Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-201

Az országgyűlés képviselőházának 201. ülése 1933 június 20-án, kedden. 371 talán azt mondani nekünk, hogy az, amit a miniszterelnök úr berlini útjával elkövetett, ennek a bensőséges viszonynak előmozdítására szolgál? Nem áll-e inkább az, hogy ez a bensőséges viszony rovására és Ausztria hatalmi pozíciójának gyengítésére szolgál? Ha ezt a külügyi kormányzat nem látta be akkor, amidőn a miniszterelnök úr oda kirándult, akkor olyan rövidlátásról tett tanúságot, amelyet én neki eddigelé nem tulajdoníthattam. Lehet ugyan, hogy azt hiszi a külügyi kormányzat, hogy Dollfuss kancellárnak, a londoni konferenciának és az egész nyugati világnak ez a dédelgetett ikedvence, akit úgy nevesnek, the little Napóleon of Austria, vagy le petit Napóleon d'Autriche és aki mellé éppen Németország ellen folytatott gigászi harcában odaállott az egész művelt nyugati világ, ez a Magyarország felől jövő, mondjuk, kis hátbatámadás nem is árt. Akikor azonban ez nem egyeztethető össze azzal a politikával, amely azt hangoztatja, hogy Ausztriával igenis, benső viszonyban akarunk élni. amit mi igazán kívánunk is, amit a kormány is • hangoztat, amivel szemben azonban a kormány nem ilymódon, hanem éppen az ellenkező módon viselkedikA miniszterelnök úr azt mondotta, hogy hátbatámadták őt. Ezt a vádat sem én, sem képviselőtársaim nem vehetik magukra. Mi nem támadtuk őt hátba, hanem csak akkor kritizáltuk először a miniszterelnök urat, amikor már hazatérőben volt útjáról, azon a napon, amikor megérkezett. Mi csak hozzá mertünk szólni abban a meglepetésünkben, amelyet ez a hirtelen jött utazása keltelt, hozzá inertünk szólni annak- a nyílt titoknak a tudatában, hogy amikor a miniszterelnök úr pünkösdkor nem talált időt arra, hogy lemenjen Rómába Mussolini meghívására, most talált magának időt arra, hogy Berlinbe menjen, mégpedig olyan körülmények között, amelyeket senki sem ismer és amelyeket ma is titokzatosság és homály fed. Hiszen ha a miniszterelnök lír csak azért ment volna Berlinbe, hogy ott gazdasági szerződéseket kössön, illetve, hogy az aratásra érett magyar búza, valamint Péter-Pál napja — amelyről konstatálta, hogy közeledőben vau — alkalmat adjon neki arra, hogy megkösse ott azokat a kívánatos és mindenesetre fontos szerződéseket, amelyekkel minél nagyobb exportot biztosíthatunk _ Németországba, — ez volt az első hivatalos jelentés — akkor kár volt olyan titokzatosan elmennie, akkor kár volt nyíltan meg nem mondani, hogy a miniszterelnök úr kiutazik Berlinbe, úgy, amint azt beharangozták annak idején, hogy kiutazik Rómába. ', A miniszterelnök úr szeret angolból is idézni. Az egyik legelső beszédében azt mondotta, hogy «the right man on the right place» és ezt így fordította le: Igaz ember az igaz helyen! Legyen szabad, hogy ezt kijavíthassam és így fordítsam le: megfelelő ember a megfelelő helyen. A gazdasági tárgyalásokon ő lehetett igaz ember az igaz helyen, de nem veszi talán személyeskedésnek, ha azt mondom, hogy legalább is ebben a vonatkozásban, nem ő volt a megfelelő ember a megfelelő helyen. Ami mármost in concreto a miniszterelnök úrnak azt az állítását illeti, hogy Hitler kancellár úr nem vágyik arra, hogy Ausztriát Németországba bekebelezzék, erre csak azt mondhatom, hogy Hitler is — mint gyakran sokan mások — revízió alá vette eddigi álláspontját. Ez azonban csakis a legutóbbi időben történhetett. Itt fekszik előttem 1933-ból «Das programm der N. S. D. A. P. und seine weltanschaulichen Grundgedanken von Dipl. Ing. Gottfried Feder». Ez a könyv 1933-ban Münchenben jelent meg és a Nationalsozialistische Bibliothák 1. száma. Ebben a könyvben többek között a következők vannak (olvassa): «Wir verzichten auf keinen deutschen in Sudetendeutschland, in Elsasz-Lotharingen, in Polen, in der VöLkerbundskolonie Österreich und in den Nachvolgestaaten des altén österreich. Aber diese Vorderung enthált sich und entbehrt trotzdem jeder imperialistischen Tendenz, es ist die schlichte und natürliche Vorderung, die jedes kraftvolle Volkstum als Selbsverstándlichkeit aufstellt und anerkennt.» (Jánossy Gábor: Ki írja ezt?) Ez a hivatalos programm. (Rassay Károly: Goethe! — Fábián Béla: Petőfi!) Ha akarja Jánossy t. barátom, átadhatom. Ez a Hitler-féle 95 pont, ez a nemzeti munkaterv s én szívesen rendelkezésre bocsátom, ha nem méltóztatik elhinni. Egyszóval bent van, mint a legfontosabb programmpontoknak egyike a nemzeti szocialistáknak programmjában az, hogy Ausztriát odakapcsolják a német birodalomhoz. Ezt tagadni nem is lehet, mert a tények maguk mutatják ezt, és nemcsak azt, hogy ez elméletileg megvan, de, sajnos, gyakorlatilag a mi szegény osztrák testvéreinket ennek az elvnek kivitele nagyon is érzékenyen sújtja. (Meskó Zoltán: Szegény testvéreink maguk akarják. Az ország többsége akarja Ausztriában! Kisebbség uralkodik Ausztriában, kisebbségi kormány van a többséggel szemben.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Sigray Antal: T. Ház! Én nem kutatom azt, vájjon helyes-e a miniszterelnök úrnak az a megállapítása, amit mi már régen tudunk, hogy a hitlerizmus nem átmeneti jelenség, és amit nem kizárólag Németországba való utazással lehet konstatálni, annak ellenére, hogy a kormánynak sokkal könnyebb volna, mert ott vannak külképviseleteink is azért, hogy jelentéseket küldjenek. Én nem is kutatom azt, még azt sem, vájjon a hitlerizmus metódusai, amelyek az egész világot Nyugaton sajátmaga ellen fordították és amelyekkel magának csakis ellenfeleket, sőt ellenségeket szerzett, még olyanokból is, akik tíz éven keresztül elfelejtvén az egész háborút, és a tengeralattjáró harcot, barátai voltak. Nem kutatom azt, hogy a hitlerizmusnak ezek a túlkapásai helytállóak-e és azok a megállapítások, amelyeket erre nézve tettek egyesek vagy sokan, vagy az. egész művelt világ, helyényalóak-e s tényleg megfelelőek-e, ellenben azt állítom, hogy abban a pillanatban, amikor az a tény fennáll, hogy Németország ma teljes izoláltságban áll éppen azért, mert ezek az atrocitások elkövettettek, vagy pedig, mert a világ azt hiszi és hogy a nyugati államok, amelyeknek egy része barátságos viszonyban volt Németországgal, ma frontot csinálnak ellene ezek miatt a ténykedések és az Anschluss-kérdések miatt is, akkor mindenesetre kérdezhetem, hogy opportunus-e, ha már nem igazságos, hogy a magyar külpolitika Németország felé akar igazodni? Kérek egynegyed órai meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a meghosszabbítást engedélyezni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást engedélyezi. Gr. Sigray Antal: Bocsánatot kérek, hogj nlyan hosszúra nyúlik felszólalásom. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.)