Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-201
Az országgyűlés képviselőházának 201. ülése 1933 június 20-án, kedden. 361 vitéz Gömbös Gyula miniszterelnöki Meg kellett állapítanom azt is... (Reisiuger Ferenc: Benes meg azt mondta, hogy ebből lesz a bolsevizmus! — Propper Sándor: Dollfuss talán kommunista? — Elnök csenget.) Meg kellett továbbá állapítanom azt is, hogy abszolút hamis beállítású az, mintha itt egy efemer, könnyen elsöpörhető politikai rendszerrel állanánk szemben. (Weltner Jakab: Azt nem ön hivatott megítélni. Honnan veszi ezt? — Zaj és ellenmondások jobbfelöl.) Elnök: Csendet kérek, Weltner képviselő úr! (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: A kancellár személyének^ súlya és tekintélye, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) a mozgalom szervezettsége, tömegpszichológiai kihatása olyan mérvű, amilyenre én nem számítottam. (Farkas István: Teátrális dolgot látott a, miniszterelnök úr, egyebet semmit! — Jánossy Gábor: Hát menjenek ki maguk is és nézzék meg! — Élénk derültség. — Zaj. — Halljuk! Halljuk! i Elnök: Csendet kérek! vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Ezzel azt akartam mondani, t. Ház, hogy az európai politikában. ^ mint faktorral kell számolni (örgr. Pallavicini György: Hát hogyne, az világos!) azzal a német nacionalista mozgalommal, amely a német nép nemzeti reneszánszához fog vezetni, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Mi közünk van nekünk a német nép reneszánszához? — Zaj bálfelöl.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Ezt azért rögzítem le, — és ez magyar szempontból is fontos — mert a német birodalom olyan tényezője a világpolitikának, amellyel állandóan számolnunk kell. A harmadik probléma, amiért kimentem, fiz volt, hogy tudni akartam, hogy ez az új Németország miképDen akar elhelyezkedni az európai népek sorában. (vité* Bajcsy-Zsilinszky Endre: Nem lesz Südost-Eaum!) Elnök: Csendet kérek, Zsilinszky képviselő úr! (Jánossy Gábor: Ha nem' lesz, ne izguljon! — Derültség jobbfelöl) vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Meg kellett állapítanom, — és ez nagy örömömre szolgált — hogy a német kancellár politikai vonalvezetése a béke jegyében történik. Nem más országok ellen irányul tehát az ő politikai vonalvezetése és tendenciája. (Friedrieh István: Dollfusst kell megkérdezni! — örgr. Pallavicini György: Csak bombák Ausztriában! — Weltner Jakab: Es fegyház Németországban!) Elnök: Weltner képviselő urat folytonos közbeszólásaiért rendreutasítom. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: És így örömmel kellett megállapítanom, hogy az egyenjogúság kérdésében is, amely Magyarország számára is probléma, azonos felfogást vall a kancellár velem, (Farkas István: Ezt. már régen tudjuk!) előfeltételként kezeli ezt a kérdést az európai béke szempontjából. (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Nem tőle függ az! — Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Azt állították egyes igen t. képviselőtársaim, hogy ez a lépésem Ausztria-ellenes lépés volt. (Ügy van! Űgv van! a szélsőbaloldalon. — vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Közvetve az!) Ma olvastam, amikor idejöttem a Házba, Dollfuss kancellárnak a Neues Wiener Journaléban tett nyilatkozatát, amely szerint a magyar és az osztrák nép s a két kormány között a legbarátságosabb a viszony. (Örgr. Pallavicini György: Udvarias ember!) Amikor kormányra léptem, súlyt helyeztem arra, hogy Ausztria és Magyarország között olyan gazdasági közeledési lehetőségek biztosíttassanak, amelyek mindkét ország javát szolgálják. (örgr. Pallavicini György: Berlinen keresztül!) Azt hiszem, hogy az én utam ezt a viszonyt semmiképpen sem zavarja, (Ügy van! a jobboldalon.) annál kevésbbé nem, mert az osztrák kérdést illetőleg is azonos felfogásunk van. (Halljuk! Halljuk!) Ausztria függetlensége nemcsak német kérdés, hanem, amint már egyszer itt mondottam, általában európai probléma, tehát magyar probléma is. Én nem látom ennek a függetlenségnek veszélyeztetését fennforogni. Harmóniára törekszik a német politika és nem diszharmóniára. (Zaj a szélsőbaloldalon. — vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Látjuk Ausztriát! — Elnök csenget.) Nem tudom, miért olyan ideges t. képviselőtársam. Mint régi jóbarátomnak talán előhozhatnám a Szózat-nak azokat a cikkeit, (Meskó Zoltán: Ügy van!) amelyekben, éppen az ellenkező politikát hirdette. (Ügy van! Ügy van! — Élénk derültség a jobboldalon és a középen. — vitéz BajcsyZsilinszky Endre: Ha a miniszterelnök úrnak nincsenek erősebb érvei, ezek nagyon gyengék ! — Zaj.) De nem ez a fontos. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Reisinger Ferenc közbeszól.) Elnök: Csendet kérek! (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Ön is revideálta nem egy álláspontját!) Csendet kérek, Zsilinszky képviselő úr. (Rassay Károly: Hagyjuk nyugodni az Erzberger-korszakot!) vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: A fontos az, igen t. Ház, hogy Németország, akárhogy gondolkozunk róla, mindig erős tényezője marad az európai politikának. (Ügy van! ügy van! ~ Felkiáltások balfelöl: Természetes!) Földrajzi fekvésénél fogva, óriási dimenzióinál fogva, gazdasági erejénél fogva nem irreleváns a magyar politikára nézve, hogy ez a német politika magyarellenes-e vagy magyarbarát!? (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon és a középen.) És amikor Olaszországban biztosítva látom az egyik erős barátot s Németországból Iátok egy olyan baráti kezet felém nyújtani, amelynek becsületességében semmi körülmények között sem kételkedem, (Ügy van! Ügv van! jobbfelől.) akkor azt mondom, hogy igenis, olyan úton járok, amely a magyar reálpolitikát szolgálja, (Vau van! jobbfelöl. — Zaj a bal- és a szélsöbáloldálon. — Elnök csenget.) amelv út nem zárja ki azt, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) hogy ez a magyar kormány ugyanilyen magatartást tanúsítson más nagyhatalmak irányában is, ha ezek a nagyhatalmak olyan gesztust gyakorolnak velünk szemben, amelyet a magyar miniszterelnök mindig hálával fogadhat. (Helyeslés a jobboldalon.) Igen t. Ház! Olaszország irányában is egyszerre azt méltóztatik egyik-másik ellenzéki képviselőtársam felfedezni, hogy az én berlini utazásom ezt az olasz-magyar baráti viszonyt megzavarja. Képviselőházi beszédemben — hangsúlyoztam, hogy a magyar külpolitika bázisa az olasz-magyar barátság. Ezt a bázist kifogásolták az igen t. urak, még két hónappal ezelőtt, (Felkiáltások balfelől: Ki?) s amikor bemutatkoztam és mikor Rómába utaztam, igen erős kritika tárgyává tették az én utamat. S most az urak féltik tőlem az olasz-ma53*
