Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-202

3Ő6 Az országgyűlés képviselőházának 2C X»ajos: o A brigantik országában sincs ilyesmi! Szicíliában sem csinálják különben! — Zaj.) Elnök: Kabók képviselő urat rendreutasítom. ^A képviselő, úr mérsékelje magát. A képJfW;lf'pi használ parlamentáris kifejezésekét. {Zaj a hal- és á> szélsőbaloldalon. Kérem á képviselő urakat, maradjanak csendben. (Zajja szélsobaloldalön.) Csendet kérek! (Propper Sándor: Bizonyos, hogy csak őrült, aggyal lehet' ilyesmit kispekulálni! •'—. Esztergályos János ^Texasban ezt nem lehet csinálni!) Már csak két perce van a képviselő úrnak, engedjék tehát beszélni. (Zaj a szélsobaloldalön.) Tessék csendben maradni! (Esztergályos János: Ilyen zsiványság! Ilyen rablás!) Esztergályos képviselő urát rendreutasítom. (Esztergályos János: A legszegényebb népet így megzsarolják! — Zaj a szélsobaloldalön.) Ha sérelem történt, hagyják azt a képviselőt beszélni, aki a sérelmeket előadja. (Kabók Lajos: Mindnyájunkat érint! — Esztergályos János: Felháborító! Vérlázító az ilyen gazság!) Esztergályos képviselő urát úijból rendreutasítom. Dinnyés Lajos: Tisztelettel kérem beszédidőmnek tíz perccel való meghosszabbítását. {Felkiáltások a baloldalon: Megadjuk!) Elnök: Méltóztatnak ezt megadni? (Igen!) A Ház a tízperces meghosszabbítást megadja. Dinnyés Lajos: T. Képviselőház! Ennek a hihetetlen hivatalos árdrágításnak az eredménye azután az a felhívás, amely minden budapesti vendéglőben, minden budapesti kávéházban és fogyasztóhelyen ki van téve. Ebben a budapesti kávésok, szállodások, vendéglősök, cukrászok, kávémérők, kifőzök ipartestülete önvédelmi harcában a közönséghez fordul és arra kéri, hogy a fővárosi nyilvános étkezési üze- \ mekben a tejszínfogyasztást a minimális mércékre korlátozza. T. Képviselőház, mélyen t. miniszterelnök úr, mélyen t. földmívelésügyi miniszter úr, nem érzik-e ós nem látják-e be, j hogy mi lesz ennek a felhívásnak az eredményé? Ennek az eredménye a fogyasztásnak a minimumra való leesökkenése lesz. (Ügy van! Ügy van! a szélsobaloldalön) Ennek az eredménye az az eljárás lesz, amely már ma folyik kint a piacokon. Méltóztassék kimenni akár Kispestre, akár pedig más budapesti és budapestkörnyéki piacra. Mi ott a helyzet? A helyzet az, (hogy az az őstermelő, vagy az az engedéllyel bíró árusító nem bírja eladni a tejét. Akkor, amikor 12 óra közeledik és el kell neki mennie a piacról, már olcsóbban is odaadná a tejét, de nem meri, mert ott állnak a különböző hatósági közegek. Egymásután öntik ki hektoliterszámra a tejet a vásárcsarnokokban és a piactereken, mert olcsóbban nem tudják eladni a tejet, hazavinni pedig nem akarják, mert ez vagy nem fizeti ki magát, vagy nem akarnak fáradni vele. Kiöntik tehát a tejet... (Esztergályos János: CJazság! Bitangság! — Nagy zaj a szélsobaloldalön. — Elnök csenget. -•— Esztergályos János: Ennek az eredménye a Stefánia-Szövetség szomorú jelentése! — Kabók Lajos: A gyermekhalandóság növekszik és j ilyen garázdálkodás van ebben az országban!) I Elnök: Esztergályos és Kabók képviselő urakat '• rendreutasítom. (Propper Sándor: A tüdő vész meg térjed!—- Folytonos zaj a szélsőbaloldalon:) — Csendet kérek. Kérem a képviselő ura- , "kat, mérsékeljek magukat és tartsák tiszteletijén a házszabályokát, Dinnyés Lajos:. .V ugyanakkor, amikor Budapesten, Budapest körntyékén és egész Magyarországon ezer és ezer gyermek van, aki £.. ülése 1933 június. $t-én

t szerdán. nem tudja megkapni a maga mindennapi liter tejét. (Ügy van! Üky van! a szélsőbaloldalon.) I)e továbbmegyek a nagyipari tejvállalatok működése tekintetében. Bármerre méltóztatik meruni a városban, méltóztatik látni, hogy ezek a vállalatok különböző számú fiókokat nyitnak* hol először csak tejet mérnek, majd főtt tojást adnak és nemsokára valószínűleg be fogják vezetni a cipőfűzőt is, konkurrenciát csinálva itt a fővárosban a kereskedőknek és iparosoiknak. Azonkívül éttermeket és vendéglőket nyitnak s ezzel a vendéglősiparnak csinálnak konkurrenciát. Tehetik ezt, mert, — miként abból a cikkből, amelyet az előbb idéztem, kitűnik — ez a bizonyos privilegizált 'helyzet évente körülbelül egymillió pengő hasznot jelent ezeknek a vállalatoknak, amelyek — mint említettem — a tejüzemek központjában van* nak tömörülve. De ne méltóztassék azt hinni, hogy a tejipari vállalatok egyforma elbírálásban részesülnek, mert vannak kisebb tejipari vállalatok, amelyeket a nagy tejipari vállalatok lassan, de biztosan a pusztulás felé visznek, vagy pedig beszívják magukba. , Teljes mértékben akceptálom azt az álláspontot, amelyet némelyek képviselnek, hogy a magyar gazdaérdekek szempontjából mindent el kell követni, és hogy ez a kórdós nem lokális jelentőségű, nem Budapestnek és Budapest környékének a kérdése, hanem az egész magyar mezőgazdaságé, (Úgy van! Ügy van! balfelől.) ^ az egész magyar r állattenyésztésé. A gazdaérdek azonban azt kívánja, hogy a gazda drágán, illetve rentábilisan tudjon eladni, a fogyasztói érdek pedig azt kívánja, hogy a fogyasztó minél olcsóbban tudjon vásárolni. Közel kell hozni a fogyasztót a termelőhöz, (Helyeslés bálfelől.) hiszen benne van a nemzeti munkatervben, (Mozgás a baloldalon.) benne van a pártpro grammban is, hogy a kereskedelemben ezt kell tenni. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Ha ez így van, akikor a miniszterelnök úr tanácsadói hogyan engedhették meg azt, hogy a miniszterelnök^ úr egy ilyen rendeletet írjon alá. A földmívelésügyi miniszter úrral én már nem is szállok vitába ebben a kérdésben, mert a miniszter úr mereven elzárkózik minden mástól és^ mint niyiílatíkoziatában! I mondóitta, minden más nyilatkozat, amit én mondok, vagy bárki más momd a tejrendélet ellen, nem fedi a valóságot. T. Képviselőház! A gazdasági életben törvényszerűségek vannak. A piac helyzete termeli ki és hozza létre az árakat, a kínálat és kereslet viszonya pedig szabályozza azokat. Én nem bírom megérteni azt, hogy miképpen méltóztatnak elgondolni, hogy például a tejellátás terén lukratíven tudjon működni egy szövetkezet, amely ide Budapestre hoz be tejet, mondjuk lentről Baranyjából vagy a Nyírségből. Vannak gazdasági törvények, vannalk adottságok, vannak törvényszerűségek, ame-. lyeket semmiféle rendelet sem tud megváltoztatni. Felteszem annak a Düsing-féle elméletnek szempontjából azt, hogy egyforma árat tudnak garantálni. Én talán még el is fogadom a 18*5 filléres literenkinti tejárat, de tisztelettel kérdem, hogy miképpen gondolja a kormány rentábilisnak a tejkereskedelmet azokból a íjávolabbi községekből, amikor a tejnek literenkénti fuvardíja 25 kilométerről még csak 0*8 fillér, 150 kilométer távolságról azonban már csak maga a fuvardíj 2-2 fillér. Az esetben pedig, ha azt gondolják, hogy ezek-