Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-200

Az országgyűlés képviselőházának % ezt a bizonyos jelentést és rámutattam arra. amit a 33-as bizottság az 1933. évben csinált, rámutassak arra is, hogyan védik meg egyes magángazdaságok érdekeit a köz rovására és hogyan láthat napvilágot olyan rendelkezés, amely ha idehozatott volna a parlament elé. semmi körülmények között sem kodifikáltatott volna így, vagy legalább is jobban képviselte volna a közérdeket. A költségvetés általános vitájában rámutattam arra, hogy állandóan^ a mezőgazdaság megsegélyezését hozzák fel címül és okul. ÖV. ugyanakkor mindig az ingó nagytőke, néhány gyáripari vállalat és protezsált ipari üzemek részesülnek előnyiben, amelyek pedig szinte úgy tekintik a helyzetet, mint gyarmati helyzetet, szóval ez az ország ma már abba a helyzetbe került, hogy néhány nagyipari vállalat gyarmati telepe lett. Igen t. képviselőtársaim, csak egyetlenegy kérdést tartok szükségesnek, hogy itt részleteiben feltárjak. Véletlenül éppen a mai lapokban olvastam, milyen magasra szökött a gyermek-, illetőleg csecsemőhalandóság. Ezt az Országos Stefánia Szövetség tette közzé. Az igen t. miniszterelnök úrnak, aki állandóan a fajvédelmi gondolattól csöpög és aki mindenkoron a magyar testvéri szeretetet hirdeti, lenne elsősorban kötelessége észrevenni, hogy ezen a téren mi történik. Ez az orvosi szövetség megállapítja, hogy a gyermekhalandóság rendkívüli nagy arányának oka a rossz táplálkozásban keresendő, különösen a táplálkozás egyoldalúságában, mert nem tudják megszerezni azokat az élelmiszereket, amelyek a gyermekek csontképződéséhez szükségesek, így különösen a foszfát- és a szénhi drát-tartalmú élelmiszereket. Mint a legtöbb szénhidrátot tartalmazó anyag, itt van legelőször a cukor. A cukor kérdésénél feltétlenül meg kell állanom, mert a 33-as bizottság a cukorgyárak ügyében hozott egy rendelkezést, természetesen megint sub titulo a mezőgazdaság megvédése érdekében, de alapjában és a valóságban a cukorgyárak érdekében történt itt is az intézkedés. Magyarországon — talán kevesen tudják ezt — összesen 13 cukorgyár van és ez a 13 cukorgyár látja el egész Magyarország cukorszükségletét. (Tauffer Gábor: Jó drágán!) Csak néhány szembetűnő adatot ismertetek. Meg kell jegyeznem, hogy ezek a gyárak is kartellizálva vannak, ez egy nemzetközi kartell, tehát a magyar cukorgyártás idegen kartell utasítása alapján történik. Magyarországon a cukorgyárak az 1931. üzleti évet 28 millió pengő tiszta nyereséggel zárták le. (Taufffci Ezért nagy a gyermekhalandóság!) Tekintettel arra, hogy a gazdasági viszonyok azóta roszszabbak lettek, mindenkinek a felvevőképessége csökkent, a gyárak redukálták termelésüket, tehát az 1932. esztendőben — most jelent meg az erre vonatkozó, a legújabb mérleg — már nem 28 millió pengőt nyertek, hanem — 29 millió pengőt. Igen t. Képviselőház! Itt kell rámutatnom a következőkre: Magyarországon a gyermekhalandóság, éppen a rossz táplálkozás következtében, oly nagyarányú. Amíg ugyanis Angliában 46 kiló cukorfogyasztás esik egy főre s ezer gyermek közül 44 hal meg, az Egyesült Államokban 53 kiló cukor esik egy emberre és ezer gyermek közül 26 hal meg, Ausztriában 26 kiló cukor esik egy emberre s ezer gyermek közül 98 hal meg, addig mi ebben a tekintetben még a busmannok alatt állunk, mert nálunk csak 12 kilogramm cukor )* ülése 1933 június 19-én, hétfon. 343 esik egy emberre s ezzel szemben ezer gyermek közül 185 hal meg. Ezt nem veszi észre az igen t. kormányzat. Itt csak két eshetőség van: a kormányzat vagy tudatlan ebben a kérdésben és tudatlanságból járul hozzá ehhez a, helyzethez, vagy céltudatosan, ismerve a kérdést, jár el, akkor pedig ki kell jelentenem, nogy kifejezetten bizonyos magánérdeket szolgál, még pedig egy zártkörű magántársaság érdekeit szolgálja. Éppen azért tartom szükségesnek, hogy itt a plénumban felhozzam ezt a kérdést, hogy ilyen dolog suba alatt, elintézetlenül ne maradhasson. Magyarországon a múlt esztendőben 800.000 métermázsa cukrot termeltek. Az idén, tekintettel arra, hogy egy métermázsa cukorhoz kö rülbelül GA métermázsa cukorrépa szükséges, a cukorgyárak, — amelyek tudvalevőleg évrőlévre csak annyi cukorrépakontingenst vesznek át, amennyi a cukorgyártáshoz szükséges — mielőtt a kampányra elkészültek, kiadták minden gazdának, hogy^ mekkora az a mennyiség, amelyet tőle cukorrépában átvesznek. Nagyon érdekes és itt rá kell mutatnom arra is, hogy 1926/27-ben, 1927/28-ban és az 1928/29. évi kampány alatt a cukorrépatermelés átvételi ára 2 pengő 85 fillér volt métermázsánként. Ezt azért tartom szükségesnek megjegyezni, mert éppen akkor történik ez, amikor itt Magyarországon unos-untalan azt mondják, hogy agrárállam vagyunk és amikor megállapítja a Cukorrépatermelők Országos Szövetsége a földmívelésügyi minisztériummal együtt, hogy a répatermelésnek önköltsége métermázsánként tulajdonképpen 3 pengő 50 fillért tesz ki. Miután azonban a cukorgyárakkal versenyezni nem lehet, kénytelenek elfogadni azt az árat, amelyet a gyárak diktálnak, mert különben nem veszik át a répatermést. Énnek az eredménye azután az volt, hogy egyszerűen 2 pengő 85 fillérért vették át a cukorrépa métermázsáját, (Tauffer Gábor: Önköltségi áron alul!) ami azt jelenti, hogy a gazda a cukorrépatermésére métermázsánként 91 fillért fizetett rá. 1931-ben azzal állottak elő a cukorgyárak, hogy

t most már 2 pengő 85 fillérért sem hajlandók átvenni a cukorrépának mázsáját, csak 2 pengő 50 fillérért, a gazda ráfizetése tehát — lásd gazdavédelem — métermázsánként 1 pengő 26 fillér. Ebből a 2 pengő 50 fillérből azonban a kartell csak 2 pengő 20 fillért volt hajlandó fizetni, 30 fillért pedig átvállalt az állam állami hozzájárulás címén. Örömmel látom, hogy a mindenható kormány jóindulatában nem hagyja cserben a cukorkara kisgazdaérdekeket védte volna meg, megvédte a cukorgyárakat azzal, hogy segített a cukorkartellen, a beváltási árból 30 fillér átvállalásával. Ugyanakkor a répa ára külföldön több mint a kétszeresét tette ki. Ez azt bizonyítja, hogy Magyarországon a cukorgyárak egészen speciális helyzetet élveznek, mert hatalmi szóval állapítják meg a cukorrépa átvételi árát. 1931 után azzal jöttek a cukorgyárak, hogy most már 2 pengő 20 fillért sem hajlandók adni, csak 1 pengő 38 fillért. Mindenki azt hinné, hogy ezek után a cukorrépatermelők egyszerűen nem akarnak termelni, mert hiszen nem lukrativ vállalkozás a termelés. E helyett mi történt! Az, hogy bár látták a gazdák, hogy a cukorgyárak tényleg nem veszik át a cukorrépatermést drágábban, mégis csak kénytelenek voltak emellett az átvételi ár mellett is termelni, mert hiszen termelési