Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-199

308 Áz országgyűlés képviselőházának a Felsőház által módosított szakaszait letárgyalta. A Képviselőháznak az imént tárgyalt szakaszokra vonatkozó határozatáról a Felsőházat értesíteni fogom, a törvényt pedig további alkotmányos eljárás céljából a miniszterelnök úrhoz teszem át. Napirendünk szerint következik az üzleti hirdetések korlátozása és a tisztességtelen versenyről szóló 1923:

V. te. módosításáról intézkedő törvényjavaslat 7. §-ának a Felsőház által módosított s alkotmányos tárgyalás és hozzájárulás céljából a Képviselőházhoz áttett szövegének tárgyalása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslatnak a Felsőház által módosított 7. §-át felolvasni. Frey Vilmos jegyző (olvassa a 7. §-t.) Elnök: Az előadó úr kíván szólani? Niamessny Mihály előadó: T. Képviselőház! A Felsőház előttünk fekvő üzenete csak a törvényjavaslat 7. ^-áriak egy lényegéé rendelkezését módosítja, amennyiben a megszabott jogorvoslati határidőt párhuzamosan az egyéb intézkedésekkel 15 napban kívánja az eredeti nyolc nap helyett megállapítani. Továbbá azt a rendelkezést is tartalmazza, hogy az iparhatóság nem — ahogyan; az eredeti javaslat szól — tizenöt nap alatt, hanem nyolc nap alatt köteles határozni. Minthogy mind a két rendelkezés megfelel a törvényjavaslat egész szellemének, minthogy a jogorvoslati határidőknél tényleg közérdek az, hogy azok egységesen szabályoztassanak, ajánlom a bizottság nevében a Felsőház módosítását elfogadásra. Elnök: Kíván valaki szólni? Frey Vilmos jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! Maga az a formális meghatározás, amely egy fellebbviteli határidőnek 'megrövidítését vagy meghosszabbítását tartalmazza, nem volna olyan jelentős, hogy ezzel a kérdéssel külön kelljen foglal kőzni. Mivel azonban az előadó úr, valamint a bizottság jelentése a javaslat szellemére is kiterjed és a Felsőház módosítása tekintetében a javaslat szellemét is érinteni kívánja, ezeket megjegyzés nélkül hagyni nem lehet. A mélyen t. kereskedelemügyi miniszter úr figyelmét legyen szabad felhívnom arra, hogy azóta, amióta a tisztességtelen] verseny kérdésével a Ház intenzíven foglalkozik, milyen jelenségek mutatkoznak a tisztességtelen verseny elharapódzása tekintetében. Ha csak megemlítem, hogy a nagyáruházaknak a detailüzletekkel szemben mutatkozó nagy konkurrenciája, valamint a gyáriparnak túltengése hogyan rontja meg a tisztességes kereskedelmet, már ezzel is jelzem azt a szempontot, amely miatt támadni kívánom ezt a rendelkezést. Nem mindegy az, hogy egy jogorvoslat nmenyi idő alatt következik be. Vannak sérelmek, amelyeknél a jogorvoslatnak nyomban be kellene következnie. A jogorvoslatnak ez a kitolása, amely itt ebben a módosításban foglaltatik, igen veszedelmes. Azonban ezzel, valamint az egyéb rendeletekben mutatkozó sérelemmel nem akarok most foglalkozni, csak jelezni bátorkodom, hogy a mélyen t. miniszter úr távollétében egyszer már interpellálni voltam bátor amiatt, hogy a tej rendelet tel kapcsolatban milyen tisztességtelen verseny fejlődött ki, hogy egyes kariellizált vállalatok hogyan teszik tönkre a többieket. Mindez olyan' komplexumot mutat, amely érdemes 199. ülése 1933 június lU-én, szerdán. arra, hogy a miniszter úr intenzíven figyeljen fel, hogy úgy a gyáripar, mint a kartellek miképpen rontják meg a dolgozó, a verejtékező kisembereken kiskereskedőket, kisiparosokat. Mindez azonban eltörpül amellett, amit az utóbbi napokban kellett tapasztalnom és amely kell, hogy a Képviselőház figyelmét a legintenzívebben felkeltse. T. Ház! Ha az ember az utcán jár és a kolportázs kérdését a kiadói üzlettel kapcsolatban tanulmányozza, akkor fel kellett tűnnie Budapesten és a vidék utcáin is annak a jelenségnek, hogy van egy kiadói üzlet, amely a napisajtó termékeit olyan áron kínálja, amely ár nem felelhet meg a tisztességes üzletvitel követelményeinek. A sajtó igen kiváló reprezentánsaitól hallottam, hogy az a módszer, ahogyan egy újság kolportázsa és terjesztése történik, a kiadói üzlet tisztességébe ütközik. Kötelességemnek tartottam megvizsgálni, mielőtt véleményemet megalkotom, hogy vájjon csakugyan beleütközik-e a kiadói üzletnek ilyen módon való vitele a Treue und Glaube elveibe, a kereskedelmi tisztességbe, ametyről itt a miniszter úr nagy beszédet mondott az 1923:V. te. módosításával kapcsolatban. Akkor különösképpen kiemelte a miniszter úr, hogy a kereskedelmi és iparkamarákat kezdeményező joggal ruházza fel és ítélkezésüket a szabad mérlegelés tana alapján zsűriszerűen kiterjeszti, hogy a kereskedői tisztesség megsértése esetében eljárhassanak- Ennek alapja mindenekelőtt a szoliditás. Bátor vagyok most a mélyen t. miniszter úrral adatokat közölni és kérem, hogy ezekből vonja le a tanulságot, hogy lehet-e a mai viszonyok között a kereskedelmi tisztesség alapján folytatni egy akkora üzemet, mint amelyet a «Függetlenség» címet viselő újság folytat. Hogy tárgyilagos lehessek, először bementem a céghivatalba és meg akartam győződni arról, hogy milyen alaptőke mellett és vájjon nyilvános számadásra való kötelezettség mellett dolgozik-e ez a kiadói vállalat. Legnagyobb meglepetésemre azt találtam, hogy nem is nyilvános számadásra kötelezett vállalat, hanem egy 1933 március 30-án bejegyzett korlátolt felelősségű társaság áll a lap mögött. Ilyen társasági forma nem volt eddig beiktatva a magyar kereskedelmi jogrendszerbe, csak a legújabban történt ez meg a volt igazságügyminiszter úr kezdeményezésére. A kereskedővilág nem élt vele és igen kevés ilyen kereskedelmi társaság keletkezett. Azt látjuk tehát, hogy a legnagyobb nyilvánosságot szolgáló ez a vállalkozás nem működik úgy, mint bármilyen politikai pártálláshoz tartozó nagy lapjaink, a Magyarság, a Pesti Hírlap, az Újság, a Budapesti Hírlap, az Az Est. a Pesti Napló, amelyek mind nyilvános számadásra való kötelezettség jegyében folytatják ezt az üzletet. Itt támadt most egy ujságvállalkozás, amely nem az ellenőrizhető részvénytársaság formájában, hanem korlátolt felelősségű társaság formájában viszi az üzletet. Mindenekelőtt az kell, hogy a miniszter urat érdekelje, hogy milyen tőkével alakult ez a vállalat. A következőket láttam: öt úr befizetett 4000—4000 pengőt ennek a világlapnak a fenntartására, összesen 20.000 pengő tehát az egész tőke, amelyből százezer példányban terjeszti ez a lap a maga közleményeit. Maga a papiros is többe kerül, nem beszélve a nyomdáról, az újságírókról, akiknek némi tisztességes fizetése mellett lehetetlenség az üzemet