Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-200

328 Az országgyűlés képviselőházának 200. ülése 1933 június 19-én, hétfőm sen élt a törvényadta felhatalmazással. Ezért a pénzügyi bizottság egyhangú határozata alapján tisztelettel javaslom a t. Háznak, hogy a jelentést tudomásul venni s azután tárgyalás és tudomásulvétel végett a Felsőházhoz átküldeni szíveskedjék. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik 1 Patacsi Dénes jegyző: Rassay Károly! Rassay Károly: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Dési Géza t. barátom, mint előadó részletesen megindokolta azokat a jogi és történeti szempontokat, amelyek elfogadhatóvá és jogosulttá teszik, hogy kivételes időkben a kormány a rendes jogalkotás rendes módszereitől eltérve rendeleti úton intézkedhessek. Egész előadásának tenorja és célja ennek igazolása volt. Azt hiszem, t. Ház, (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) hogy meglehetősen nyitott ajtókat döngetett t. képviselőtársam, mert hiszen azzal valamennyien tisztában vagyunk, hogy a rendeleti jogalkotás szerves intézménye a magyar jognak. Más kérdés azonban, hogy meddig lehet kiterjeszteni ezt a rendeleti jogalkotást, meddig lehet kiterjeszteni a törvényhozás másik két faktorának, a Képviselőháznak és a Felsőháznak, tehát az országgyűlésnek és az államfőnek rovására. Mert méltóztassanak azzal tisztában lenni, hogy a kormány részére megadott rendkívüli felhatalmazás nemcsak az országgyűlés jogkörét csökkenti, hanem csökkenti az államfő jogkörét is, mert a törvényhozás körébe tartozó ügyeket egyszerűen a rendeleti jogalkotás körébe viszi át. (Ügy van! balfelől.) Ami mármost azt illeti, hogy mennyire joj gosult az ilyen rendkívüli eszközökkel való élés, nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy tulajdonképpen két év óta a kivételes hatalom alapján folyik Magyarországon a kormányzás. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Két év óta van ez a rendkívüli állapot Magyarországon és most a t. kormány ideáll és ezt a két évi időt a felhatalmazási törvénnyel további egy évre ki akarja tolni, valamennyiünk lelkében meghagyva azt az érzést, hogy ez a prolongálás egy óv múlva seon fog véget érni, ha ez a mai kormányzati szellem fog itt uralkodni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Én nem tudok e felett olyan nyugodtan napirendre térni, mondván, hogy: úgy van; én nem tudok ennek örülni, nem tudom ezt természetesnek találni, mert ha ez természetes volna, akkor mégis azt kellene mondanunk a kormánynak, hogy szüntesse meg ezt a drága statisztériát, amelyet országgyűlésnek hívnak, (Ügy van! Ügy van! — Taps balfelől.) .mert teljesen felesleges, hogy fenntartsunk egy költséges apparátust, ha ezért a rendkívüli, kivételes állapotért lelkesedni is tudunk. (Zaj.) Elnök: Tessék csendben maradni képviselő urak! Rassay Károly: Amikor két évvel ezelőtt először tárgyaltuk — 1931 júliusában — a rendkívüli felhatalmazási javaslatot, néhai Apponyi Albert gróf felszólalt, elfogadta ezt a javaslatot, nehéz lelkiismereti vívódással igyekezett a maga elhatározását kialakítani, de nem mulasztotta el, hogy megmondja a Háznak, hogy magát ezt az egész rendszert és intézményt anomáliának tekinti. T. Ház! Ami két évvel ezelőtt anomália volt, az ma egyszerűen mint intézmény vonul be a magyar alkotmányos életbe. Es lehet, hogy elhalkulnak a közjogi aggodalmak, amint azt az előbbi közbeszólásokból is láttuk, de úgylátszik, valamiképpen érvényesül az a híres tétel, hogy a szolgaság előbb a megfélemlítés eszközeivel, azután pedig a megszokás erejével kezd úrrá lenni a lelkeken. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Lehet, hogy ez a megszokás, és az a körülmény, hogy a külföldi államokban az ilyen rendkívüli kivételes jogkörrel folytatott kormányzás mindig szélesebb teret nyer, sok ember lelkében ezeket a közjogi aggodalmakat elhallgattatja, én azonban a magam részéről nem tudom azt az utat követni. Az én aggodalmaim nem oszlottak el, azok éppolyan virulensek, mint két évvel ezelőtt voltak, sőt merem mondani, hogy aggodalmaimat azóta két körülmény még jobban alátámasztja. (Halljuk! Halljuk!) Az együk körülmény, amire az előbb utaltam, az a bizonyos állandóságra való törekvés, tendencia, a másik pedig azok a tapasztalatok, amelyeket én két év óta a rendkívüli kormányhatalommal való kormányzás terén szereztem. Amikor mi két évvel ezelőtt rátértünk erre a rendszerre, egészen rendkívüli helyzet előtt állottunk. Méltóztassanak visszaemlékezni, hogy a német bankzárlat következtében éjszakáról reggelre Magyarországon is lehúzták a bankok pénztárainak rollóit, egyszerre kiderült, amit addig óvatosan titkoltak, hogy a magyar állam deficitje óriási, hogy a magyar állam költségvetése, melyet folyton úgy tüntettek fel, mint kiegyensúlyozott költségvetést, horribilis deficittel zárult, egyszerre kiderült az, hogy a pengő stabilizálásának érdeme nem nyugszik szilárd bázison és a magyar valuta megingott. Mindennek a tetejében pedig a kormány kínosan keresett külföldi kölcsönt és ezzel a külföldi kölcsönnel kapcsolatban felállították azokat a követeléseket, hogy a magyar állam költségvetését trendkívüli eszközökkel is — úgy, amint az 1924-ben történt — stabilizálják, egyensúlyba hozzák. Mindenki úgy fogta ezt fel abban az időben, — azok is, akttk megadták ezt a felhatalmazást, azok is, akik ellene szavaztak — hogy itt legy átinueinieti idősizíafk'k'ail, egy rendkívül gyors lefolyású átmeneti időtszaikkial állunk szemiben, amelyben bizonyos isizükséges intézkedéseket meg kell tenini, ^melyek nem bírják meg sem a nyilvános hosszú tárgyalást, sem pedig az idő elhúzását. Maga gróf Bethlen István, aki akkor védte ezt az első javaslatot, felszólalásában ugyanezt az álláspontot foglalta el és összehasonlítván az ő felhatalmazási javaslatát az 1924. évi úgynevezett szanálási törvényjavaslattal, hangoztatta, hogy ez a felhatalmazási törvényjavaslat szűkebb keretek között mozog, mert kifejezetten csak egy költségvetési évre van kreálva, amely alatt, mint ő mondotta, természetszerűleg meg kell tenni azokat az intézkedéseket, amelyeket a költségvetés egyensúlya, a gazdasági élet helyreállítása és a valuta védelme megkövetel. A rövid átmeneti intézkedések ideje két évre tolódott ki s mint látjuk, itt fekszik előttünk egy javaslat, amely további egyéves felhatalmazást akar a kormány számára biztosítani. Ezért azt kell mondanom, hogy lassanként a szükség szempontját felváltotta a kényelmes kormányzás szempontja. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) De nemcsak időben tolódott el a törvényjavaslatban kontemplált

r rendkívüli kormányzati hatalom, hanem eltolódott tárgyi körben is; nemcsak az állandóságra tör, hanem hatáskörét is foko-