Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-201

354 Az országgyűlés képviselőházának hogy egy ország, amely lehetőleg száz százalékig autarchiára rendezkedik be, bizonyos mértéken túlmenő kedvezményekben egyetlen országot sem részesíthet, mert hiszen maga ellen uszítaná az egész világot. Már pedig a német gazdasági életben a magyar export nem jelent csak 3%-ot. (Ügy van! Ügy van! a balközéven.) Az osztrák-magyar külkereskedelem 1932-ben 75'9 millió pengővel volt kedvezőbb számunkra, mint a német; ennyivel kellene tehát németországi exportunkat fokoznunk, hogy csak elérjük az osztrák mértéket a múlt esztendőre vonatkozólag. 1931ben pedig Magyarország szempontjából 161'3 millióval volt jobb az osztrák kereskedelempolitikai forgalom, mint a német. Méltóztassanak csak figyelembe venni azokat a számokat, amelyeket most fogok felhozni. (Halljuk! Halljuk!) Franciaországba^ Angliába és Svájcba 1932-ben 52*5 millió pengő értékű volt a kivitelünk. 1931-ben ugyanebbe a három országba 119 "9 millió pengő értékű. Németországba 1932-ben 48*2 millió pengő és 1931-ben 72"6 millió pengő értékű volt a kivitelünk, ami azt mutatja, hogy a magyar gazdasági politikában anynyira elhanyagolt Anglia, Franciaország és Svájc külkereskedelmi szempontból és a magyar mezőgazdaság szempontjából már a múltban is sokkal többet jelentettek^ nekünk, mint Németország. Nem is szólván arról, hogy ezzel a három országgal szemben aktívak voltunk, Németországgal szemben pedig annyira súlyosan passzívak, hogy ha összehasonlítjuk ennek a három országnak, illetőleg Németországnak Magyarországgal szemben való kereskedelempolitikai viszonyát, akkor a következő számadatokra jövünk rá. A három országgal szemben 1932-ben 12'3 millió pengővel voltunk aktívak, 1931-ben pedig 67'6 millióval, tehát a Franciaországgal, Angliával és Svájccal való külkereskedelmi viszonyunk 38*8 millió pengővel volt előnyösebb ránk nézve a múlt esztendőben és 67*6 millió pengővel volt előnyösebb 1931-ben, mint a magyar-német külkereskedelmi viszony. Hát nem az lett volna a kézenfekvő dolog, hogy akkor Magyarország ezeket a piacokat favorizálja? Hát nem ezekre a piacokra kellett volna a fősúlyt fektetni Ausztria mellett ahelyett, hogy erőltessünk egy agyrémet, egy megoldhatatlan kérdést, azt, hogy Németországba vigyünk nagyobb mennyiségű exportárut és főleg úgy vigyünk, hogy ne legyen passzív vele való kereskedelmi mérlegünk. Ahelyett, hogy a magyar miniszterelnök kiment Berlinbe, jobb lett volna, ha kiutazott volna Londonba a pénzügyminiszter úrral (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és ott valóban Schulter atn Schulter próbálta volna Dollfusszal együtt hangsúlyozni a magyar-osztrák gazdasági és politikai összefüggéseket, összetartozást és Dollfusszal együtt próbálta volna Magyarország felé is irányítani az egész világ rokonszenvéé. A francia nemzet meg tudja becsülni a kisországokat is, különösen akkor, ha azok komoly kultúrával rendelkeznek. Valósággal megható, hogy milyen tisztelettel beszélnek és írnak Dollfuss kancellárról (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbalodalon.) és valóságos irigység fogja el a magyar embert, ha azt látja, hogy amikor mi is sütkérezhetnénk ebben a népszerűségben azon a londoni konferencián, ahol Magyarország^ gazdasági életének annyira döntő problémái merül201. ülése 1933 június 20-án, kedden. nek fel, ahol Magyarország az egész világ, de főleg a mi nyugati hitelezőink jóindulatát keresi, ugyanakkor a magyar miniszterelnök ahelyett, hogy ott volna, ahol az európai kultúrával való közösséget kellene eláhúznia, ahol a magyar külpolitika jövendő szálait kellene fonni, elrepül Berlinbe, Erfurtba, és az erfurti dóm lépcsőjén együtt szerepel azzal a Hitlerrel, aki ma Európában annyira izolálta a német birodalmat, amennyire az soha, még a világháború alatt sem volt. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Lázár Miklós: Nagyon okos beszéd! — Propper Sándor: Állítólag eladott egy liter cseresznyét!) Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy ilyen közbeszólásoktól tartózkodjék! vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Maradjunk a gazdasági kérdéseknél. (Jánossy Gábor: Komoly dolgok ezek! — Weltner Jakab: Szomorú dolgok, nem komoly dolgok!) Legyünk tisztában azzal, hogy politikai, gazdasági komoly relációkat és komoly összeüggéseket, együttműködést csak olyan országok közt lehet teremteni, amelyeknek alapvető érdekeik azonosak és j csak a kölcsönösség alapján. Méltóztassanak tekintetbe venni, hogy még 1930-ban Magyar 1 ország összes exportjának 60%

j

át a dunai or] szagokban helyezte el, ma azonban annyira ' megromlottak a viszonyok, hogy csak 47-1% helyeződik el a dunai országokban, ami azt mu; tatja, hogy a dunai összefüggések egyre inkább ' elszakadoznak, még azok a minimális kapcsolatok is, amelyek a legutóbbi időkig megma| radtak. De mutatja ez a 60% azt is, hogy a köl1 csönösség, a földrajzi helyzet, a magyar nemzet európai elhelyezkedése folytán, gazdaságpolitikánkat és nagy nemzeti politikánkat sem tudjuk másutt megvalósítani, mint a Duna völgyében. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Amit a miniszterelnök úr erőszakol gazdaságilag, ismételten hangsúlyozom, chimera, Németországtól még garasokat sem fog kapni és ha kapnánk is garasokat, olyan áruk lenne azoknak, amit nem vállalhatunk és ami miatt a j legélesebben szembe kell szállanunk a GömbösI kormány külpolitikájával. j Ausztria ma is több mint 31%-át veszi fel a magyar exportnak. Ha az a természetes és kézenfekvő konstrukció megvalósulna, amelyet most a világpolitika tálcán kínál a magyar nemzetnek, hogy Ausztria és Magyarország gazdaságilag szorosan együttműködjenek, — hangsúlyozom, Ausztriában éppen úgy megvolt ez a készség, mint minden komoly és a dolgokat ismerő politikusban Magyarországon — ha megvalósulna a magyar-osztrák vámszövetség, vagy éppen vámunió, akkor, merem mondani, a magyar export kérdése szinte el lenne intézve és a minimális maradékok nem okoznának gondot Magyarországnak. T. Ház! Nem is szólok arról, hogy nincs igaza a miniszterelnök úrnak akkor, amikor a gazdasági kérdéseket és Magyarország gazdasági érdekeinek problémáit mind belesűríti a piac kérdésébe. A piac kérdéséről azért beszélek annyit, mert nem mer komoly belső reformokhoz hozzálátni, pedig csak a belső reformok, a piac és a helyes külpolitika együttesen alkalmasak arra, hogy Magyarországot a mai nyomorúságból kivezessék. T. Ház! Beszéljünk azonban a dolognak egy kicsit szorosobban vett politikai részéről. Megdöbbenéssel, merném mondani kétségbeeséssel nézem azt, hogy a magyar külpolitika elhajlóban van az olasz barátságtól. En-