Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-201

Az országgyűlés képviselőházának 201. ülése 1933 június 20~án, kedden. szem, annyira szervesen összefügg az a kérdés, hogy vájjon megadjuk-e a felhatalmazást a 33-as bizottságnak, magával a bizalom kérdésével, hogy én nem térek el a törvényjavaslat tárgyától, amikor ezekről a különben is életbevágó kérdésekről beszélek. A német hivatalos jelentésben a nemzeti szocialista párt és a német birodalmi politika, szemben Gömbös miniszterelnök úr többszörös kijelentéseivel, lerögzítette, hogy ez az utazás politikai célokat követett és ez az utazás politikai eredményeket is érlelt. Egyetlen szó sincs ezekben a hivatalos jelentésekben, a német sajtó cikkeiben cseresznyéről. Minden hivatalos német kommüniké és minden újságcikk a magyar politkanak a német birodalmi politikával való összhangbahozását hangsúlyozza. A tegnap nyilvánosságra került hivatalos jelentésben egyenesen messzemenő politikai eredményeket hangsúlyoznak. Ebben a hivatalos jelentésben kijelentik, hogy megkezdődött a délkeleti területnek, a Südostraum-nak ujjárendezése. Ebben a kommünikében hangsúlyozzák azt, hogy a nemzeti szocialistapárt bécsi és berlini külpolitikai szervei együtt nagy munkát folytattak ezeknek az eredményeknek a létrehozására, amelyek között ott szerepel az a ránk nézve legfontosabb és a magyar parlamentre és a magyar ügyre nézve leglesújtóbb megállapítás, hogy ezeknek az eredményeknek súlyos konzekvenciái lesznek az osztrákok magatartására és az osztrák-német viszonyra is. Ügy fest ez, — nem lehet tagadni — mintha mi készek volnánk hátba támadni azt az osztrák nemzetet, amely ma hallatlan hősiességgel védi a maga önállóságát, védi a maga tiszta német kultúráját az északi barbarizmussal szemben, védi Bécs világvárosi jellegét, védi ennek a keleti németségnek történelmi szerepét nemcsak a maga kis határai között, hanem kelet felé is, mert hiszen ezer esztendőn, vagy mindenesetre sokszáz éven keresztül az volt a szerepe ennek a keleti németségnek, hogy a német kultúrát kelet felé vigye, hogy a német politikai és gadasági érdeket is képviselje a Duna völgyében. T. Ház! En csak a legnagyobb rokonszenvvel, a legmélyebb tisztelettel, a legnagyobb bámulattal tudok adózni a kis osztrák nemzet politikai vezetői bátorságának, határozottságának és annak a bölcsességnek, amely e mögött az elhatározás mögött meghúzódik, és amely bölcsesség arra vezethető vissza hogy jobban megértették Európa mai belső erőviszonyait, mint ahogyan megértette a magyar miniszterelnök, mert pontosan tudják, hogy az Anschlusst, amelyre mint utolsó kártyájára ma legnagyobb hangsúlyt helyezi a német nemzeti szocialista politika, nem lesz meg, mert Angliának, Franciaországnak, Olaszországnak, Amerikának és a kis népeknek összefogásával szemben egyszerűen nem lehet megvalósítani. El tudom képzelni, hogy a miniszterelnök úr azzal a becsületes elgondolással ment ki Berlinbe, hogy megnézi, vájjon van-e arra kilátás, hogy ez az Anschluss a közeljövőben megvalósul, mert ha megvalósul a közeljövőben, — gondolhatta magában a miniszterelnök úr^— akkor nekünk jobb, ha ezzel már most számolunk. Csakhogy aki ilyen nehéz időkben vállalkozik arra, hogy egy országot vezessen és aki vállalkozik arra, hogy nehéz külpolitikai helyzetben döntsön, annak nincs szüksége arra, hogy kimenjen Berlinbe, kimenjen Erfurtba és ott — talán némileg akaratán kívül — lekösse magát egy politika mellett, hagyja magát valósággal kiszegeztetni, mint egy denevért, ehhez a politikához akkor, amikor ő idehaza csak a gazdasági összefüggéseket hangsúlyozza. Nincs süksége rá, mert kell, hogy olyan áttekintése legyen az egész európai politikáról, hogy tisztán lássa, hogyan csoportosulnak az erők, hogyan alakul, hogyan fejlődik ez a megvizsgálandó kérdés. Hiszen csak újságolvasónak kell az embernek lennie ahhoz, hogy lássa, igenis, egy európai elhatározás érlelődik a diplomácia ajtai mögött, amelyről már a Matin beszél és amely már megcsendül azokban a cikkekben, amelyek a francia félhivatalos lapban megjelentek az osztrák helyzetről, főleg abban a cikkben, amely a Le Temps-ben legutóbb Dollfuss kancellár politikáját dicsérik és húzza alá, mondom, ezekben már megcsendül az az európai elhatározás, hogy az Anschlusst minden körülmények között meg kell és meg fogják akadályozni. Ha így áll a dolog, — már pedig így áll — kérdem: szabad volt-e a magyar miniszter1 elnök úrnak — aki egyebet sem tesz itt -mint állandóan a maga negatív állásfoglalásait támogatja meg azzal az érveléssel, hogy olyan apró kis, ország, mint Magyarország, ilyen kiis, Ciíionika nemzet nem vállalhat iniciatívát az európai politikában — ilyen vakmerő iniciatívát vállalnia, hogy kimegy egy valóságos erkölcsi, politikai és gazdasági vesztegzár alatt álló birodalom fővárosában és ott azonosítja magát ezzel a politikával... Elnök: Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy velünk barátságban lévő idegen állammal szemben ne méltóztassék ilyen kifejezéseket használni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: En most idéztem Rassay Károly t. képviselőtársamat, aki viszont idézte Bethlen István gróf lapjának, a Magyar Szemlé-nek megállapításait. A Magyar Szemlé-ben olvasható ez és jó lett volna, ha a miniszterelnök úr elolvasta volna ezt a cikket, ha már nekünk ellenzékieknek nem hisz. Soha még magyar miniszterelnök ilyen vakmerő iniciatívára nem ragadtatta magát, mint a miniszterelnök úr, amikor most kiment Berlinbe. (Ügy van! Ügy van! a balközépen. — Jánossy Gábor: Téves a kiindulási pont, téves a következtetés!) Méltóztassanak megengedni, hogy most néhány adattal próbáljam kinyitni azoknak szemét akik ezt a magyar és német-osztrák kérdést nem látják gazdaságilag elég tisztán és hagyják magukat állandóan félrevezettetni azzal a chimérával hogy bennünket Németország gazdaságilag kivezethet a bajból. Méltóztassanak megengedni, hogy pár számadattal érveljek amellett a változtathatlan igazság mellett, hogy Németország már a közelmúltban sem volt nekünk jó piacunk, hogy Németország öt év alatt 500 millió pengőt szedett ki a zsebünkből, hogy Németország piaci felvevőképessége csak romlott és hogy az új hitleri rendszer a régi kegyetlenséghez új, még kegyetlenebb módszereket hozott, amelyekkel igyekszik teljes önellátásra berendezkedni Európában, a magyar kivitelnek is nyilvánvaló további megcsonkítására. Ha politikai okokból apró kedvezményeket talán jelenthet is ez az utazás és jelenthetnek ezek a tárgyalások, azon nem változi tat ez a tárgyalás és semmiféle megállapodás, r»2*