Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-203

406 Az országgyűlés képviselőházának 20 eszközöknek és áruknak bemutatásáról van szó, illetőleg nem is annyira' bemutatásáról, mint arról, Jiogy a termelő, a forgalombahozó és a fogyasztó között a kapcsolatot megteremtsük, megismertessük a forgalombahozóyal és a fogyasztóval a termelőknek ezeket az új árucikkeit, még pedig úgy, hogy az lehetőleg kis költséggel járjon a termelökre nézve, mert egyes termelők a mai viszjonyok között a hirdetési és reklámdíjakat nem is bírják el. A cél tehát az, hogy kis költséggel megismerjék az árucikkeket. Ez az első feladat. Természetes, hogy a, mai gazdasági viszonyok között megkettőződött fontossága van ennek, hiszen ma fenntartani az alkotó kedvet, a termelő munka iránti szeretetet a termelőiben: igazán súlyos feladat, és éppen azért, mert ilyen nagy hordereje van ennek a kérdésnek, kellett szerény nézetem szerint ezt a kérdést szabályozni. Mert amennyire hasznos egy megbízhatóan szabályozott árumintavásár vagy kiállítás, annyira ártalmas lehet egy kiállítás, ha a rendező nem nyújt kellő garanciát arranézve, hogy azt jól és helyesen csinálja meg, ha esetleg a rendezőnek önös anyagi érdekei azok, amelyek őt az egész megrendezésére vezetik, Utalok itt csak a díjazások néihia egészen megbízhatatlan voltára, ami mindig akkor van, ha nem megbízható az, aki ilyen vásárt vagy kiállítást rendez, Ennek természetesen azután az ellenkező hatása lehet mert ez bizalmatlanságot szülhet nemcsak a rosszul rendezett vásár vagy kiállítás iránt, hanem bizalmatlanságot szülhet az áru iránt is, ami azután a kereskedelemnek, az iparnak és a mezőgazdaságnak csak kárára lehet. Ez a törvényjavaslat egyáltalán nem akarja érinteni a gazdasági élet szabadságát. Ellenkezőleg, célja az, hogy biztosítsa a szakértelmet, a felkészültséget a gondosságot és a megbízhatóságot. A törvényjavaslat lényege, hogy ezentúl csak a kereskedelemügyi miniszter vagy a földmívelésügyi miniszter engedélye alapján lehet rendezni ilyen árumintavásárokat és kiállításokat aszerint, hogy melyiknek^ hatáskörébe tartozik, amint azt a törvényjavaslat részletesen felsorolja. A nemzetközi kiállításokra ez a törvényjavaslat nem terjed ki, erre nézve nemzetközi tárgyalások vannak folyamatban és ez úgyis mint nemzetközi egyezmény, külön fog a t. Ház elé kerülni. Az előttünk fekvő törvény javaslati először is két nagy csoportra osztja ezeket a vásárokat és kiállításokat a szerint, hogy azokban túlnyomóan ipari vagy túlnyomóan mezőgazdasági cikkek vannak-e. Az első esetben a kereskedelemügyi miniszter hatáskörébe utalja az engedélyezést, a második esetben a földmívelésüeyi miniszter hatáskörébe. Az iparművészeti és háziipari kiállításokat mindig a kereskedelemügyi miniszter hatáskörébe utasítja, hacsak nem mezőgazdasági termelők által készített és a mezőgazdaság körében használt tárgyak kiállításáról van szó. Azt mondja a törvényjavaslat, hogy lehetnek országos, körzeti és helyi kiállítások, általános és szákkiállítások. Mindez bővebb indokolásra nem szorul. Az engedélyezés kiterjed meglehetősen minden apró részletre és itt talán azt lehetne mondani, hogy minek az engedélyezésnek ez a sok részlete. Ezzel szemben bátorkodom utalni arra, hogy akkor, amikor az engedélyezés mindenre kiterjed, az illető kiállítás rendezőjének az egész rendezés tartama alatt ?. ülése 1933 június 22-én, csütörtökön. továbbra semmiféle hatósággal dolga nincsen, egyedül a hatósági ellenőrzést kénytelen tűrni. Ez mégis jobb, mintha a renidezés folyamán minduntalan, állandóan kellene a haló ságokkai érintkeznie. így csak az ellenőrzés marad meg. Lényeges rendelkezés az, hogy engedélyt csak közcélú intézmény, testület vagy olyan jóváhagyott alapszabállyal bíró egyesület kaphat, amely legalább három éve működik. Igen kényes kérdés volt a kitüntetések adományozásának kérdése. Ezt rigorózusan szabályozza ez a törvényjavaslat, ezzel is biztosítani akarván azt, hogy ezenj a téren ne történhessenek visszaélések. A kiállításokon, illetőleg árumintavásárokon az árusítás ugyancsak engedélyhez van kötve, az engedély megadásánál azonban éppen úgy, mint az egész kiállítás rendelkezésének engedélyezésénél az illetékes miniszter a szakképviselőket méghallgatja. Egy külön pontra vagyok bátor figyelmeztetni, mely azt mondja, hogy külföldi kiállításon való részvételre az illetékes miniszter engedélye kell. Ez nem megszorítás akar lenni, hanem azt akarja célozni, hogy ne for, dúlhasson elő, hogy bárki legyen az, aki külföldre visz árut, nem megfelelő árut vigyen ki és ezzel a magyar áru hírnevét a külföldön rontsa. Ezt akarja megakadályozni a törvényjavaslatnak ez az egy pontja. A törvényjavaslati rendelkezései nem vonatkoznak a tanoncok és segédek munkakiálHtására, a tanintézetek és tanfolyamok által rendezett kiállításokra, tudományos és történelmi, egészségügyi, köz- és tűzrendészet], balesetvédelmi, művészeti, vadászati és sportkiállításokra. Ezeken a 'kiállításokon azonban iparos és kereskedő elárusítási célzattal nem vehet részt. Azt lehetnie talán még mondani, hogy ma, amikor a tendencia a decentralizálás mellett van, miért történik mégis ezen a téren bizonyos centralizálás. Szerény nézetem szerint a decentralizálás a közigazgatásban történik és ott helyénvaló is, de a gazdasági életben mégis csak inkább egy centralizálás, egy központi ellenőrzés szükségessége forog fenn. Azt hiszem, ez a törvény hivatva lesz rendet teremteni a kiállítások és árumintavásárok mai niagy tömegében, a bizalmat fogja fokozni és tényleg közelebb fogja hozni egymáshoz a termelőt és a fogyasztót. Azért kérném ennek a törvényjavaslatnak elfogadását. (Helyeslés jobbfelől) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jearyző: Magyar Pál! Magyar Pál: T. Ház! Egy törvényjavaslat fekszik előttünk, amely a gazdasági fejlődés irányzatához alkalmazkodva, elő akarja segíteni az áruelhelyezés technikája és az árutermelés minőségi fejlesztése szempontjából egyaránt fontos kiállítások és árumintavásárok megszervezését. Egyben arról is kíván intézkedni, hogy ezek az intézmények kitűzött céljuknak megfelelően, valóban a termelés ma legnagyobb problémájának, az áruelhelyezés lehetőségének szolgálatában álljanak és semilyen esetben sem váljanak öncélú alakulatokká, amelyek saját hasznuk érdekében fejtik ki tevékenységüket. Ezekben! a nehéz időkben, amikor a gazdasági életben fokozott jelentőségű kérdés az, hogy a termeivény miként tudja a fogyasztási piacot megtalálni, valóban örömmel kell üdvözölnünk egy olyan törvényjavaslatot, amely végeredményben ezt a nálunk még