Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-193
Az országgyűlés képviselőházának 193. ülése 1933 június 6-án, kedden. 25 tóztassék itt egy járható utat, elfogadható koncepciót találni. Ha ezt teljesítjük, ezzel honvédelmi feladatot teljesítünk. A honvédelem fogalmához hozzátartozik, hogy ha a nemzet valamit megígért azoknak, akik a honvédelem érdekében áldozatot hoztak, az be is tartassék. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Nincs feliratkozva senki. Elnök: Kérdem, kíván-e még valaki szólani? (Nem!) Szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A miniszterelnök úr kíván szólni. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Valahányszor alkalmam.! volt és van a honvédelmi tárca vitájában elhangzott ellenzéki és kormánypárti felszólalásokra reflektálni, mindig azt mondom, hogy mély hálával tartozom a Háznak azért a tárgyilagos tónusért, amelyben ez a vita mindig részesült és részesül. Valóban úgy van, ahogy az ellenzéki képviselő urak közül is többen megállapították: a honvédelem ügye nem pártpolitikai ügy, ez mindnyájunknak az ügye. Nézetemi szerint ez az egyetlen helyes álláspont. Én magami is, aki pedig meglehetősen exponált pártpolitikai velleitásokkal rendelkezem, ebben a kérdésben mindig kizárólagos katonai lelkiismeretemre igyekeztem hallgatni. Mert a (honvédség több, mint pártpolitika;. A honvédség a nemzet egyeteméé, és minden felelős tényezőnek óvakodnia kell attól, hogy a honvédséget bármikor és bármilyen körülmények között pártpolitikai eszközzé degradálja. Friedrich István igen t. képviselőtársam ~- nézetem szerint — nagyon helyesen megállapította, hogy amikor bonvédelemről beszélünk, a honvédelem ügye nem kizárólagosan katonai kérdés. Én megtoldom Friedrich képviselőtársam ez álláspontját azzal, hogy a honvédelem nemcsak közgazdasági kérdés, hanem függvénye a nemzet összes nroblémáinak. A nemzet problémái összességének, igenis, visszahatása van a honvédség összes kérdéseire, mint ahogy a háború is nem a hadsereg 1 háborúja csupán, hanem az egész nemzet háborúja. Ennélfogva helyesen jár el a politikus, ha minden nagyobb vons+kozásá kérdésben arra az elvi álláspontra helyezkedik, hogy ezeket a kérdéseket a nemzet egyeteme szempontjából tegye vizsgálat tárgyává. Helyesen jár el, ha^ így cselekszik a honvédség kérdésében is, és ha ennek következtében tényleg megállapítja, hogy a l^nnvprlség függvén ve a nemzetnevelésnek, függvénye a közgazdasági kérdéseknek, függvénye annak az erkölcsi nívónak, amely a közéletet uralja, függvénye az istenfélelemnek, a tradíciók ápolásának, minden olyan magas piedesztálra emelhető kérdéskomplexumnak, amely a nemzet lényét tölti be. Ebből a szempontból nézem én is a honvédség kérdését és ebből a szempontból állaritom meg. hogy a mai viszonyok között a honvédség igenis, megteszi kö + élességét, megfelel hivatásának. A honvédelmi tárca csökkentésénél elsősorban gazdasági szempontokat vettünk figyelembe, hiszen hiába van fényes hadseregünk, liiába van tökéletesen felszerelt véderőnk, ha ennek a hadseregnek a kiadásai hozzárájulnának ahhoz, hogy az állam épülete gazdaságilag- összeomoljék. (Üay van! Ügy van!) De hozzáteszem azt is, hogy mint honvédelmi miniszter szomorúsággal járultam hozzá a hadKÉPVIStELŐHÁZI NAPLÓ XVII. sereg kiadásainak csökkentéséhez, mert nekem az az elvi álláspontom, hogy ha csökkenteni kell az állami kiadásokat, a honvédségnél utoljára szabad csak csökkenteni, mert a honvédség mindnyájunké lévén, ez, a honvédség biztonságunkat annyira-amennyire mégis csak garantálja. Mármost legyen szabad áttérnem magára a vitára. Valamikor, amikor a hadsereg-költségvetései tárgy altattak^ a vitában domináltak a katonai kérdések. A régi időkben ez elsősorban a delegációnak volt a feladata. Visszaemlékszem, hogy ott, igenis^ jeles politikusok speciális katonai detailkérdésekkel foglalkoztak. Ma erről a mi helyzetünkben nem lehet szó. És pedig azért, mert adva van egy fix helyzet, amelyet .a. trianoni szerződés állapít meg és emiatt évről-évre tulajdonképpen ugyanazon metódus szerint kell a vitát lefolytatni. Itt nem lehet arról szó, hogy helyesen szervezünk-e, itt nem lehet arról szó, hogy milyen baliberű ágyukat rendszeresítettünk, hogy a hadi ioar milyen nívón van, vagy milyen nívót kell neki betartani, mint például a francia vagy angol költségvetési vitában látjuk. Itt a kifejtett oknál fogva egyszerűen az adott helyzethez kell igazodnunk. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy ne legyen szó arról, hogy az egész nemzet közvéleménye arra az elvi álláspontra helyezkedjék, hogy a trianoni szerződés katonai határozmányai sértik a nemzet szuverenitását. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ezért helyes az a tendencia, ha ágy a külpolitikai, mint az általános politikai vonalvezetésben igenis, követeljük azt — mert, a revízióhoz az is hozzátartozik, hogy Európában a hadsereer kérdésében is egyenrangú nemzetnek ismerjék el a magyar nemzetet — (Ügy van! Ügv van! jobbfe161 és a középen) és ne csak deklarálják, de a valóságban is arra az álláspontra helyezkedjenek, hogy a többi nemzetekével egyforma eljárás és elvek alapján lehessen ezt a hadsereget megszervezni. És így érkeztem el, majdnem azt mondanám, a legfontosabb kérdéshez, a leszerelés kérdéséhez. A magyar kormány azt az álláspontot képviseli, amelyet az előbb hangoztattam, de hozzátéve azt, hogy akceptáljuk az angol álláspontot, akceptáljuk pedig azért az angol álláspontot más álláspontokkal szemben, mert az angol álláspont az első javaslat, amelyben konkrétumok vannak, amelyből meg lehet látni, hogy a leszerelési konferencia elé az angol kormány milyen mentalitással akar indulni. Ugyanis ebben a javaslatban benne van az egyenjogúság elismerése, és ebben a javaslatban benne van az is, hogy, igenis, mindenütt a leszerelés tendenciájának kell érvényesülnie. Mert én lehetetlennek tartom, — bár ez kényelmes álláspont a felszerelt államok számára politikai és történelmi szempontból — hogy lefegyverzett és felfegyverkezett államok álljanak egymással szemben. Az európai atmoszférának igenis, sürgősen szüksége van arra, hogy ebben a kérdésben a teljes kiegyensúlyozottság érvényesüljön, mert a megoldandó nagy európai kérdések között gazdasági problémák vannak, erkölcsi uroblémák vannak, amelyek csak akkor oldhatók meg. ha egyenrangú államok nyúlnak hozzá kooperatíve ezeknek a kérdéseknek megoldásához. (Helyeslés a jobboldalon.) A leszerelés kérdésében az az instrukció, amelyet mi a konferencián bennünket képviselő komiténak adtunk, vonatko4
