Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-203

Az országgyűlés képviselőházának 203. ülése 1933 június 22-én, csütörtökön. 407 rendezetlen kérdést minden irányban rendezni kívánja és kezdeményezésével és rendezésével elősegíti, hogy ezt a feladatot a mi termelőink az eddiginél tökéletesebben, a nehéz gazdasági viszonyokhoz jobban alkalmazkodva tudják megoldani. Amikor mindezt megállapítom, nagyon természetes, hogy függetlenítem magamat politikai pártállásomtól és mint a gazdasági éleiben mozgó ember, örömmel járulok hozzá ehhez a törvényjavaslathoz. Ha pedig hozzájárulok a törvényjavaslathoz, felismerve annak helyes intencióját, méltóztassék Smegengedni, hogy ezt ne csupán a törvényjavaslat elfogadásával juttassam kifejezésre, hanem éppen a gyakorlati életben szerzett tapasztalataim nyomán támasszam alá, hogy milyen kedvező kihatásokat várhatunk termelő életünk szempontjából eninek a törvényjavaslatnak az érvényesülése nyomán. Amikor azonban erre yállalkozom„ nem zárkózhatom el az elől, hogy a törvényjavaslat közvetlen hatásának taglalása előtt rámutassak azokra a gazdaságpolitikai szempontokra, amelyek ennek az egyébként — ismétlem — helyes intenciója és helyes törekvésű törvénynek hatályosságát ebben a pillanatban nagymértékben meggyengítik és hogy a dolog lényegét néző gazdaságpolitikus szempontjából rámutassak arra is, hogy nem lehet elnyomni azt az aggályt, vájjon gazdasági helyzetünk mai viszonyai összhangba hozhatók-e ezzel a törvényjavaslattal abból a szempontból, hogy ez-e az a terület, ahol a legsürgősebben kell cselekednünk és végül, hogy ennek a törvénynek az útján lehet-e a leghatályosabban segíteni a termelő életnek azon a nagy problémáján, hogy termeivényeit minél megfelelőbben elhelyezhesse. Amikor azonban ezirányú aggályomat előzőleg kifejezem, másrészről nem zárkózhatom el az elől a politikai kötelezettségem elől sem. hogy mindenekelőtt rámutassak arra a — szerintem — lehangoló tényre, hogy ezt a végeredményben valóban tisztán gazdasági szempontokat érintő törvényt bizonyos politikai szempontok hozták ia Ház plénuma elé. Ha ón, mint ellenzéki politikus tudom magamat függetleníteni egy ilyen gazdasági törvényjavaslatnál bármilyen politikai szempont beszövésétől, az az érzéseim^ hogy ez a kötelezettség fokozottan áll feiin a kormánnyal szemben. Már pedig szóvá kell tennem azt, hogy az a tempó, ahogyan ez a törvényjavaslat a Ház plénuma elé került, nem felel meg egy ilyen gazdasági törvényjavaslat szempontjából kívánatos meggondoltságnak és körültekintésnek. Ez a törvényjavaslat nem eléggé jelentéktelen ahlhoz, hogy közömbös lehetne az, hogy milyen szöveggel kerül bele a magyar törvénytárba, de viszont nem elég jelentős ahhoz hogy esetleges hiányai olyan nyomokat hagyjanak a magyar gazdasági életben, hogy ezen hiányok ós tökéletlenségek r nyomán a törvény javaslat novelláris módosítására egyhamar sor kerülhetne. Szerény véleményem szerint tehát fokozott jelentősége yian annak, hogy akkor, amikor ezt a törvényjavaslatot megalkotjuk, valójában egy gazdasági törvénynél elkerülhetetlen elmélyedéssel és körültekintéssel jegyük azt. Már pedig lényegében ezt a törvényjavaslatot — meg vagyok győzőidye, 'hölgy ezt a mélyen t. kereskedelmi miniszter úr is érzi — nem a gazdasági szükségesség pillanatnyi parancsa hozta Tvinirendre, hanem az a körülmény, hogy a Ház foglalkoztatása nem lévén biztosítva, egy ilyen, a 33-as bizottság munkáját is megszégyenítő gyorsasággal való elintézés útján kellett ezt a törvényjavaslatot idehozni. Méltóztassék megérteni, én nagyon remélem, hogy e gyors elintézési mód ellenére a törvényjavaslat kodifikátorának és előterjesztődé;; nek ebben a témában való jártassága megelőzi azt hogy a gazdasági életre közvetlenül káros intézkedések foglaltassanak a törvényjavaslatba, de még mágiáim, is, aki ezen a területen meglehetősen otthonosnak érzem magamat, indokoltságát érzem annak a kérésnek, amelyet a kereskedelemügyi miniszter úrhoz bátorkodom intézni, hogy legalább a végrehajtási utasítás keretében miéltóztassék a legmesszebbmenő körültekintéssel azokat az óvintézkedéseket megtenni, amelyek biztosítják hogy ez a törvényjavaslat minél nagyobb mértékben szolgálhassa célját és semmiesetre se válhassak a gazdasági életnek akár csak árnyalatilag, akár csak átmenetileg, kerékkötőjévé. Eziránti aggályaimat egyébként leszek bátor a törvényjavaslat egyes részleteinek az ismertetésénél feltárni éls ezúttal méltóztassék megengedni, hogy visszatérjek annak a gazdasági politikai háttérnek a vázolására, amiellyel kapcsolatban azt a kérdést bátorkodtam felvetni, vájjon a sra^dasági életünket ebben a pillanatban legjobban megülő probléma, az áruelhelyezés lehetőságének biztosítása szempontjából ez-e az az intézkedés amelyet a gazdasági élet tőlünk vár, ez a törvényjavaslat van-e hivatva azt a kívánatos változást előidézni, hogv az áruelhelyezés kérdése ne legyen a magyar gazdasági életnek ebben a pillanatban olyan vigasztalannak látszó problémája? Nagyon lényegesnek tartom, hogy az áruelihelyezés szempontjából jobban megszerveztessék a magyar termelő élet, amely különösen a mezőgazdaság területén nincs kellően belenevelve a gazdasági értékesítés nehéz feladatába^ Mezőgazdaságunknak voltaképpen csak egyjévtizede-i nagy problémája az, hogy milyen nehéz a gazdasági élet normális alakulásai között is a termeivényt a fogyasztóhoz eljuttatni, de amely nehézség ebben a válságos idoszakbiaoi iminden kornál nehezebben sújt le reá. Igen tárgyilagosan bírálva a magyar termelő élet fejlődésének utolsó évtizedét, úgy a mezőgazdasági, mint ipari szempontból meg kell állapítanunk azt, hogy a termelés-technika terén niagyjában lépést tartott a korral, nem egy magyar terotnelvény abszolúte kiállja a versenyt a nemzetközi viszonylatban szóbakerülő bármilyen más ország termeivényével, ellenben az elhelyezés szempontjából a magyar termelő nem fejlődött eléggé, ezt sajnos, meg kell állapítani, — és ima úgyszólván valamennyi ország termelőjénél nehezebb helyzetben van. Súlyos körülmény ez minden struktúrájú termelő országra nézve, de különösen súlyos nálunk, ahol ia mezőgazdasági termelésnél voltaképpen nem a termelő akarata irányítja egyedül, sőt túlnyomóan nem az ő akarata, hogy milyen mennyiségű árut termelj és ehhezképest vár elhelyezésre. Ezért előrelátással már a termeivény beérése előtt kellene gondoskodni arról, hogy minél nagyobb^ biztonsággal tudja termékét elhelyezni, annál is inkább, mert hkizen ezek a mezőgazdasági termeivények, különösen t a magyar szempontból most figyelembejövő korai zöldségfélék és gyümölcsök még csak nem is olyan természetűek, hogy elraktározással, avagy mási irányú felhasználással lehetne az elhelyezési dekonjunktúrának kitérni.