Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-202

396 Az országgyűlés képviselőházának 202. ülése 1933 június 21-én, szerdán. Antal Lajos ház'bértartozása alá, hanem mint a szövetkezet vagyona értékesítendő. Ezeket az Okih. megbecsültette szer számiszakértőkkel. Ott vannak pl. azok a só/mérlegek és más szerszámok, amelyeket nem lehet másra használni. mint csak sómérlegelésre. Ezeket az Okh. a felszámolási eljárás során a szakértő becsű alapján abból a célból vette meg, hogy az új megmegalakulandó szövetkezetnek átadhassa. Nem Érvéreitek tehát szerszámokat, ellenkezőleg, azokat az. Okh. nem engedte elárvereltetni, hanem az új szövetkezet számára vette meg. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon. — Andaházi Kasnya Béla: Egy szó nem igaz ebből, képviselő úr! — Elnök csenget.) Feltétlenül megbízható helyről szereztem információmat, megbízhatóbb helyről, mint t. képviselőtársam. (Andaházi Kasnya Béla: Csapja el az informátort!) Amint méltóztatnak látni, t. Ház minden oldalon, olyan kérdésről van szó, amelyben eminens érdek az, hogy végre nyugalom legyen éis ezt a nyugalmat kívánom én a földiníveJésügyi miniszter úrtól megkapni, amikor tőle a kérdésekre választ kérek. (Zaj a baloldalon.) Ezen túlmenőleg azonban kötelességet vélek teljesíteni, mikor most a szövetkezetnek egy földmunkás vállalkozó szövetkezetnek ügyével foglalkozom, hogy általában felhívjam a földmívelésügyi miniszter úr és az egész t Ház figyelmét arra a kétségbeejtő szörnyűséges helyzetre, melyben a földmunkások vannak (Ügy van! Úgy van! jobb felől.) és amely miatt is szükséges. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon. — Andaházi Kasnva Béla: ö mondja! — Elnök csenget. — Felkiáltások balfelöl: És a csizmák?) hogy végre ebben a kérdésben béke legyen (Zaj a bal- és szélsőbaloldaion.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Propper Sándor Krüger Aladár felé: Ez az ijglaizi hipokrízis! — Zaj.) Krüger Aladár: 30—35 ezer földmunkás van Cisonk'aimaigyarországon... (Andaházi-Kasnya Béla: És hányezer kalendárium?) Né kalendáriumozzunk kérem, a lőcsei kalendáriumon túl vagyunk már... (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon. — Simon András: Bodóné!t) A volt népjóléti minisztérium 1930. évi statisztikája szerint 380 ezer olyan család volt Magyarországon, amelyikben nyolcnál töbfb gyermek volt és ezeknek a legnagyobb része földmunkás és mezőgazdasági munkás. Amikor tehát a földmunkások érdekében külön is szót emelek, az országnak a nemzetfenntartás szempontjából egyik legértékesebb osztálya érdekében emelek szót. (Ügy van! Ügy van! jobb felől. — Esztergályos János: Az ügyvédi tisztességbe ütközik a felperest is védeni és az alperest is védeni!) Elnök: Esztergályos képviselő urat másodszor rendreutasítom! (Andaházi Kasnya Béla: Mi van a választási költséggel?) Krüger Aladár: En abból nem kaptam egy fillért sem, ne tessék nekem ezt a kérdést felvetni! (Andaházi Kasnya Béla: Mi van a kubikosok választási költségével? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Krüger Aladár: A kubikoskérdésre vonatkozólag felvetették azt a gondolatot, hogy a kubikosokat valahogyan át kellene állítani valami más foglalkozásra, vagy telepítéssel földhöz kellene őket juttatni. Ennek az ellenkezője történik, mert ma a mezőgazdasági munkások nagy része is kubikossá lesz, másutt nem kap keresetet. (Zaj a baloldalon. — Mojzes János: Mi lesz a földreformmal? — Elnök csenget,. — Farkas István; Schandllék ne zsarolják őket! — Zaj a jobb- és a baloldalon.) A kubikosok száma tehát nemhogy fogyna a letelepítéssel, hanem még szaporodik. A következő szomorú adatokat kaptam, mert én veszek fáradságot arra, hogy az adatokat beszerezzem. (Andaházi Kasnya Béla: De necsak azt, a választási költségeket is mondjál — Szabóky Jenő: Ha mi kiabálnánk úgy, mint az urak, mi volna? Hallgassuk meg egymást, majd elmondja a képviselő úr! — Andaházi Kasnya Béla: Mi van a kisemberek pénzével?) Itt van ebben az 56 oldalban, aláírta a képviselő úr, (Andaházi Kasnya Béla: Igen, aláírtam, hogy elsikkasztották a választási pénzeket!) Ezt tessék kint megismételni, amikor majd felelősségre lehet vonni. (Andaházi Kasnya Béla: Ezernégyszáz pengő az egységespárti képviselőválasztásra a kubikosok pénzéből!) Nem ezekről a dolgokról van szó. Arra akarom felhívni az ország figyelmét, hogy Csongrádon, Szentesen, Szegvárott, Mindszenten, Hódmezővásárhelyen, Kiskundorozsmán, Jászárokszálláson, Jászladányon és Gyulán — ezekről a helyekről szereztem be az adatokat — (Andaházi Kasnya Béla: De az Okh-tól nem!) 10-600 földmunkás van munka nélkül és ami még szörnyűbb, (Szabóky Jenő: Sokkal több van! — Zaj a jobb- és a szélsőjobboldalon. — Mojzes János: Földet nekik, nem' talicskát!) ezek közül 4000-nek még aratási szerződése sincis, 4000^ földmunkás már előre az éhségnek van kitéve^ ezeken a helyeken az ingyenlevesosztást már meg lehetne kezdeni. (Mojzes János: Földet adjanak, ne talicskát! — Elnök csenget.) Ennek pedig nagyrészben az az oka, hogy az egyes városok, községek, sőt, sajnos, Budapest főváros is elzárkóztak attól, hogy a tiszavidéki földmunkásokat munkához juttassák. (Zaj.) Az inségmunkában a földmunkások nemcsak annyiban szenvednek, hogy mélyen leszorított munkabérek mellett dolgoznak. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kérem, ami igazságuk van az uraknak, én elismerem. (Farkas István: Adjanak nekik földet!) Elnök: Farkas képviselő úr, méltóztassék csendben maradni. (Farkas István^ Ne kössék bilincsbe kezüket, lábukat! — Mojzes János: Patacsi Dénes is kapott földet! A többi magyarnak is adjanak!) Mojzes képviselő urat folytonos közbeszólásaiért rendreutasítom. (Mojzes János: Minden magyarnak adjanak földet!) Krüger Aladár: A mai leszorított munkabérben sem tudnak a földmunkások részesülni, mert egyes helyeken, például Budapesten fodrászok ós pincérek is elmennek álföldmutikásoknak. (Zaj a jobb-, bal- és a szélsőbaloldalion.) Felhívom a mélyen t. földmívelésügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy van törvény, mégpedig az 1923 :XLI. te. 14. f-a, melynek értelmében a közmunkákat végeztető közhatóságoknak módjukban van feltételeket kikötni az állani által adott segélyeknél. Kérem a földmívelésügyi miniszter urat, méltóztassék az ilyen közmunkáknál, amelyek állami támogatással, állami segéllyel, vagy állami kölcsönből végeztetnek, kikötni azt, hogy legalább fele a tiszavidéki, csongrádmegyei, pestmegyei, békésmegyei, jász-nagykun-szolnokmegyei földmunkásoknak jusson, (Helyeslés jobbfelől.) azokat legyenek kötelesek a vizitársulatok stb. legalább felerészben foglalkoztatni. Ezzel nyomorúságuknak nagyrésze már meg lenne oldva. ... ... -.... . ...