután pedig a gazdasági válság Spanyolországban is éppen eléggé pusztít, ennélfogva a magyaroknak nagyon kevés kilátásuk van arra, hogy ott munkát és kenyeret találjanak maguknak. Akik ott dolgoznak, azok egyenlő feltételek mellett dolgoznak a spanyol munkásokkal és ugyanazokban a jogokban részesülnek, mint a spanyolok. Természetesen, miután Magyarország egyetlen külföldi állammal sincs reciprok viszonyban, ennélfogva a munkásbiztosítás,, különösen a munkanélkülisegély tekintetében ezek a munkások meglehetősen nagy hátrányban vannak Ezenkívül panaszolja a levél írója, hogy a magyar kormány egyáltalában nem védi meg a magyar munkást, a magyar mérnököt, a magyar orvost, ha külföldre szakadt, abban az esetben, ha az az ország, amelybe menni akar, történetesen nem akarja alkalmazni. Elmond ez az ember — egyébként művezető az illető — egy esetet, hogy őt vállalata egy romániai alvállalataihoz akarta tenni, mint művezetőt. Amikor a romániai vállalat megtudta, hogy az illető magyar ember, rögtön tiltakozott alkalmaztatása ellen és nem járult hozzá- ahhoz, hogy őt ott alkalmazzák. Egy más külföldi ember alkalmaztatáséhoz minden további nélkül hozzájárult a román kormány, ennek a magyarembernek alkalmaztatásához azonban nem járult hozzá. A magyar diplomácia ebben az esetben semmit sem tett ennek a magyarnak érdekében, fel sem szólalt ez ellen, és így ez a művezető természetesen elesett ettől az állástól. Mennyivel máskép viselkedett a régi német kormány, az a német kormány, amelyet a nácik hazaárulónak neveztek és amelyet az ő szokott frazeológiájukkal a sárga földig lepocskondiáztak. Megtörtént például az, hogy az afrikai gyarmatokon német munkásokat alkalmaztak és a francia kormány a gazdasági válságra való hivatkozással ezeket a német munkásokat el akarta távolítani. A német kormány ós a német diplomácia erélyes fellépésére azonban a francia kormány kénytelen volt ettől a tervétől elállni és ezek a német munkások! ma is háborítatlanul dolgoznak ott, az afrikai francia gyarmatokon. Itt van azonban egy másik, igen klasszikus példa. Oroszországban dolgozott néhány angol mérnök. Aki technikai kérdésekkel foglalkozott, aki volt már valamikor technikai cég szol gálatában, az tisztában van azzal, hogy minden egyes vállalat úgyszólván kötelezi alkalmazottait arra, hogy spionkodjanak és hogy. amennyiben a gyár valami hibát követ el, ezt a hibát ők simítsák el, ha máskép nem megy, pénzzel. Ezek az angol mérnökök — elhiszem róluk, hogy nem akartak a Tanácskormány intézkedései ellen semmit sem tenni — egyáltalában nem voltak elleni orradal marok, nem vol tak semmivel sem rosszabbak, mint a magyar mérnök, aki, — ha kimegy valahova külföldre — ha a gép rossz, igyekszik jó szóval, egy kis technikai javítással, esetleg csengő pénzzel odahatni, hogy azt a rosszul sikerült gépet átvegyék. Ezek az angol mérnökök sem tettek egyebet, a szovjetkormány ellenben bíróság elé állította és a bíróság el is ítélte őket. Egész Anglia fellázadt erre, egész Anglia védelmébe vette ezeket a mérnököket, s az angol kormány és az angol közvélemény nyomása alatt a szovjetbíróság is kénytelen volt engedni s bár enyhe ítéletet szabott ki, — azt is inkább formailag — az angol kormány rögtön retorzióval élt, megtiltotta az orosz áruknak Angliába való behozatalát ós megszakította Oroszországgal a kereskedelmi kapcsolatokat. Három egyszerű mérnökért odaáll a hatalmas angol állam és megvédi a három mérnököt. Magyarországból nem három mérnök dolgozik külföldön, sokezer magyar szenved kint Perzsiában, Törökországban, a Balkánon, DélAmerikában, szétszórva a szélrózsa minden irányában, de soha nem hallottunk még arról, hogy a magyar kormány közegei, a magyar külképviselet ezeket a szegény magyar embereket valamikor is védelmébe vette volna. Méltóztassanak ebből az általam már citált tízparancsolatból figyelembe venni a kilencedik parancsolatot. Ez a következőket mondja (olvassa): «Ne engedd, hogy testvéreinket a rahsás-ban megrontsak, minden magyar lelki integritását védelmezzük meg, amíg területi integritásunk nem védelmez valamennyiünket.» Elsősorban a magyar kormánynak, a miniszterelnökségnek, amelynek hatáskörébe tartozik a külföldi magyarokkal való összeköttetés, azután a külügyminisztériumnak kellene ezeket a szabályokat 'betartania: • megvédelmezni a magyart, ha külföldön van, megvédelmezni nemcsak abban a tekintetben, hogy meg ne rontsák, hanem abban a tekintetben is, hogy anyagilag és erkölcsileg ne érje kár. Annál hatalmasabb egy állam, minél bátrabban, minél önérzetesebben védi meg alattvalóit, polgárait. Ezt a bátorságot, ezt az önérzetei fellépést reklamáljuk mi a magyar kormány tói. amikor a külföldi magyarok érdekében szót emelünk. A kormány a költségvetésbe bizonyos Öszszeget vett fel a külföldi magyarokkal való érintkezés céljaira. Senkinek sincs sejtelme arról, hogy mi ez. Mikor kezdtem bogozni, hogy mi is lehet, az egészből annyi derült ki, hogy egypár zászlót csináltatnak, egypár egyházi egyesületet támogatnak belőle, azután igyekeznek arra, hogy magyar papokat küldjenek ki, (Darányi Kálmán: Tanítókat is!) hogy azokat a külföldre szakadt magyarokat lelki vigasztalásban részesítsék. Nekem semmi kifogásom sincs a lelki vigasz ellen. Akinek erre szüksége van, ám kapja meg a magyar kormánytól. Ellenben a lelki vigasz mellett nem ártana, sőt szükséges volna a magyarokat megvédeni a kizsákmányolás ellen is; csakhogy az a kormány, amely idehaza sem törődik a magyar munkássággal, amely idehaza is prédájául dobja a munkást a kizsákmányolásnak, a profitéhes kapitalizmusnak, az a kormány természetesen a külföldön sem védi meg az odaszakadt magyart a kizsákmányolástól, lett légyen az munkás, intellek5*