Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-200

Áz országgyűlés képviselőházának 2 00. ülése 1933 június 19-én, hétfőn. 349 azokra, akik az életet ismerik, és nem azokra, akik a régi, elavult pénzügyi elméletek alapján állanak, akik minduntalan a paragrafusokba ütköznek, akik egy egészen más mentalitásban élnek, akik egész másképpen nevelkedtek, akik talán nem is tudnak a mai életnek megfelelően gondolkodni. Ű.i embereknek, bátor embereknek kell jönniök a közgazdasági, a gazdasági életben is, akik ezeket a kérdéseket szigorúan veszik, komolyan veszik és nem haboznak idejekorán operálni. Szomorú állapot az, amikor harminc holdakat 150—200 pengős tartozásokért elárvereznek. Itt kitérek azután azokra a szegény tisztviselőkre, akik családi házakat építettek abban az időben, amidőn ennek konjunktúrája volt, akik azt gondolták, hogy most már ezután boldogok lesznek és majd mindegyiknek meglesz a maga családi fészke, családi otthona. És mi történt? Felvették az államtól a kölcsönöket, megépítették a házakat, ma az építési költségek felét már kifizették és a ház ma nem ér meg anynyit, mint amennyi adósság van még mindig rajta. Ezeket az embereket is tehát teljesen tönkretettük. Ha; a 33-as bizottság meg tudná oldani ezeket a kérdéseket, ha ez lenne a feladata és úgy intézkednék, hogy reá bízzuk, oldja meg ezeket a kérdéseket, akkor talán lenne értelme, hogy működjék. Amikor azonban csak tanácskoznak, a mindenkori miniszterelnöknek módjában van szakembereket meghallgatni, rendelkezésére állhatnak az ország legkiválóbb szakemberei, nem kell annak a szakembernek sem felsőházi tagnak, sem képviselőnek lennie. A 33-as bizottság abban a percben, amikor határozatait a mi niszterelnök nem köteles végrehajtani, kimondta saját maga felett az ítéletet. Mondom, a miniszterelnöknek és minden miniszternek sokkal okosabb, sokkal fontosabb lenne nemcsak a képviselőház tagjai közül kikerülő szakembereket meghallgatni, hiszen hány száz és száz kiváló pénzügyi, gazdasági szakember van ebben az országban. Tessék az illető miniszter úrnak esetről-esetre, ha szükségét látja, az országnak ezeket a kiváló^ szakembereit, akik nem tagjai az országgyűlésnek, magához kéretni, a dolgokat velük megtanácskozni... (Simon András: Megteszi!) Ha megteszi, akkor* a 33-as bizottság felesleges. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Simon András: Más az egyik, más a másik szerepe!) Ezzel a kérdéssel nem tudok tovább foglalkozni, mert egypár más témám is van és az idő nagyon rövid. T. Képviselőház! A mai ülés folyamán Rassay Károly t. képviselőtársam szóvátette Gömbös miniszterelnök úr berlini útját. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Azt mondotta, hogy ez a ^ berlini út, Hitler német kancellár úr meglátogatása nem szolgálta az ország érdekét.. A leghatározottabban kijelentette, hogy ő ezt ellenzi, ha megkérdezték volna az ország közvéleményét, biztosan az is ellene lett volna, szóval ő, ha a miniszterelnök úr helyében lett volna, nem utazott volna ki Berlinbe, különösen a mai körülmények között ilyen gyorsan és váratlanul . . . Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy most nem külpolitikai vitát folytatunk, hanem a 33-as bizottság megbízatásának meghosszabbításáról szóló javaslatot tárgyaljuk. Meskó Zoltán: Bocsánatot kérek, én alávetem magam az elnök úr felszólításának, de csak reflektálok egy beszédre, amely. ugyancsak itt hangzott el (Felkiáltások balfelől: Ennek a vitának keretében!) és amely nagyon fontos vonatkozás abban a tekintetben, hogy a miniszterelnök iránt bizalmatlansággal vagy bizalommal viseltetem, hogy megadok-e neki bizonyos kivételes hatalmat a törvények végrehajtására és bizonyos rendelkezésekre is. Nekem meg kell indokolnom, hogy miért teszem vagy miért nem teszem ezt. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy az elnöki figyelmeztetést kritika tárgyává tenni nem lehet, különben is Rassay Károly képviselő urat is figyelmeztette az elnök, hogy a tárgyhoz szóljon. (Egy hang balfelől: De azután felvilágosította az elnököt! — Zaj a baloldalon.) Csendet !kéreik\, képviselő urak! Meskó Zoltán: En a magam részéről csak örülök anníaik, hogy .a magyar miniiszteirelnök a hatalmas Németorsággal érintkezésbe lépett, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Ebben már nincs igazad!) A magam részéről csak üdvözölni és helyeselni tudom, hogy a miniszter• elnök úr igenis, érintkezésbe lépett a német nemzeti szocialistapárttal, érintkezésbe lépett azokkal, akik a miniszterelnök úr kiutazása előtt pár héttel itt voltak, akik napokon át itt tanácskoztak. En csak örülni tudok annak, hogy érintkezésbe lépett azzal t a hatalmas német nemzettel, amellyel a világháborúban együtt küzdöttünk, (Felkiáltások balfelől: Schulter am Schulter!) amely mellett utolsó csepp vérünkig kitartottunk, szemben taziokfcall, akik megcsonkítottak bennünket, akiknek Trianont köszönhetjük, akik könnyelműen, meggondolatlanul, igazságtalanul megcsonkítottak és tönkretettek bennünket. En csak örülök, hogy a miniszterelnök úr kiutazott és nem nem osztozom, azdknak véleményében, akik ebben különösebb veszedelmet látnak. Elnök: Ismételve figyelmeztetem a képviselő urat, szíveskedjék a tárgyhoz szólni, mert különben kénytelen leszek a szót megvonni, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Hozzátartozik a tárgyhoz!) Bajcsy-Zsilinszky képviselő urat kérem, maradjon csendben! En fogom elbírálni, hogy mi tartozik a tárgyhoz. Meskó Zoltán: Mindenesetre az ország érdeke azt Mvánja, hogy minél előbb megfelelő gazdasági kapcsolatokat teremtsünk és ezt a célt szolgálta ez a kiutazás. Ha nemcsak az aratással, nemcsak a zöldséggel és a cseresznyével volt összefüggésben, iannál örvendetes eb b és én a [magáim részéről ismételten csak öröimönmek adok kifejezést az utazás felett. Lehet, hogy az Anschluss kérdése az országnak káros, lehet hogy oaeim káros, egyet azonban leszögezek: biztos tudomásom és információm szerint az Anschluss rövid időn belül meglesz, ezt mi magyarok sem meggátolni, sem siettetni nem tudjuk. (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Hát igenis nem lesz (meg, képviselő úr! — Jánossy Gábor: Meglesz, vagy nem lesz meg? — Derültség.) A legokosabb tehát, ha ebbe a kérdésbe nem ártjuk bele magunkat, (Ügy van! a jobboldalon.) mert akár pro> iakár kontra exponáljuk magunkat, az országnak ártunk csak vele. Elnök: Utoljára figyelmeztetem a képviselő urat, most nem az Anschluss-ról szóló törvényjavaslatot tárgyaljuk, szíveskedjék tehát a tárgyhoz szólni. Meskó Zoltán: Még egy kérdést szeretnék itt a Ház előtt szóvátenni és ez az, hogy az utóbbi időben éppen a mi nemzeti szocialista mozgalmunk szempontjából szomorú intézkedési*