Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-193

22 Az országgyűlés képviselőházának 193. ülése 1933 június 6-án, kedden. csak szavakban, nemcsak kijelentésekben nyil­vánul meg az, hogy «a kisiparosságot támo­gatni fogjuk», hanem a gyakorlati életben is. Minthogy a miniszter úr ezt ismételten kijelen­tette, én pedig nem kételkedem a miniszter úr szavaiban s elhiszem, hogy azt, amit kijelen­tett, komolyan és őszintén meg is alkarja való­sítani, ennek reményében a költségvetést el­fogadom. (Helyeslés a, jobboldalon és a közé­pen.) Elnök: Szólásra következik? Dinich Ödön jegyző: Hegymegi Kiss Pál! Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! Igen röviden egypár kérdést akarok az igent, honvédelmi miniszter úrnak figyelmébe ajánlani, miután most már a hadigondozottak és hadikárosultak ügyei a honvédelmi tárca keretébe tartoznak. Ennélfogva itt a honvédelmi tárcánál látom. szükségesnek egy olyan kérdés felvetését, amely 10—12 esztendő óta a magyar közélet po­rondján állandóan szerepel, sokan, ^minden ol­dalról támogató szót emelnek érdekükben, azonban, sajnos, az állam nehéz helyzete miatt is intézkedések eddig érdekükben nem történ­tek. A hadikölesön-kötvény tulajdonosok sorsá­ról van szó, akikről az utóbbi időben valame­lyes intézkedés tétetett, akik kétségtelenül szin­tén hadikárosultak. A szónokok mindig azt mondották, hogy a hadikölcsönkötvényesek sorsának megoldása egyszersmind a nemzeti becsület kérdése is. A kormányok részéről tétettek ígéretek, azon­ban ezek az ígéretek, sajnos, nem tartattak be. Most előáll az a különös eset, hogy^ amikor a rendkívül szigorú adópolitika folytán az em­bereket köztartozásaikért árverezik, olyanokat is nagymértékben árvereznek el, akik rend­kívül nagy összegű hadikölcsönkötvény birto­kában vannak. Az állam szigorúan veszi a polgári kötelességek betartását, azonban, saj­nos, viszont az állam polgáraival szemben nem tudott eleget tenni kötelezettségének. Ha az igen t. miniszterelnök úr beletekint a pénz­ügyi adminisztrációba, láthatja, hogy ott mennyi sok az adóhátralék, még pedig a be­hajthatatlannak minősíthető adóhátralék, úgy­hogy voltaképpen az adóvégrehajtó szervek és a pénzügyminisztérium hiába kísérleteznek, hogy a letört és megsemmisült exisztenciáktól ma a súlyos adótartozásokat behajtsák, hiszen azok a részletfizetési kedvezmények, amelyeket adnak, olyan bizarr nagy összegűek, hogy azo­kat ma semmiből fedezni nem lehet, mert nincs termelés, nincs munkalehetőség, még hitel­hiány is van, ennélfogva nincs mód arra, hogy az adós a maga kötelezettségének az ál­lammal szemben eleget tegyen. Felvetem a gondolatot, pártom hozzájáru­lásával is, vájjon lehetne-e a múltbeli, a már lejárt adótartozásokat valahogyan kapcsolatba hozni a hadikölcsönkötvényekkell! (Helyeslés a baloldalon,) Erre most konkrét tervet nem terjeszthetek elő, a gondolatot vetem csak fel, a kormány segítené elő azt, hogy ezek r a tarto­zások bizonyos fokig hadikölcsőnkötvényekkel is teljesíthetők legyenek. Különösen a múltbeli adóhátralékokra vonatkozólag értjük ezt, amelyek ma már csak papíron szerepelnek, amelyeket behajtani semmi módon nem tud a kormány. Viszont ezzel szemben a kormány­nak, az államnak, a nemzetnek itt áll egy nagy kötelezettsége, az a nagy kötelezettsége, hogy mégis csak valahogyan a hadikölcson­kötvénytulajdonosok iránti kötelességének is eleget tegyen idő vél. -. .Most itt volna az alkalom ezt lehetővé tenni annál inkább, mert először az adós, aki ma a köztartozásokban hátralékban van, bizonyos kötelezettségtől szabadulna meg a hadikölcsönkötvénnyel való fizetés által, meg­könnyebbülne, másodszor pedig értékként^ je­lentkeznék ismét az a hadikölcsönkötvény, amelyet bizony igen sokszor már értéknélküli­nek tartottak, harmadszor pedig, mint ahogy említettem, az állam is bizonyos fokig szaba­dulna olyan kötelezettségétől, amely évtizede­ken át, de még a messzebb jövőben is ott lesz rajta nehéz gondként. (Gr. Hunyady .Fe­renc: De csak az eredeti jegyzésüeknél!) Nem akarok most, igen t. képviselőtársam, a, rész­letekbe belemenni, de természetesen elspsorhan az ős jegyzőkről van szó, vagy azokról, akik az ősjegyzőktől Örökölték. Természetes, hogy ezt a kérdést lehet igazságosan is megoldani, lehet igazságtalanul is megoldani. Én csak a gondolatot vetem itt fel az igen t. miniszter­elnök úrnak, annyival is inkább, mert^ tár­cája keretébe tartozik a hadikölcsönkötvénye­sek, egyáltalában a hadikárosultak ügye, hogy méltóztassék ezen a kérdésen meditálni, mél­tóztassék ebben a kérdésben valahogyan összhangot teremteni, mert meg vagyok győ­ződve róla, hogy a pénzügyminiszter úrnak azok a törekvései, amelyekkel ő a múltbeli (rettenetes nagy adóhátralékokat behajtani igyekszik, amúgyis illuzóriussá válnak. A másik pedig, amit még az igen t. hon­védelmi miniszter úr figyelmébe ajánlok, a következő. Legutóbb tárgyaltuk itt a hadi­rokkantakról szóló törvényjavaslatot; mi töb­bet követeltünk, mint amit az igen t. minisz­ter úr a törvényjavaslatban adni tudott s erre az volt a válasz, hogy nincs fedezet. Mi a földmívelésügyi tárca vitájánál is rá­mutattunk, ^ de rámutatunk majd a pénzügyi tárca vitájánál is és engedje meg az igen t. miniszterelnök úr, hogy itt is rámutassak, mert nekünk nincs szerencsénk a miniszter­elnök úrhoz az egyes tárcák vitájánál, hogy a Károlyi-kormány és a Gömbös-kormány alatt egy bizonyos társadalmi réteg jelentős anyagi helyzetbe jutott egészen a bankzár­latig. Mi ezt többszörösen és többszörösen felhoztuk. Kezdtük azo'kon, akik a pénzeket a bankzárlat előtt külföldre kisibolták; kezd­tük azokon, akik a gazdatársadalom által megszerzett devizákat könnyen, kedvezményes értékben kapták meg, (Ügy van! a balolda­lon.) kezdtük azokon, akik az utóbbi öt esz­tendő alatt a magyar földmívestársadalmat, a magyar kis ingatlantulajdonosokat *• horri­bilis kamatokkal^ terhelték meg a pengő érték­állandósága idején és abból magas hasznuk származott. Vagy ^ rámutassak azokra a kül­földi jelzálogkötvény-vásárlókra, hogy azok minő és minő hasznot szereztek 1 Idevonat­kozólag kimutatásokat ismertettünk úgy az általános vita, mint az egyes tárcák vitája során. Azután ott vannak az árverési hiénák, akik ma, amikor a pénzügyi kincstár meg­gondolatlanul kótyavetyélteti el a kisemberek vagyonát, rendkívül meggazdagodnak ezekből a vételekből. En tehát ragaszkódom ahhoz, hogy ezeket a meg nem engedett nyereségeket valamilyen formában feltétlenül megadóztassák, (Ügy van! a baloldalon.) mert igazságtalanok ak­kor, amikor itt egy deflációs ortodox pénz­ügyi politika folytán az egész magyar társa­dalom tönkremegy. Ezekre ki kell vetni a hadinyereségadót, el kell szedni tőlük ezt a

Next

/
Thumbnails
Contents