Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-202

Az o-rszeg gyűlés képviselőházának 20 2. ülése 1933 június 21-én, szerdán. 401 Egészen súlyos és egészen komoly dologról van itt szó- Ezt az ügyet a múlt hét folyamán napirendi felszólalás alakjában hoztam ide a Ház elé és akkor alaposan felpaprikázva be­szélgettünk báró Biedermann képviselőtár­sammal, aki — úgylátszik — nem volt meg­elégedve azzal a megoldási módozattal, ame­lyet én szerettem volna akkor a kormány ré­széről megkapni. Természetesen erős hangon iparkodott engem kissé megfélemlíteni, de hát én nem vagyok olyan könnyen ijedős ember, magam is hasonló tónusban szóltam, végre az­tán legyűrtem az ő hangos obstrukcióját. Gon­dolkozásra késztetett azonban mégis az ő köz­beszólása, amikor ugyanis azt mondta, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozni kell, mielőtt az ember, idejön a Képviselőházba. Legjobb meggyőződésem szerint ezzel a kérdéssel foglalkoztam is és úgy találtam, hogy egészen fed vagytok készülve, egé­szen szakszerűen tudok erről a kérdésről be­szélni, mégis szeget ütött fejembe ez a közbe­szólás^ és utánanéztem, hátha tévedtem, hátha nem úgy van, ahogy azt személyesen tapasz­taltam és hogy úgy mondjam, a panaszok alapján megtanultam. Kimentem ismét a ke­rületembe, hiszen pestkörnyéki kerületem van, és ott az emberekkel beszélgetvén, meg­kérdeztem őket ismét, s beláttam és meggyő­ződtem afelől, hogy első interpellációmat, amelynek alapján itt a napirendi felszólalás alkalmával a tejkérdést és annak a pestkör­nyéki községek polgáraira vonatkozó szomorú tanulságait előhoztam, teljesen alaposan ad­tam elő és az száz százalékig megfelel az utóbb szerzett tapasztalataimnak, amelyekre sze­rettem volna, ha a miniszter úr itt a nyilvá­nosság előtt válaszolt volna és megcáfolta volna az «Az Est» mai számában megjelent egyik, éppen a tejjel kapcsolatos kis cikkecske tartalmát, amely^ azt mondja, hogy 250.000 pengő fájdalomdíjat kapnak a milimárik. Itt van a cikkecske, ha meg méltóztatnak engedni, felolvasom. (Olvassa): «A tejrendelet, mint ismeretes, eltiltotta a tejtermékekkel való házalást és ez­zel kiszorította Budapestről a környékbeli milimárikat, akik a községükben megvásárolt tejjel és egyéb tejtermékekkel naponta bejöt­tek a fővárosba és erős versenyt támasztottak a tej vállalatok fiókjainak. A tejkartellnek nagy érdeke volt, hogy a kis tejtermelőkön kívül a milimárikat isi kiszorítsák a buda­pesti piacról és ez is sikerült nekik. 600—800 milimári vesztette el így a kenyerét. Az Or­szágos Tejgazdasági Bizottság" most ezeket kártalanítani akarja ós előirányzott számukra 250.000 pengőt, amelyből fejenkint 2—300 pen­gőt fognak kapni a milimárik. Kártalanítás­nak ez bizony nem nevezhető, legfeljebb fájdalomdíjnak, hogy évtizedes kenyerüktől megfosztották őket. A milimárik kártalanítá­sát az árkiegészítő alapból szakítják ki.» Ez a közlemény, ha esetleg nem is fedi a ténye­ket, de olyan közlemény, amelyet lehetetlen szó nélkül hagyni a föídmívelésügyi minisz­ter úrnak, különösen akkor, amikor itt van s akkor, amikor tudja, hogy a tejkérdésben el­lenzéki oldalról két interpellációt is intéztek hozzá. Erről előzetesen tudomást szerzett, hi­szen ez a szabály, azért, hogy meg legyen a megfelelő anyaga és hogy meg tudja adni a megfelelő választ. Ha tehát erre nem ad vá­laszt, ha nem jön be akkor, amikor ebben a kérdésben interpellációt intézek hozzá, akkor ennek a cikkecskének bizonyára igaza van, és ha ennek igaza van, akkor magától értetődik, hogy igazam volt nekem is abban a felszóla­lásomban, amikor azt mondottam, hogy a tej­vállalatok erős érdeke az, hogy ezeket az ős­termelőket teljesen kiszorítsák Budapestről. Nincs igaza a föídmívelésügyi miniszter úrnak, amikor azt mondja, hogy abban az esetben, ha tejszövetkezeteket állítanak, fel majd a községekben, a tejtermelők sokkal jobban fognak járni anyagilag. Ezt vála­szolta, ezt mondotta a miniszter úr. Ez nem fedi a tényeket. A gyakorlatban sokkal súlyo­sabb a helyzet. Miként a múltkori felszólalásomban mon­dottam, sokkal egészségesebb az a magától ki­alakult állapot, amikor Budapestet a pest­környéki 54 község látja el tejjel. Miután ezek­nek érdekük az, hogy a legjobb minőségű te­jet szolgáltassák, nem óriási kvantumterme­lésre dolgoznak ezek a tejtermelők, hanem 7—8 liter tejet adó teheneket vásárolnak. Ma­gától értetődik, hogy az ilyen tej sokkal tar­talmasabb, mint az a tej, amelyet egy tehén naponta 25—30, sőt 40 literes mennyiségben ad. Vannak olyan birtokosok, akik szinte rekor­dokat akarnak elérni azáltal, hogy olyan te­heneket tartanak, amelyeknek napi tejter­melése, tejleadása körülbelül 30—40 liter. Ezzel szemben ezek a pestkörnyéki tehéntartó őstermelők olyan teheneket vásárolnak, ame­lyek a legjobb fajtájúak és ezeket a legjobb fajtájú teheneket azokban a távolabb fekvő községekben vásárolják, amelyeknek a tejjel való foglalkozása nem rentábilis; de igenis rentábilis foglalkozni az állattenyésztéssel. De abban az esetben, ha majd — amint ez szomorúan be is következett — ezeknek a gazdáknak: — menn ia milimáritkiat érteim itt, hanem akik maguk termelők és tehén­tartók, nem lesz módjukban a tejüket ott és olyan formában elhelyezni, ahol és ahogy ezt ők megszokták (Úgy van! Ügy van! a bal­oldalon.) és ahogyan idáig évtizedek óta meg­élhetést találtak, akkor ezek nem vásárolnak többé teheneket, (Zaj. — Halljuk! Halljuk! balfelől.) holott 15.000-re tehető évente az a tehénállomány, amelyet vásárolnak, mert két­három esztendő alatt szokták kicserélni eze­ket a teheneket. Ezeket az embereket tönkre­tenni nem szabad csak azért, mert ők Buda­pest közvetlen szomszédságában lakván, ma­gától értetődőleg arra a kereskedelmi ága­zatra tértek rá, amely nekik a legrentábili­sabbnak látszik és ezt száz esztendő óta űzik. Ezeket azzal a megokolással, hogy igazságta­lanság azokkal szemben, akik messze vannak a fővárostól, ^megfosztani^ megélhetésüktől nem lehet, mert például mit szólnának ahhoz, ha ezek a pestkörnyéki gazdák éppen a szabad utazási és értékesítési lehetőség alapján elmennének a vidéki nagyobb városokba és ott próbálnák elhelyezni termékeiket? Magától értetődőleg ez egy olyan földrajzi adottság, amely: maga után vonta azt, hogy ezek erre a megélhetési módra rendezkedtek be. Tehát nem igazsá­gos úgy eljárni velük szemben, hogy egysze­rűen belekényszerítik őket a szövetkezetekbe, amelyre tudvalevőleg a másik oldalon ülő képviselőtársaim, akik nem is tejvídékeknek, nem is Pest környékének képviselői, maguk is gyakran panaszkodnak és amelyekre vonat­kozólag papíron is kiszámítják, ha éppen akarják, hogy azoknak működése egyenesen a tejkartell érdekében és ezeknek az adófizető embereknek megnyomorítására történik. (Ügy van! balfelől.) 58*

Next

/
Thumbnails
Contents