Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-201

362 Az országgyűlés képviselőházának gyár barátságot? (Ügy van! Ügy van! — Taps jobbfelől. — Zaj balfelől. — Elnök csenget.) Ne tessék félteni. Amikor én külföldre utazom, amikor Berlinnel, Béccsel, Rómával összeköttetést keresek, semmi más cél nem vezet, mint ia magyar nemzet egyetemes érdekeinők szolgálata. (Éljenzés a jobboldalon.) Amikor az én munkásságomat bírálgatják, nem lehet hivatkozni arra, hogy engem világnézeti szimpátiák vezetnek, mert nagyon helytelen volna részemről, ha világnézeti szimpátiák vagy antipátiák szempontjából rendezném be a magam külpolitikai vonalvezetését. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Reisinger Ferenc közbeszól.) Elnök: Csendet kérek. Reisinger képviselő urat kérem, ne szóljon közbe. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök; Higyjék meg az urak, nem kellemes érzés külföldön tartózkodni akkor, amikor idehaza hátbadöfik a magyar miniszterelnököt anélkül, hogy tudnák, hogy milyen, szándék vezeti őt utazásában. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) Ebben mi specialisták vagyunk: hangulatot kelteni nem külpolitikai, hanem belpolitikai elgondolások alapján. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Hangulatot kelteni, kaszinókban leszavaztatni, Park-kllabokban leszavaztatni külügyminiszterünket, (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) holott nem a külügyminiszternek van szüksége Park-klubokra, hanem megtiszteltetés minden klubra, ha Magyarország külügyminisztere tagjai sorába lép. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Kassay Károly: Mi közünk ehhez az egész klubhistóriához? Semmi közünk hozzá! Ez a magyar parlament! Ha kaszinót játszanak, intézzék el kívül! — Zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! Sokkal komolyabb időket élünk, semhogy szabad volna játszani a tűzzel. Olyan időket élünk, amikor minden pillanatot és minden alkalmat fel kell használni a nemzet javára. (Ügy van! a jobboldalon.) Akkor vádolhattak volna az urak,, ha csendben ültem volna a helyemen és passzíve néztem volna az eseményeket, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) de az, hogy elmentem, hogy tájékozódtam, hogy ebből le tudom vonni azokat a helyes konzekvenciákat, amelyek a nemzet gazdasági irányításához és a politikai irányításhoz szükségesek, nem képezheti vád tárgyát. (Rassay Károly: Nem, de kritika tárgyát képezheti! Azért ülünk itt! Nekünk is vannak kötelességeink! — Zaj. — Elnök csenget.) Higyjék el, én a kritikától sohasem zárkóztam el. Éppen igen t. képviselőtársam tudja, hogy keresve keresem az alkalmat arra, hogy a vezető férfiakkal eszmét cseréljek, azonban a kritikának is olyan pillanatban kell bekövetkeznie, amikor az alkalmas és hasznos. Az a kritika, amely úgyszólván elveszi az ember kedvét a közélet bem való szerepléstől, (Zaj balfelől.) az a kritika, amelynek mindig mérgező tendenciája van, (Ügy van! Ügy van! — Rassay Károly: Miniszterelnök úr, mi milyen kritikának vagyunk kitéve? — Zaj. — Elnök csenget.) az a kritika nem épít, hanem rombol, és alkalmas arra, hogy egy nemzetet nehéz szituációban lelki harmóniájában megrontson. (Ügy van! a jobboldalon.) Én azzal az érzéssel jöttem vissza Berlinből, t. Ház, hogy becsülettel a nemzet érdekét szolgáltam. (Hosszantartó 201. ülése 1933 június 20-án, kedden. élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Buchinger Manó! (Bródy Ernő (a teremből távozó Kánya Kálmán külügyminiszter felé): Kánya ímester, hová megy? — Zaj.) Elnök: Méltóztassék beszédét megkezdeni! Buchinger Manó: T. Ház! (Zaj. — Farkas István: Vagy szünetet kérünk, vagy rendet kérünk!) Elnök: Csendet kérek! Méltóztassék beszédét megkezdeni! (Esztergályos János: # Ilyen zajban nem lehet beszélni! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szünetet kérünk! — Zaj.) Csendet kérek] Méltóztassanak helyeiket elfoglalni! (Reisinger Ferenc: Hogyan lehet így beszélni?) Reisinger képviselő urat rendreutasítom! Csendet kérek! Méltóztassanak helyeiket elfoglalni! Buchinger Manó: Méltóztassanak megengedni, hogy felszólalásommal... (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak társalogni, méltóztassanak meghallgatni a szónokot! Buchinger Manó: ...rögtön belekapcsolódhassam a miniszterelnök úr felszólalásába, hiszen voltaképpen az én felszólalásomnak is az volt és az a célja, hogy azokat a kérdéseket érintsem, amelyekkel a miniszterelnök úr is foglalkozott. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Buchinger Manó: A miniszterelnök úr a panasz hangjaival kezdte. Az volt az első nagy panasza, hogy a magyar közvélemény nem volt tárgyilagos vele szemben abból az alkalomból, hiogy az ő ominózussá vtált berlini útjával a magyar érdekeket óhajtotta szolgálni. Nekünk az a szerény felfogásunk, hogy az európai helyzet szemlélete és annak a berlini útnak a ténye lehetetlenné tette és teszi azt a tárgyilagosságot, amelyet a miniszterelnök úr tőlünk kívánt, mert ezt a cselekedetét igenis az ország legnagyobbfokú izgalma és legnagyobbfokú bizalmatlansága kísérte. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon..) Most pedig, a miniszterelnöki beszéd elhangzása után a tárgyilagosság — azt kell mondani — egyáltalán lehetetlenné vált, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert hiszen amit a miniszterelnök úr itt felszólalásában adott, az nem kevesebb, mint a mai németországi állapotoknak, a hitlerizmusnak valóságos dicsérete és magasztalása. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azt mondotta a miniszterelnök úr, hogy főként három ok miatt utazott Berlinbe. Az egyik ok az volt, hogy szerinte azokban a kérdésekben, amelyek őt utazásra késztették, az atmoszféra, alkalmasabbá válik, ha két miniszterelnök négyszem között beszélhet és társaloghat egymással. Igen, t. Ház, csakhogy a döntő kérdés az, hogy ki az a két miniszterelnök, aki négyszem között beszél egymással, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert azt kell mondanom, hogyha ez a két miniszterelnök Hitler és Gömbös, akkor a mai viszonyok között a már meglévő európai atmoszférában az az atmoszféra, amelyet egy ilyen négyszemközötti társalgás előidéz, teljesen alkalmatlan arra, hogy ma magyar nemzeti, magyar országos érdekeket szolgálhasson. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A másik indok a miniszterelnök úr szerint az volt, hogy őt a politikai helyzet is érdé-