Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-201

372 Az országgyűlés képviselőházának Már a költségvetési vita folyamán a mi­niszterelnök úr és a külügyminiszter úr kije­lentéseiből meg lehetett állapítani, hogy aia olasz orientáció mellett és az osztrák-magyar barátság hirdetése mellett a rokonszenv a kormány ezen két tagjánál mégis Németor­szág mellett van. Ez a látogatás e rokonszenv, előzetes megnyilatkozásának egyenes követ­kezménye. Meg vagyok győződve arról, hogy ez a német orientáció árt elsősorban a revízió­nak, mert még az angol folyóiratok is — mái nem tudom, hogy melyek — azt írják, hogy most már a revízió kérdésével nem szabad Angliának sietni és pedig azért nem, nehogy azok a többi államok, amelyek revíziós törek­véseket hangozta cnak és amelyek javára a re­vízió eszközöltethetnék, azt higyjék, hogy a né­met erőszakos fellépes következménye a re­vízió. Árt tehát a revíziónak, másodszor pedig árt Magyarország jövője kialakulásának, (Ügy van! a baloldalon.) mert — hogy mégegyszer ismételjem azt, amit itt már annyian elmon­dottunk — hogy ha mi bármi módon nem se­gítjük Ausztriát az ő nobilis, nemes függet­lenségi és nacionalista harcában, hanem ellen­kezőleg, bármikép hozzájárulunk ahhoz, hogy a nagy német imperializmus kiterjeszkedjék Ausztriára és egészen határainkig, akkor azoknak a szimpátiáknak ellenére, amelyeket a magyar kormány keltett, mi nem leszünk más, mint egy német kolónia. (Ügy van! a baloldalon.) Abban a híres erfurti beszédben azt mon­dotta Hitler kancellár, nem először, mert hi­szen már többször hallottuk, hogy Németor­szág nem fogja tűrni, hogy a jövőben úgy legyen, mint ma, és hogy a nemzeti szocializ­mus ki foerja vívni, hogy ne legyen az, ami ma van: Németország nem lesz többé a nem­zetek páriája. Merem állítani, hogy ha eljön, mégpedig a mi segítségünkkel ez a német hatalom egé­szen Hegyeshalomig "és rajtunk keresztül, a mi 'testünkön keresztül lesz összeütközése a szláv és germán hatalmi törekvéseknek, ak­kor Magyarország lesz a nemzetek náriáia. (Ugy van! Ügy van! —• Taps a szélsőbalolda­lon.) Én a kormány külpolitikai vonalvezetését előbb is aggályosnak tartottam, a miniszterel­nök úr berlini látogatását pedig egyenesen nem tartom másnak, mint germanofií orientá­ciónak és minthogy én ezt a germanofií orien­tációt Magyarországra nézve katasztrófának tartom, a kormánnyal szemben a legnagyobb bizalmatlansággal viseltetem. (Helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kíván-e mé^; valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, kö­vetkezik a határozathozatal. A cím meg nem támad'tatván, azt elfoga­dottnak jelentem ki. • Következik a törvényjavaslat szövege. Kérem a jegyző • urat, szíveskedjék azt felol­vasni. Herczegh Béla jegyző (olvassa a törvény­javaslat szövegét, amelyet a Ház észrevétel nélkül elfogad). Elnök: Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben! is letárgyalta és annak harmad­szori olvasása iránt később fogok a t. Háznak javaslatot tenni. . Napirend szerint következik a közigazga­tási bizottság, jelentésének tárgyalása a több 201. illése 1933 június 20-án, kedden. gőzhajóstársaság részére kivándorlók szállítá­sára adott engedélyokmányok meghosszabbí­tásáról szóló belügyminiszteri jelentések tár­gyában. Minthogy Sárkány Ernő képviselő úr, e jelentés előadója, az ülésen való megjelenés­ben akadályozva van, azért a házszabályok 186. §-ának 5. bekezdése értelmében az ügy előadójául Mihálffy Vilmos képviselő urat kérem fel. Az előadó urat illeti a szó. Mihálffy Vilmos előadó: T. Képviselőház! Van szerencsém ismertetni a Képviselőház köz­igazgatási bizottságának jelentését a m, kir. belügyminiszternek a kivándorlók szállítására engedéllyel bíró különböző külföldi hajóstár­saságok engedélyokmányainak tíz évre, vagyis 1942. évi december hó 31-éig való meghosszab­bítása ügyében az 1909:11. te. 6. <j-a értelmében tett jelentése tárgyában. A belügyminiszter úr 1932. évi december hó 16-án 142.501/1932. B. M. szám alatti jelen­tésével bemutatta azon engedélyokiratokat, amelyekkel a már az 1932. évben is engedé­lyezve yolt 14 külföldi hajóstársaság engedé­lyét-10 évre, vagyis 1942. évi december'hó 31-éig meghosszabbította. A 14 engedélyezett hajós­társaság engedélyének meghosszabbítása a;ki­vándorlási tanács előzetes meghallgatása után történt és azokbím lényegesebb változás nem történt. A meghosszabbítások ezúttal nem egy: évre. hanem tíz évre, vagyis 1942. évi december hó 31. napjáig szólanak. Ugyanis a háborút meg­előző időben a külföldi hajóstársaságok ré­szérő^ adott engedélyek szintén tíz évre szólot­tak és csupán a háború utáni zavaros időben alakult ki az a gyakorlat, hogy az engedélyek mindig csak egy évre adattak ki. Miután ezen túlzott, óvatosságra most már szükség nincsen, viszont az engedélyokmányoknak ,évről-évre való meghosszabbítása rengeteg munkával és költséggel jár, a belügyminiszter úr elérkezett­nek látta az időt, hogy újból tíz évre ! adja, illetve hosszabbítsa meg az engedélyeket. Az engedélyezett hajóstársaságok budapesti irodáinak működése a kivándorlási' biztos ál­landó ellenőrzése alatt áll és többízben meg lett vizsgálva. Az, útlevélkiállító hatóságok működése és a határszéli állomásokon a ki­vándorlókkal szemben követett útlevélkezelési eljárás is ellenőrizve lett. A jogosulatlan ki­vándorlás meggátl kivándorlásra i csá­bító ügynökök működésének megszüntetésére az eddigi gyakorlatnak megfelelően állandó gond fordíttatik. ; A jelentéshez mellékelt statisztikai^ kimu­tatások közül az 1. számú az 1921. évtől 1932. év végéig terjedő időben Magyarországból ten­gerentúli államokba történt kivándorlásra vo­natkozó adatokat tartalmazza. A második mel­léklet az 1932. évben kivándoroltaknak az egyes törvényhatóságok, illetve városok közötti meg­oszlását tünteti fel, a harmadik melléklet pe dig azt mutatja, hogy az 1932. évben a kiván­doroltak miként oszlottak meg az egyes hajós­vállal átok között. Ezeket az adatokat kiegészítem azzal, hogy folyó évi január 1-től március 31-ig az Észak­amerikai Egyesült Államokba 45, Kanadába 98, a Délamerikai Államokba 43, egyéb tenge­rentúli államokba pedig 10, összesen 196 sze­mélv vándorolt ki. Ezekben voltam bátor a\ jelentést ismer­tetni és javaslom a t. Háznak, hogy a belügy­-rninjszter úr jelentését tudomásul venni és azt

Next

/
Thumbnails
Contents