Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-193

Az országgyűlés képviselőházának 1 gos Ruházati Intézet Rt. Már az előbbi években elmondottam azt, hogy ennek az Országos Ruházati Intézetnek milyen óriási kölcsönöket folyósítottak. Ügy tudom, hogy ezek a kölcsönök mind elúsztak, ma meg^ nem fognátok, és, sajnos, most a minisztérium azért, hogy az' árvák pénze után menjen, hogy ezt valamikép megkapja, kénytelen az Országos Ruházati Intézetet az iparosság rovására, szerintem meg nem engedett módon, támogatni. Több ízben megjelent az iparosság a honvédelmi miniszter úrnál és kérte, hogy szüntesse meg ezt a közüzemet. ( Végeredményben a legnagyobb ingerenciája a honvédelmi miniszter úrnak, illetve a honvédelmi minisztériumnak van részvénytöbbségénél fogva, tehát módja van arra, hogy ezt a közüzem jellegű intézményt megszüntesse. Erre azt mondta a honvédelmi miniszter úr, hogy: Igaza van az iparosságnak, intézkedni fogok, hogy a jövőben' rendelt ruhákkal ne foglalkozzék, hanem csak sportöltönyöket és tömegcikkeket^ gyártson. Sajnos, hogy a miniszter úrnak ígéretét az Országos Ruházati Intézet nem váltotta be, mert egy jottányit sem változtatott üzletpolitikáján, éppen úgy teljesíti továbbra is a rendeléseket, veszi el az adófizető iparosságtól a kenyeret. De ugyanígy áll a helyzet nemcsak a rendelt munkáknál, hanem a közmunkáknál is. Az állami gyermekmenhelyek ruhaszükségletét hosszú éveken, nyolc éven keresztül az Országos Ruházati Intézet kapta minden versenytárgyalás nélkül. Az iparosság sérelmezte ezt, mert 1923-ig az Iparosok Országos Központi Szövetkezetén keresztül sokszáz szabóiparos jutott ezen a címen is munkához. A munkadíjakat mindig hivatalból állapították meg, versenytárgyalást nem^ hirdettek, úgyhogy az Országos Ruházati Intézet ezen a téren is teljes egyeduralmat élvezett annak ellenére, hogy az Iparosok Országos Központi Szövetkezetét az 1922:XVIII. törvénycikkel azért hivta életre az akkori kormány, hogy legyen egy szerv, amelyen f keresztül az állami közmunkákat, a nagy állami intézeteknek szükségleteit el tudja osztani az iparosság százai és ezrei közt. Ez az intézmény mindent el is követett ezen a téren és mint említettem, nyol céven keresztül nagyon sok beadvánnyal fordult a honvédelmi miniszter úrhoz, illetve a belügyminiszter úrhoz, minthogy a gyermekmenhelyi ügyek az ő reszortjához tartoznak, de, sajnos, ezt az egyeduralmat megtörni nem tudta. Végre az idén a belügyminiszter úr elrendelt egy versenytárgyalást. Fellélegzettek az iparosok, hogy most részük van a versenytárgyalásban, tehát megmutatják, hogy ők is tudnak olyat produkálni és amennyiben a versenytárgyaláson győznek, remélték, hogy meg is kapják a munkát. Előttem van a versenytárgyalás eredménye. Az Iparosok Országos Kzöponti Szövetkezete, tehát maguk a kisiparosok voltak a legolcsóbbak.^ Itt csak szabásra kellett pályázatot tenni és az iparosok 12.400 pengőt kértek. A második helyen egy vitéz Cséby nevű pályázó, tehát egy vitéz volt; 13.500 pengőt kért, mellőzték és a harmadik helyen lévő Országos Ruházati Intézet 15.200 pengős ajánlattal kapta meg a szállítást. Ezt lehetetlen eljárásnak tartom, mert valahogyan a kiírás iránti bizalom rendül meg, ha a kisiparosság a legolcsóbb és mégsem kapja meg a szállítást. Ha valamivel drágább, azért nem kapja meg, '.ülése 1933 június 6-án, kedden. 21 annak ellenére, hogy a közszállítási szabályrendelet, illetve egy kereskedelemügyi miniszteri rendelet értelmében még abban az esetben is, ha a kisiparosság 6%-kai drágább, tartoznak neki adni a munkát. Ugyanígy van a Vitézi Rend tagjainál is, tehát vitéz Csébynél is ugyanez az eset állott volna fenn, mégis a versenytárgyalásban résztvevő mindkét pályázót mellőzték, az iparosok százait mellőzték és a munkát megint az Országos Ruházati Intézetnek adták oda. Érthetetlen dolog, hogy miért. T. Ház. Kissé utánjártam és megtudtam, hogy ennek a részvénytársaságnak rendes folyószámlája van a belügyminisztériumnál, állandó előlegeket élvez és az előlegnyujtásokból kifolyólag a belügyi kormányzat is szinte kényes helyzetbe került, nem tudott másnak a javára dönteni, kénytelen volt az Országos Ruházati Intézetnek adni a munkát, mert azt a kapcsolatot, amely most már nyolc év óta van az intézet és a belügyminisztérium között, nem tudta megszakítani. Végeredményben nem lehet egy részvénytársaságot azért kreálni, hogy az állami közmunkák egy részét, akár versenytárgyaláson, akár versenytárgyaláson kívül mindig ő vigye el az adófizető iparosság rovására. Tovább megyek, mélyen t. Ház! Az Országos Ruházati Intézet most, miután az egész ország gyermekmenhelyi ruháinak szállítását megkapta, a belügyminiszter nevében hirdet egy másik versenytárgyalást, gyárakkal lép összeköttetésbe s a gyárak szállítják az anya-. got. Az Országos Ruházati Intézet most, mint egy nagy intézmény, odaül a közgazdasági életbe, meghirdeti a gyermekmenhelyekre az összes anyagok szükségleteit, s ugyanakkor az iparosok, akiknek ez az intézmény konkurrenciát csinál, akiktől a kenyeret is elveszi, most kénytelenek odamenni azért a kis munkáért, mert látják, hogy ez az intézet mint fővállalkozó nyerte el a nagy munkát a belügyi kormánytól. Tudomásom van arról is, hogy van egy minisztertanácsi határozat, amelynek értelmében minden ilyen állami munkát 25% erejéig az Országos Ruházati Intézetnek kell adni. Kérdezem, t. Ház, hogyan lehetséges ez2 Hiszen a kereskedelemügyi miniszter úr ismételten kijelentette, hogy mindazokban a közmunkákban, amelyeket kézműiparilag el lehet végezni, a lehetőség szerint száz százalékban a kisipart kívánja részesíteni. A& állami rendelésnek úgyis van egy óriási tere, ahol a kisipar nem kapcsolódhatik bele, mert technikailag sínes megfelelően felszerelve. Kérdezem tehát, hogy lehetséges az, hogy a minisztertanácsi határozat révén is ilyen előnyben tudnak részesíteni egy részvénytársaságot, amelynek közüzemi jellegét állandóan sérelmezi az iparosság s amelynek megszüntetését kéri. Ehelyett azt látjuk, hogy ez a részvénytársaság mindig nagyobb és nagyobb kereteket kezd ölteni. Mi azt kérjük, és rajtam keresztül az iparosság százai kérik a honvédelmi miniszter urat, hogy mindazoknak, amiket kijelentett, a gyakorlati életben is legyen szíves érvényt szerezni. Egyenlő elbánást kérnek az iparosok, sőt én azt is kérem a miniszter úrtól, hogy a kisiparosság számára biztosítsa a közszállításoknál az őt megillető 6%-os előnyt, kedvezményt. Meggyőződdésenu hogy a miniszter úr egy derék, becsületes osztályt fog megnyerni a maga számára, ha ezek érzik és látják, hogy nem-