Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-203

410 Az országgyűlés képviselőházának 203. ülése 1933 június 22-én, csütörtökön. nem kevesebb, mint közel 1500 termelő vett részt árujának propagatív értékesítése érdekében az árumintavásáron. Ennek gazdasági jelentősége a mai viszonyok közt (nemcsak az áruelhélyezés fokozásában nyilvánult meg, hanem megnyilvánult abban is, hogy ha csak átmenetileg is, de értékes munkaalkalmat adott igen számos munkásnak. A statisztikai adatok szerint ugyanis ntem kevesebb, mint 14.tí00 munkást lehetett a vásárral kapcsolatban foglalkoztatni, akik 14—20 napig nyertek alkalmazást és így kereken 200.000 munkanapot jelentett a mai sivár munkapiacon! a vásár megrendezése, ami közel egymillió pengő munkabérnek soronkívüli folyósítását tette lehetővé. De igazolja a vásár eredménye azt is, hogy az utak megkeresésével a gazdasági elzárkózás mai dúlása közepette is meg lehet nyitni azokat az utakat, amelyek, ha ideiglenesen is, lehetővé tették a magyar termeivényeknek új piacokra való eljutását. Azt hiszem, mindenkit csak megnyugvással tölthet el, hogy a vásár tíz napja alatt öt és félmillió pengőt tesz ki az a többkiviiteli érték, amelyet a különféle piacokra eljutott magyar áruk jelentenek. Ennek jelentősége különösen azért nagy, mert igen sok olyan piacra sikerült eljutnunk iá külkereskedelmi hivatal jelentése szerint, ahová azelőtt az érintett magyar áruk soha el nem jutottak (Ügy van! a baloldalon.) és így ezek a piacok az áru jóságával, minőségbeli megbízhatóságával megismerkedvén, fokozottabban remélhetjük a jövőben, hogy ezeket a piacokat a jövőben, normális gazdasági viszonyok közt is sikerül a magunk részére megtartani. A törvényjavaslattal kepcsolatban, különösen annak 9. §-ával kapcsolatban, arra bátorkodom a kereskedelemügyi miniszter urat kérni, hogy ^méltóztassék a végrehajtási utasításiban minél hatályosabban gondosfcodnii arról, hogy érvényre jusson az az elv, hogy ezek az árumintavásárok és kiállítások csak a legitim termelőnek és kereskedőknek adjanak üzleti alkalmat (Helyeslés a baloldalon.), hogy ezek az adófizető alanyok ne kerüljenek hátrányba azokkal az alkalmi árusokkal szemben, akik az ilyen intézmények idejét szokták kihasználni arra, hogy jogosulatlan versenyt támasszanak azoknak, akik az egész éven keresztül fizetik magas adójukat, (Ügy van! a baloldalon.) viselik magas ház- és üzletbérüket ós így természetszerűleg nagyobb költségtételeiknél fogva sem lehetnek olyan versenyképesek, mint azok, akik az adózás alól megmenekülnek. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) A másik nagyon lényeges szempont, amelyre bátorkodom a pénzügyminiszter úr figyelmét, felhívni a 16. §-szal kapcsolatos. Ez a szakasz a külföldi vásárokon és kiállításokon való részvétel kérdéséről intézkedik. Megint a magyar miniszterelnököt bátorkodom idézni, aki azt mondotta, hogy ügyelnünk kell arra, hogy necsak márkázott áruk menjenek ki, hanem márkázott kereskedők és márkázott termelők vigyék ki termékeinket a külföldre, hogy azok ne diszkreditálják a magyar termelés színvonalát. Nos, ez az intenció látszólag kifejezésre jut a törvénynek abban az intézkedésében, hogy a külföldi vásárokon való részvétel a miniszter úr engedélyéhez van kötve. Minthogy azonban ez a kérdés lényegében véglegesen az 1928ban Párizsban létrejött nemzetközi egyezmény becikkelyezésével fog rendezés alá kerülni, az átmeneti .'dő alatt csak arra vagyok bátor felhívni a kereskedelemügyi miniszter úr figyelmét, hogy bármilyen fontosnak tartom Iá, —hiszen ezt a bizottság ülésén is voltam bátor hangoztatni. •- hugy semmiféle esetben se lehessen olyan egyénnek magyar cégér alatt külföldi kiállításon résztvenni, aki nem nyújt kellő garanciát hogy a magyar termeivényt nem fogja diszkreditálni, mégsem szeretném, hogy ez a privilegizálás a kivételezés jellegével történjék és hogy amúgy is lekötött gazdasági életünk béklyói azokra nehezedjenek, akik a leglegitimebben, legjogosultabban vehetnek részt ilyen külföldi vásárokon. Ezeket voltam bátor nagyjában elmondani a törvényjavaslattal kapcsolatban. Befejezésül legyen szabad a napi események hatása alatt csak egy körülményre utalnom. A londoni konferencia ideérkező eredményei, illetőleg eredménytelensége azoknak a szkeptikusoknak felfogását látszik igazolni, akik a középeurópai válság szempontjából nem vártak lényeges javulást ettől a konferenciától. En nem tudok olyan sötéten^ látó lenni, hogy lemondjak minden reménykedésről, amely ilyen nemzetközi egyezmények, ilyen nemzetközileg keresett kiutak szempontjából táplálható, mégis azt mondom, amit nem egyszer voltam bátor már hangoztatni ebben a Házban, hogy a magyar gazdasági válság megoldását elsősorban a magyar termelő erők minél tökéletesebb érvényesítésére kell alapítanunk. Csak az a kibontakozási terv lehet a jövőre nézve bíztató, amely a külföldről jövő segítséget csak mint eventualitást kalkulálja, mint olyan lehetőséget, amely megjavítja azokat az adottságokat, amelyeket önerőink számunkra jelentenek. De ha mi ezzel szemben minden javítási munkát, minden kibontakozási utat attól fogunk függővé tenni, hogy a külföldi konferenciák milyen konkrét eredményeket fognak a mi részünkre meghozni, akkor a magyar gazdasági élet regenerálódása esélyét is a legsötétebben kell megítélnem. Ez a törvényjavaslat lényegében egy tégla, ha szerény tégla is, annak az épületnek a felemeléséhez, amely a magyar termel őszerve zet kiépülését, tökéletes működését, megerősödését célozza. Nemcsak nem fogom le a kezet, amely; ezt a téglát a magyar gazdasági élet épületében el akarja helyezni, hanem partállásom ellenére a legnagyobb készséggel támogatom abban, hogy ez a tégla valójában •minél nagyobb mértékben járuljon hozzá ennek az épületnek felépüléséhez. De nagyon kérem az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat, hogy az építkezésnél ezentúl tartsuk be a sorrendet, mert ha nem a helyes sorrendben fogjuk a téglákat elhelyezni, ha nem a leglényegesebb bajokon fogunk sürgősen segíteni, akkor az ilyen elhelyezett téglák ellenére az egész magyar gazdasági élet a felépülés előtt rommá fog válni. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Pctrovics György jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Ház! Elő etem szóló t. képviselőtársam a helyes sorrendről beszélt és arra kérte a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy a jövőben az építkezésnél a helyes sorrendet szíveskedjék betartani. Én is arra kérem az igen t. miniszter urat, hogy a helyes sorrendet szíveskedjék betartani, mert ha a helyes sorrendet méltóztatott volna betartani, akkor ezzel az előttünk fekvő törvényjavaslattal még egy ideig várni lehetett volna. Mert nem ott kell kezdeni szerintem a gazdasági élet fellendítését, hogy a kiállítások és