Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-200

Hé Áz országgyűlés képviselőházának Képviselőház és a Felsőház a törvényhozásból egyszerűen kikapcsoltassék, ki kell jelentenem, hogy nem látom semmi gyakorlati értékét a 33-as bizottság hatásköre meghosszabbításának s -kérem, hogy a Képviselőház, mint felesle­gest, ne szavazza meg az erre vonatkozó ja­vaslatot. Rassay Károly t. képviselőtársam, amint láttuk, kifejtette, hogy politikai szem­pontból milyen nagy jelentősége van e tör­vényjavaslat megszavazásának s nekem ki kell jelentenem, hogy ennek majdnem nagyobb jelentősége van gazdasági szempontból. Ép­pen azért, mivel a kormánnyal szemben biza­lommal egyáltalában nem viseltetem, ezt a javaslatot nem szavazom meg. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Eekhardt Tibor! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentke­zése töröltetik. Ki a következő szónok? Patacsi Dénes jegyző: Meskó Zoltán! Meskó Zoltán: T. Képviselőház! (Zsigmond Gyula: Mi van a magyar nácikkal?) Ha a t. képviselő úr olyan nagyon érdeklődik, ott van az illetékes hely, a miniszterelnök úr, aki most tért onnan vissza. T. Képviselőház! Az előttünk fekvő tör­vényjavaslatot sajnálatomra nem fogadhatom el, mert nem tartom helyesnek, hogy a 33-as bizottság intézze az ország sorsát. Annakide­jén már kifogást emeltem ellene. Ha ennek a 33-as bizottságnak hatásköre lenne, ha itt ki­váló szakemberek döntenének és határoznának saját belátásuk szerint, akkor talán lenne va­lami értelme, hogy működjék, de amikor semmi más, mint tanácskozótestület, amelynek hatá­rozatait nem hajtja a kormány végre, amely­nek határozatai a kormányra nézve nem kö­telezőek, akkor semmi értelme sincs annak, hogy ülésezzék. Sokkal fontosabb lenne az or­szág mai súlyos gazdasági helyzetében, ha volna egy hozzáértő ember, akinek bátorsága volna szakítani az eddigi utakkal, aki bátran az operációs késhez nyúlna, vagyis, ha gaz­dasági diktátor intézné az ország sorsát, aki rendet teremtene a gazdasági dzsungelben, aki sem jobbra, sem balra nem nézne, hanem^ meg­rendszabályozná az egész közgazdasági életet. Nagyon szomorú tapasztalataim vannak ne­kem is, de azt hiszem, t. képviselőtársaimnak is a 33-as bizottság működését illetően. Annak­idején gr. Károlyi Gyula miniszterelnök úr, aki nagy önzetlenséggel vette az ország gyep­lőjét a kezébe s aki talán igazán nem volt jó politikus, de mindenesetre abszolút becsületes ember volt, többek között igen szigorúan akart a síberekkel szemben eljárni; a síberekkel szem­ben szigorú intézkedést javasolt és sajátságos: a miniszterelnök intézkedéseit és elgondolásait éppen a 33-as bizottság gáncsolta el. Gondol­junk vissza arra, hogy ő a síberekkel szemben fegyházat és vagyonelkobzást akart s ha jól emlékszem, a feljelentőnek pedig bizonyos ju­talmat is helyezett kilátásba, de a 33-as bizott­ságban leszavazták s ez a 33-as bizottság gá­tolta meg, hogy a legszigorúbban, a legradiká-" lisabban, a legkönyörtelenebbül járjanak el azokkal szemben, akik az ország ellen vétkez­nek! Hallottam, hogy kifogást emeltek jogi szempontból; a Kúriának egy magasrangú bí­rája vagy elnöke jogi szempontból érvelt el­lene, mondván, hogy nem lehet ilyen intézke­déseket hozni. Hallottam, hogy a jegybank ve­zetője szintén kifogásolta ezt az intézkedést, pénzügyi szempontból tartván azt károsnak. Ezeket semmiesetre sem vettem volna figye­00. ülése 1933 június 19-én, hétfőn. lembe, hanem sokkal helyesebb lett volna az, ha Károlyi volt miniszterelnök úr a maga in­tézkedéseit foganatosítani tudta volna ós a vét­kezőkkel szemben a legszigorúbban eljárt volna. Nem tartozom azok közé, akik csak úgy szokásból, sokszor hangulatkeltésből minden második mondatukban a kartelleket szidják. Amikor azonban a kartelitörvényt meghoztuk, egészen mást vártunk a törvénytől: vártuk a törvénynek szigorú végrehajtását. Annak ide­jén Bud volt kereskedelemügyi miniszter úr a leghatározottabban kijelentette, hogy a végre­hajtásnál meg fogja mutatni, hogy fog a kar­tellekkel szemben eljárni. Mégis azt tapasztal­juk, hogy ezen a téren úgyszólván nem történt semmi sem. De a 33-as bizottságtól mást is vártunk volna. Azt vártuk, hogy megszületnek az okos ideák, az ideákat azután idehozzák a képvi­selőházba, itt igyekeznek elgondolásaiknak sa­ját pártjukban és a Házban többséget szerezni ós hogy radikálisan fogják az ország pénzügyi helyzetét megjavítani. Megint visszatérek arra, amiről legutóbb is beszéltem a Házban. Az adósságok rendezésé­nek kérdése igen fontos kérdés, de nemcsak a mezőgazdaság szempontjából tartom ezt fontos­nak, éppen olyan rendkívül fontos a kiskeres­kedelem és a kisipar szempontjából is, hogy itt történjék valami, mert az, ami jelenleg van, toldozás-foldozás, nesze semmi, fogd meg jól, szóval lehetetlen állapot. És hiába bontottak zászlót az országban, hiába tartottak 3500 he­lyen népgyűlést és szervezőgyűlést, (Felkiáltá­sok balfelől: Nem sikerültek!) mindaddig, amíg ehhez a kérdéshez radikálisan hozzá nem nyúl­nak, nem érnek el semmit. Ezt nem győzöm eléggé hangoztatni, mert ez öli meg az orszá­got, ez teszi tönkre az ország dolgozó, verej­tékező millióit. Nem győzi az ember fogadni azokat a szerencsétlen embereket, akik önhibá­jukon kívül bajba kerültek, akiknek máról­holnapra kétszer annyi lett az adósságuk, mint amennyi volt, még pedig önhibájukon kívül, mert az a szegény kisember, az a kisgazda, az a kisiparos, az a kis háztulajdonos nem tehet arról, hogy a pénzt mesterségesen tartják. Min­dennek az ára az országban leesett, a fold ára leesett 60%-kai, a ház ára több mint 60%-kai, tehát az értékek leestek, de az adósság meg­maradt, ezáltal pedig majdnem minden máso­dik ember adóssága duplára emelkedett ön­hibáján kívül. Annakidején már említettem, hogy radiká­lisan kell ezt a kérdést megoldani. Nekem ne jöpjön senki sem azzal, hogy kérem, ha ebbe a kérdésbe radikálisan belenyúlunk, mi lesz azok­kal a szegény kis altisztekkel és egyéb kistőké­sekkel, akiknek a Postatakarékban vagy má­sutt betétjük van, hogy ezek elvesztik betétjü­ket. Hiszen ezeket meg lehet menteni, lehet egy határt vonni és a pénzügyminiszter úrnak csak a statisztikát kell megnéznie. (Zaj jobb felől.) Bizonyos összegig lehet intézkedéseket tenni, ezek ne érintsék a kisbetéteseket, csak a na­gyobbakat. A vagyonosabb embernek nemcsak betétje van, hanem háza és földje is, a vagyo­nosabb ember nem egy helyen koncentrálja egész vagyonát. , Itt mindenesetre sürgősen kell segíteni. És ne tanácskozzunk annyit, mert ennek úgy sem lesz vége, hiszen ha a pénzügyi kapacitások a régi világból összejönnek, azok megint csak elodázzák a kérdést és azt sohasem fogják meg­oldani. Én egy kissé radikálisabban gondolko­zom, én inkább az élet embereire hallgatok,

Next

/
Thumbnails
Contents