Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-202

Az országgyűlés képviselőházának 202, miniszter úr itt a Házban a kormány nevében bizonyos kötelező kijelentéseket tett. Ezeknek a kötelező kijelentéseknek, amint utánanéztem, a magyar kormány és a Stáb. között létrejött szerződésben tényleg megvolt a jogi megalapozottságuk. Ezek a kijelentések arra vonatkoztak, hogy az ellenzék támadásai nem jogosultak, a gyufakartell nem fog a magyar fogyasztóközönség kiszolgáltatott helyzetével visszaélhetni, mert a magyar kormány a teljem ellenőrzési jogot és az ármegállapításnak is bizonyos, szerintem is méltányosnak elismert keretek között való gyakorlását magának kikötötte ieis. fenntartotta, a gyufakartel tehát, amely magánkézben levő monopólium jellegével bírván, semmi körülmények közt önhatalmú üzletpolitikát az országban helyesen nem folytathat, jogilag és az akikori kormány kijelentései szerint is szoros ellenőrzés és hatósági ármegállapítás mellett kell, hogy az országban a maga működését kifejtse. Ha vissza méltóztatnak emlékezni, ennek az egész gyufamonopólium létesítésének a gyufakölcsönnel kapcsolatos állítólagos előnyein kívül, még az a közgazdasági indokolása is elhangzott hivatalos részről itt a Házban, hogy racionalizálni kell a gyufatermelést, mert 12 gyufagyár működölt akkor Magyarországon, amelyeknek felesleges rezsije túlságosan megterhelte a gyufagyártást. A 12 gyárból tényleg 8-at azóta leállított a gyufakartel. (Lázár Miklós: Ezer munkást szélnek bocsátott!) Mindössze négy gyárban folyik ma a gyártás a 12 gyár közül: Kecskeméten, Szegeden, Budafokon és Gyulán. A többi 8 helyen, többek között a Lázár Miklós képviselőtársam által képviselt Tokaj községben is, ahol a legnagyobb gyufagyártás volt, leállították a gyufagyárakat! (Lázár Miklós: Százhúsz ember kenyér nélkül van azóta!) Itt ímindjá^t ajái kell mutatnom arra, hogy ezeknek a racionalizálásoknak során a gyufakartell, a Stáb., illetve magyarországi expomense, a röviden Magirt-nak nevezett részvénytársaság már nem tartotta be a szerződésbén vállalt kötelezettségét, mert a leépítések során elbocsátott munkjásokí és tisztviselők elhelyezéséről a szerződésben vállalt kötelezettsége ellenére nem gondoskodott. Szélnek eresztették ezeket az emberieket százszámra és mint Lázár Miklós t*. képviselőtársam mondotta, magában Tokajban 120 munkást dobtak ki nráról-holnapra az utdára, (Lázár Miklós: Ügy van!) anélkül, hogy megélhetésükről csaik a legcsekélyebb . mértékben is gondoskodtak volna, amely eljárás beleütközik a kormány és a Stáb. között kötött szerződésbe. (Ügy van! balfelol. — Rassay Károly: Előrelátható volt!) T. Ház! Én a gyufaáraknak; ezt az egész, a gyufakölcsönnel kapcsolatos drágítását mindig perhorreszkáltam ós perhorreszkálni fo'gom a jövőben is, mert a gyufa minden megterhelése degresszív adót jelent. A nagyon is helyes és szükséges progresszív adóztatás elvével szemben a szegény embernek abszolút Öszszegben való fokozott megterhelését jelenti a gyufaadó és a gyufának minden megdrágítása, mert nyilvánvaló, hogy a petróleumlártípát égető ós pipát szívó magyar több gyufát fogyaszt, mint a villanylámpával és öng^uj-tóvál rendelkező gazdag ember. A gyufa mtadén megterhelése súlyos megterhelése a j legszegényebb néposztálynak és minden kö-rülniények- - között kárhozatos és elvetnivaló, illése 1933 június 21-én, szerdán. 381 ha ilyen eszközökhöz folyamodik bármely ország bárminő kormánya. Abban a szerződésben, amelyet a kormány akkor a Stab-bal kötött, a kormány kikötötte magának azt a jogot, hogy a racionalizálás következtében előálló termelési költségcsökkentés, valamint a termelési költségnek bármilyen más okból bekövetkező későbbi csökkenése esetén a kormánynak joga, sőt szerintem ez esetben kötelessége is, a gyufaárakat évenkint újból megállapítani és szabályozni ós Bud pénzügyminiszter úr akkor, 1928-ban itt a parlamentben ki is jelentette, hogy matematikai bizonyossággal állítja, hogy három éven belül újból le fognak szállani a gyufaárak a termelési költségeknek a racionalizálás és egyéb közgazdasági momentumok folytán bekövetkezendő csökkentése következtében. T. Ház! A Stab-szerződés előtt, vagyis a gyufamonopólium létesítése előtt egy pakli gyufát 4 fillérért lehetett megvenni. Ebből 1*04 fillér volt a gyári ár, a többi gyufaadóra, forgalmi adóra és közvetítői jutalékra ment el. Mondom, 1"04 fillér volt a gyári ár, ezt a gyári árat azonban a gyárak keveselvén, a Stab-bal kötött szerződés során a gyufának gyári önköltségi árát 1'26 fillérben állapította meg az akkori kormányzat, szemben a gyárak által már akkor követelt 1*44 filléres gyári árralA Stab-bal kötött szerződés, értelmében 1930 január 1-éig 5 fillér, azontúl pedig 6 fillér volt dobozonkint a gyufának kilátásbahelyezett ára, amely ár azután — miként említettem — ,a Stab-bal kötött szerződés alapján is a kormány által ellenőrzendő és a termelési költség csökkentésének arányában csökkentendő lett volna. Ezt a kötelességét azonban a magyar királyi kormány mindezideig elmulasztotta gyakorolni, mert annak ellenére, hogy a 12 gyárról 4 gyárra redukálták a termelést és így 8 gyár rezsiköltségét eliminálták a gyártásból, és^ annak ellenére, hogy a fának és a munkabéreknek, de úgyszólván kivétel nélkül minden üzemanyagnak lényegesen csökkent, a gyufa ára ma is változatlanul 6 fillér, annál az átlag standard-minőségnél, amelyről most egyelőre beszélek, amint azonban később rá fogok mutatni, más minőségeknél még lényegesen drágább. Ebben a tekintetben azután a kormány még azt a legelemibb kötelességét is elmulasztotta, hogy egyáltalában irányárakat szabott volna meg, úgy, hogy a kartell egyéb téren a konzumgyufáktól eltekintve, bizonyos luxusgyufáknál, de továbbmegyek^ a legszegényebb néposztály szükségletét képező úgynevezett rózsagyufánál is teljesen önhatalmúlag állapítja meg a gyufaárakat. (Ügy van! baiUelöl.) T. Ház! Rá akarok mutatni például arra, hogy a gyufa hatósági ármegállapításának mellőzése mit jelent az úgynevezett rózsa-szalóngyufánál, amely a szegény néposztály gyufája .szokott lenni. Békében a 4 filléres dobozgyufával szemben ez a rózsagyufa 2 fillér volt dobozonkint és 110 szál gyufa volt akkor egy ilyen olcsó pakliban. Az 1921-ben bevezetett gyufaadó szerint 56 szálankint állapítja meg az adót az akkori illetéktörvény, ennek következtében az 1*36 fillérben megszabott adó a 110 szálas gyufánál kétszeres összeget, tehát 2 pengő 72 fillért tett volna ki. Mármost, miután a Magirt. ennél a gyuí'akategóriánál semmiféle hatósági ármegállapítás alatt -nem állott, a Magirt,