Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-200

326 Az országgyűlés képviselőházának alkotmányos élet mindig ismerte ezt az elvet H igazságot. Jogtörténeti szempontból talán érdekelni fogja a t. Házat, ha elmondom, hogy az 1865-iki országgyűlés alsóháza első feliratában a következően nyilatkozott (olvassa): «Átmeneti korszakban, általában rendkívüli viszonyok között a felelős minisztérinmnak eljárása nem lehet minden tekintetben oly szorosan szabályszerű, mint az alkotmányos élet rendes folyamában. Az országgyűlés ezt mindig figyelembe veendi és a felelős magyar minisztériumnak, mint parlamenti kormánynak eljárását szigorúság helyett méltányos élné zéssel fogja elbírálni.» Ha viszont a magyar politika és közjog tudományos művelőinek idevonatkozó tanításaival és nyilatkozataival foglalkozunk, ugyanerre az eredményre jutunk. Concha Győző, Nagy Ernő, Kiss István, Beksics Gusztáv, valamint Grosséhmid-Zsögöd Benő a törvény és a rendeletek viszonyáról és a rendeletek hatályosságáról egyértelműen nyilatkoznak. Talán nem lesz hiábavaló, ha idézem a nagyemlékű tudósnak és nagy professzornak, Nagy Ernőnek szavait, aki ezt mondja (olvassa): «A törvényhozó akarata a törvényben, a kormányzaté a rendeletben jut kifejezésre. Az állam szuverenitása a törvényhozás és nem a kormányzás által nyilatkozik meg. Idegen akarat nem változtathatja meg, nem áll senkinek az ellenőrzése alatt, más nem korlátozhatja és másnak nem felel.» Nagy Ernő azután a következőképpen folytatja (olvassa): «A mai magyar alkotmány és közjog értelmében a törvényhozás által adott felhatalmazás alapján törvényhozási tárgyakban kibocsátott miniszteri rendeletet szabad újabb felhatalmazás nélkül is rendeleti úton megváltoztatni, hacsak a törvényhozás az illető esetről külön másképpen nem intézkedett.» (Zaj. — Elnök csenget.) Ugyanilyen értelemben nyilatkozott a magyar magánjog lángelméjű művelője Grosschmid-Zsögöd Benő professzor is, aki a rendeleti jogról, az úgynevezett jus deeretale-ról nagyon sok helyen nyilatkozik és a következőképpen szól (olvassa): «Túlnyoim'óian a törvények feltűnő hézagait töltötték be és égető szükségleteket elégítettek ki. Ezeket a szokásjog kútfői tekintély alá helyezte.» T. Ház! Nem óhajtom a mélyen t. Ház nagybecsű figyelmét további tekintélyérvek felsorolásával terhelni. Ezt a kérdést különben is már ismételten letárgyaltuk és nagyon alaposan ismerjük. Amint látni méltóztatnak, úgy, mint a múltban, most is kizárólag jogi és jogászi alapon szóltam a javaslathoz. Készséggel elismerem, hogy ehhez a javaslathoz lehet politikai szempontból is hozzászólni, sőt azt is elfogadom, hogy egyes szónokok a jogi tekinteteket alárendelik a politikai szempontoknak. A multesztendei tárgyalás keretében nagyon értékes és nagyon érdekes felszólalásokban gyönyörködtünk, de ezeknek túlnyomó része nem anynyira közjogi és alkotmányjogi, mint inkább politikai, sőt pártpolitikai alapon foglalkozott a javaslattal. Szinte új költségvetési vita keletkezett. Kiváló szónokok bizalmi szempontból bírálták és támadták a javaslatot es nem is elégedtek meg a Károlyi-kormány elleni támadással, hanem az akkor mar lemondott Bethlen-kormányt is tetemre hívták. En is elismerem, hogy nagyon fontos gazdasági kérdésékről szóltak, igen lényeges, nagyfontosságú 2ÓŐ. ülése 1933 június 19-én, hétfőn. kérdésekről, mint például a választójogról is, de magáról a javaslatról mint alkotmányjogi szükségességről sokkal kevesebb .szó esett. Alig hangzott el olyan bírálat, amely közjogi és alkotmányjogi alapon mutatta volna ki, hogy a javaslatnak nincs jogosultsága. Az a meggyőződésem, hogy ezt a javaslatot mindenekfelett alkotmányjogi alapon kell bírálni és minthogy ebből a nézőpontból megállja helyét, törvényerőre emelni. Nekem sem eszményem a rendeleti szabályozás, hiszen kétségtelen, — amint már említeni bátorkodtam — hogy a törvényhozás az állami szuverenitás letéteményese és a törvény az_ állami akarat leghitelesebb és leghívebb kifejezője. Ám tudom azt is, hogy a kormány sem gyönyörűségből él a rendeleti szabályozás surrogatumával, hanem a rettenetes gazdasági helyzet, a világválság kényszere alatt szorul a rendeleti jogszabályozás marikóira. A folytonos^ változások, a napról-napra történő meglepetések, a felénk meredő veszedelmek ma még nem engedik, hogy a normális jogszabályozás kényelmes országútján haladhassunk. Meg vagyok győződve arról, hogy a kormány tagjai éppenúgy, mint minden magyar ember pártkülönbség nélkül, arra törekszenek és azért küzdenek, hogy válságos helyzetünket minél előbb nyugodtabb és kedvezőbb viszonyok váltsák fel és olyan idők következzenek, amikor majd nem szorulunk a jelen javaslathoz hasonló rendkívüli intézkedésekre. Minél inkább közeledünk ehhez a várvavárt javuláshoz, annál kevésbbé lesz szükségünk rendeleti szabályozásra; viszont állapítsuk meg azt is, hogy minél inkább teljesítjük kötelességünket, annál rövidebbre szabjuk ezt a válságos, átmeneti időt. Addig azonban meg kell hajolnunk a viszonyok kényszerítő ereje előtt. Mivel a javaslat az adott helyzettel számol, annak természetes következménye és követelménye, mivel további jogi és közjogi szempontból nem támadható meg, kérem & t. Házat, hogy a pénzügyi és közjogi bizottság határozatával egyetértően a javaslatot elfogadni, azt törvényerőre emelni méltóztassék. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Ház! Van szerencsém a m, kir. pénzügyminiszter jelentését beterjeszteni az 1911:

VI. te. alapján állami monopólium tárgyát képező és ásványolajfélékre és földgázra vonatkozó állami kutatási és bányaművelési jogoknak az idézett törvénycikk 4. §-a alapján az European Gas et Electric Company londoni és newyorki cégre, illetőleg az ezáltal alapítandó magyar részvénytársaságra történt átutalása tárgyában. • f ' t Kérem ennek a jelentésnek a kinyomatását, szétosztását s annak, tárgyalás és jelentéstétel végett, a pénzügyi bizottsághoz való utalását. Egyúttal kérem a jelentés tárgyalására nézve a sürgősség kimondását. Elnök: A jelentést a Ház kinyomatja, tagjai között szétosztatja s tárgyalás és jelentéstétel végett a pénzügyi bizottságnak kiadja. Minthogy a miniszter úr a jelentés tárgyalására vonatkozólag a sürgősség kimondását is kérte, kérdem a t. Házat, méltóztatik-e ehhez hozzájárulni? (Igen!) Ezt határozatként mondom ki. A belügyminiszter úr kíván szólani. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Ház) Van szerencsém beterjeszteni