Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-200

342 Az országgyűlés képviselőházának a harcban, a német proletárságot csak leverték. A német munkásság mozog, él és dolgozik. A szocializmus nagy gondolata él a német munkásság lelkében és ha ma a hitlerizmus lenyomja, fékentartja, ez csak idő kérdése, mert a német kultúra, a német műveltség nem hal ki, ez terjesztője, élesztője lesz a szocializmusnak és Hitler régen eltűnt, amikor a szocializmus már győzedelmeskedni fog. A javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Andaházi-Kasnya Béla! Andaházi-Kasnya Béla: T. Képviselőház! Azt hiszem, az ellenzék osztatlan tetszése mellett fejtette ki Rassay Károly t. képviselőtársunk azt az álláspontot, amelyet a gazdasági ós hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításából szóló törvény meghosszabbítása alkalmából valamenynyien magunkénak vallunk. Nem hiszem, hogy akadhat ebiben az országban lelkiismeretes képviselő, aki ezt a saját képviselői működését kiirtó törvényjavaslatot megszavazhatná, mert ez a törvényjavaslat nem más, mint a Képviselőháznak és Felsőháznak teljesen hatályon kívül való helyezése; hiszen, mint ahogy, Rassay t. képviselőtársam is rámutatott, igazán másodrendű jelentőségű dolgok azok a mellékes javaslatok, amelyeket idehoztak a Ház elé. Ezek igazán nem arra valók, hogy ilyen sorsdöntő órában a parlament ezekkel a kérdésekkel foglalkozzék. De alkotmányjogi szempontból is kifogá; sorható az egész kérdés, mert a magyar állami élet két kamarára van berendezve és^ nem háromkamarás rendszerre. A Képviselőházon és a Felsőházon kívül 33-as bizottságot soha senki sem ismert. Nézzük meg, hogy tulajdonképpen mi volt a 33-as bizottság eredete. Az egész 33-as bizottság ötletét nem más vetette fel, mint egy elhibázott intézkedés, amikor annakidején, 1931-ben a bankzárlatot rendelték el. Mit jelentett ez? Ez azt jelentette, hogy a hivatalos hatalommal megbízott minisztertanács, illetve az illető miniszter ügyetlen intézkedést hajtott végre, amelynek az ország kárát vallotta. (Tauffer Gábor: Beijedt!) Itt tehát helyesen azt kellett volna követelnie a parlamentnek, hogy nyirbálja meg az illető miniszter jogát, mert olyan intézkedéseket tett, amelyek károsan befolyásolják az ország érdekeit, vagy olyan intézkedéseket tett, amely ékért ő maga nem vállalhatja a felelősséget. Természetesen a logikus következmény az lett volna, hogy a parlament megnyirbálja az ieen i. kormány ilyen alkalomkor történő rendelkezésének lehetőségét. Ezzel szemben mi történt? Azt történt, hogy pont fordítva: a kormány most meg akarja nyirbálni a törvényhozás jogkörét és most már egészen egyszerűen maga mellé akarja venni tanácsadó szervként a 33-as bizottságot. Igen t. Képviselőház! Állítom, hogy a kormány a 33-as bizottságot csak kényelmi szempontból állította maga mellé, mert kétségtelen, 'hogy bizonyos felelősség, bizonyos ódium vállalása szempontjából előnyös, de hogy a 33-as bizottság, mint szaktanácsadó szerv nem műkíMik, azt a legjobban bizonyítjuk azzal, ha elővesszük a 33-as bizottsáff jelentését, vagy a miniszterelnök úr által előterjesztett, jelentést, nem is szólva a zárszámadásról. Egyszerűen azt látom, hogy a jelentés a következőket mondia: A 260/1933. számú miniszterelnöki rendelet 1933 január 31-én volt a 33-as bizott200. ülése 1933 június 19-én, hétfőn. ság előtt, de már 1933 január 11-én megjelent a hivatalos lapban. Maga a jelentés is elismeri tehát, hogy ez pietus masculus volt, olyan dolgot tárgyaltak, amelyet ha tetszett, tudomásul vettek, ha nem tetszett, nem vettek tudomásul, de mégis már 20 nappal a 33-as bizottság összeülése előtt megjelent a rendelkezés. De ha ennek a jelentésnek részleteibe belemegyünk, ha akár a 33-as bizottság, akár a miniszterelnök úr jelentését nézzük, tulajdonképpen egyetlen olyan intézkedést vagy rendelkezést nem látunk, amely indokolttá tette volna a sürgősséget, vagy azt, hogy elkerüljék azt a bizonyos alkotmányos formát, amellyel a törvényhozás útján rendezhették volna a kérdést. Nézzük meg, hogy mik kerültek ide. Hiszen ha csak ötletszerűen keresztülfutok ezeken a rendeleteken, akkor látom, hogy ott van például az értékpapirosok árfolyamának közzétételére vonatkozó rendelet. Nem látom át, hogy miért nem lehetett ezt a Ház elé hozni. Ott van a rendelet a benzinhez keverendő szesz árának megállapításáról, (Tauffer Gábor: Kellemetlen dolgok voltak!) a részvénytársaságok és szövetkezetek mérlegének elkészítéséről, az 1914. évi XLIII. te. 54. §-a 1. bekezdése alkalmazásának további felfüggesztéséről, — aimely kizárólag kereskedelmi vonatkozású dolog — a mesterséges édesítőszerek engedélyilletékének újabb megállapításáról, a részvénytársaságok és szövetkezetek üzleteredményének felhasználásáról, a tejforgalom szabályozására vonatkozó egyes rendelkezésekről, az Országos Központi Hitelszövetkezetre vonatkozó egyes törvényes rendelkezések módosításáról, továbbá a cukorrépatermeléssel és a cukorgyártással kapcsolatos egyes kérdések szabályozásáról, a tejforgalom szabályozásáról, a pénzintézeti havi kimutatások készítéséről, a mezőgazdaságnak az 1932/33. gazdasági évre nyújtandó kedvezményekről. Szóval, végeredményben Rassay t. képviselőtársamnak teljes egészében igazat kell adnom, mert kétségbeesve kell azt látnunk, hogy a 33-as bizottság voltaképpen nem alkalmas másra, mint olyan ügyeknek és felvetett rendelkezéseknek elintézésére, amelyek a nyilvánosság kritikáját nem bírnák ki. (Ügy van! balfelol.) Kérdezem: ha az itt felsorolt dolgok tényleg annyira sürgősek voltak, akkor miért kellett csak ilyen hosszú idő elmultával ezeket életbeléptetni, ha pedig ezek a dolgok nem bírták el a nyilvánosságot és csak ezért hozták ide őket, nem lett volna-e helyes ilyen formában sem napvilágot látniok, mint ahogyan ez megtörtént? Miért mondom ezt? Láttuk, hogy az egyes rendelkezések nagyon pongyolák, fércmunkák, az egyes szakminiszterek olyan felhatalmazást kapnak, amelyet úgyszólván azt sem tudják, hogyan használjanak fel, illetőleg, sajnos, azt tapasztaljuk, hogy másként nem is használnak fel, mint egy bizonyos vállalatoknak igen gyakran privát érdekében, úgyhogy, mondhatnám, az intézkedések nagyobb részében azt látjuk, hogy a 33-as bizottság nemcsak hogy nem szolgál közérdeket, hanem szigorúan zárt magánérdekek szolgálatába szegődött. Nem akarok részleteibe belemenni azoknak a rendelkezéseknek, amelyek itt vannak, például többek között a pénzintézeti havi kimutatások készítéséről. Természetesen a pénzintézetek egyszerűen túlteszik magukat ezen a rendelkezésen: a pénzintézetek eddig egyszerűen fütyültek a 33-as bizottságra és a miniszterelnöki rendeletre és ilyen kimutatást eddig még nem készítettek. Engedjék meg, hogy ha már felolvastam