Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-202

402 Az országgyűlés képviselőházának De van egy másik magyarázat is, amely talán inkább megindíthatná az itteni bársony­széktől távollevő igen t. földmívelésügyi mi­niszter urat. ,Csak <arra| kíváinok rámutatni, hogy amikor ezek az emberek hetenkint két­szer bemennek a fővárosba és beviszik oda a tejet és a tertermékeket, egyúttal bevisznek a fővárosba 10—20 tojást is, egypár kiló gyü­mölcsöt, ami a kertjükben termett, néhány csibét stb. Amikor házalvai árulják a **tejet, ugyanazoknál a családoknál, ugyanazoknál az embereknél eladják a tojást, a gyümölcsöt is és — amint igen helyesen jegyezte meg F. Szabó Géza képviselőtársam — ebből garia­solnak. Méltóztassék tudomásul venni a földmíve­lésügyi miniszter úrnak, hogy nemcsak a Pest­től igen távoleső községekben, hanem a Pest közvetlen környezetéhez tartozó perifériális községekben is olyan a helyzet, hogy az egyes családoknál sokszor még 20 fillér készpénz sincs. Abban az esetben pedig, ha ezeket a gazdákat eltiltják attól, hogy bejöhessenek Bu­dapestre 10 vagy 20 tojással, amely így fel­gyülemlik az ilyen kisgazdaságokban, még rosszabb helyzetbe kerülnének, hiszen már így sem érdemes bejönniök, mert még a vasúti költséget sem fedezik ezek az árulgatások, a kofák viszont nem mennek ki hozzájuk és nem vásárolják össze ezeket az árukat. Hallottam már olyan megjegyzést is, hogy ennek a nagy országos szövetkezeti intézmény­nek az lenne a szándéka, hogy nemcsak a tejet, hanem egyúttal a tojást és egyéb árukat is összevásárolja. Egyfelől ez sem fedi a ténye­ket, másfelől pedig arra is tekintettel kell len­nünk, — amint az előbb is mondottam — hogy amikor az a kisgazda, akinek egy-két holdacs­kája van, van egy-két tehene, esetleg 10—15 vagy 20 csirkéje... (Mihálffy Vilmos: Egy­néhány tyúkja is!) — igen, hiszen ez magától értetődik, mert ez a sorozatos rendje a te­nyésztésnek — és hetenként behozza azt a pár csirkét, ezzel szerzi meg azt a pénzt, amelyből magának és családjának a legszükségesebbe­ket meg tudja szerezni és ebből a pénzből adót is. fizethe. 54 község sorsa nem gyerekjáték. Ne tes­sék úgy dobálni a szavakat akkor, amikor azt mondják, hogy viszont az egész országban hány község van, amelynek nem jut. Azoknak a községeknek, amelyek Pécs, vagy Székesfe­hérvár, vagy a Balaton környékén vannak, szintén megvan a maguk piaca. Azóta, amióta ezek a felszólalások a tejkérdésben a mi ré­szünkről elhangzottak, . sorozatosan kapunk mi, ellenzéki képviselők az egész országból különféle panaszos leveleket. Legutóbbi felszó­lalásom hatására is kaptam egypár levelet, éppen Baranyából, amelynek báró Bieder­mann képviselőtársunk is képviselője. Ök is fájdalmasan panaszolják, hogy elveszik tőlük még a sajtgyártás lehetőségét is. Rettenetes dolgok ezek. Tessék arra gondolni, hogy nem ok nél­Eitélesitettéh : Zsóry Lajos s. k. naplóbírálő'i 202. ülése 1933 június 21-én, szerdán. kül szólalunk mi fel, és nem ellenségeskedés az a mi részünkről, hogyha ilyenkor elkese­redve odacsapunk az asztalra és azt követel­jük, hogy lássák be ezt mindannyian. Hiszen nem a tejkartell az, amelyért mi vagyunk, nem a tejkartellen kell segítenünk, hanem a szegény embereken. Magától értetődik, hogy a Balaton vidékének a polgárságát, vagy azo­kat a falvakat, amelyek a Balaton vidékét a maga idejében, a szezoncikkek idején külön­féle élelmiszerekkel ellátják, ugyanezen az alapon meg lehetne fosztani annak lehetőségé­től, hogy bevigyék Balatonboglárra, vagy Sió­fokra tejtermékeiket és ott is kartellek ala­kulnának, A cél az, hogyi az embereknek le­gyen miből adót fizetniük. De azt látom, hogy a cél mégis az, hogy itt a kartell szekerét tol­juk. Ha ez, nem így van, akkor — s itt van egy áthidaló lehetőség — tessék azt, aki nem akar beiratkozni a szövetkezetbe, nyugodtan hagy­ni, hogy kereskedjék a saját veszélyére a sza­badkereskedelem formájában. Mindig azt halljuk, hogy szabadkereske­delem esetén ezeket a szegény védtelen gazdá­kat elsepri a kartell. Hát próbáljuk meg, idáig még nem próbáltuk meg és ha majd meg fog­juk látni, hogy tényleg igaza van annak az ellenvetésnek, — amelynek háta mögött a kar­tell szőrös kezét kell látnunk — akkor a nép maga fogja kérni a szövetkezet felállítását. De amíg neki módot nem adunk arra, hogy vá­laszthasson szövetkezet és szabadkereskede­lem között, addig állandóan gyanakodni fogfr és a gyanúnak van alapja, ha nem adnak mó­dot az ellenkezőnek bebizonyítására. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt,, szíveskedjék beszédét befejezni. Dinich Ödön: Szeretném, ha ez az inter­pellációm valahogyan mégis a földmívelésügyi •miniszter úr füléhez jutna. (Jánossy Gábor: Hiszen kiadják neki!) Elnök: Kérem a képviselő urat, fejezze be beszédét és az interpellációt rögtön kiadjuk a miniszter úrnak. Dinich Ödön: Meg vagyok győződve, mert a házszabályok szerint ki kell adni az inter­pellációt a földmívelésügyi miniszter úrnak, de én nagyon szeretném, ha olyan megnyug­tató kijelentéseket is hallanánk, amelyek 54 község lakosságának visszaadnák megint. az életkedvet. Elnök: Az interpelláció kiadatik a földmí­velésügyi miniszter úrnak. Hátra van még az ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jegyzőkönyvet felolvasni. Petrovics György jegyző' (olvassa az ülés jegyzőkönyvét). Elnök: Kérdem, van-e valakinek észrevé­tele a jegyzőkönyv ellen? (Nincs.) Ha észre­vétel nincs, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki. Az ülést bezárom. (Az ülés végződik este 8 óra 43 perckor.) Hoffer László s. h. ígi tagok.

Next

/
Thumbnails
Contents