Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-199

304 Az országgyűlés képviselőházának oknál fogva a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés bal felől.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Feliratkozva nincs senki! Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Nem.)' Ha szólni senki nem kíván, a vitát be­zárom. Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. Lázár Andor igazságügyminiszter: Igen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A javaslat vitája nagyon érdekes volt, bár őszintén meg­vallava, konstatálnom kell, hogy magáról a törvényjavaslatról, amelyet benyújtani bátor voltam, meglehetősen kevés szó esett. (Mojzes János: Kevés van a törvényjavaslatban!) Sok szó esett azonban olyan nagy kérdésekről, amelyek ma az egész ország közvéleményét foglalkoztatják. Sok szó esett a földbirtok­politika kérdéséről és a földbirtokreformtör­vény helyességéről vágy helytelenségéről^ a végrehajtás helyességéről, vagy helytelenségé­ről. Méltóztassanak megengedni, hogy lehető rövidséggel reflektáljak a vita során itt fel­vetett gondolatokra. Hangsúlyoznom kell, hogy azok a kérdé­sek, amelyek itt különösen pertraktáltattak, túlnyomó nagyrészben nem az igazságügymi­niszter hatáskörébe tartoznak. (Klein Antal: Az Oíb?) Kern az igazságügyminiszter hatás­körébe tartozik az általános földbirtokpolitika kérdése, mert ez elsősorban a földmíyelésügyi miniszter hatáskörébe tartozik, természetesen azonban az egész kormánnyal egyetértésben, és mint a kormány tagja, bizonyos mértékben maga az igazságügyminiszter is felelősen részt vesz a földbirtokpolitikai gondolatok kialakí­tásában. Nem az igazságügyminiszterhez tar-; toznak bizonyos pénzügy jelentőségű kérdések, mert jól méltóztatnak tudni, hogy ezek úgy­szólván teljes mértékben a pénzügyminsizter úr hatáskörébe tartoznak és az igazságügyminisz­ter feladata csak az lehet, hogy az egyes fel­vetődő szociális, vagy jogi igazságtalanságok­nál felemelje a maga szavát és érvényesítse befolyását ezeknek a kérdéseknek eldöntésére hivatott fórumokon. Ebbe a gondolatkörbe belekapcsolódva, Klein Antal igen t. képviselőtársam felszólalá­sára bátor vagyok annyit kijelenteni, hogy én ezekről a gravamenekről, amelyeket ő most felsorolt, a törvényjavaslat bizottsági tárgya­lása során hallottam először. Nagyon leköte­lez vele, hogyha ezt az ügyet, lehetőleg kon­kretizálva, közli velem. En a magam hatáskö­rében — amennyire tőlem telik — a kérdések orvoslása iránt meg fogom tenni kötelessége­met. Azt hiszem, Klein Antal igen t. képviselő­társam személyes tapasztalatból tudja, hogy Ígéreteimnek eléget szoktam tenni. (Klein An­tal: Ez igaz!) Igen t. Képviselőház! A földbirtokreform­törvénnyel szemben elhangzott kritika sok te­kintetben nem veszi figyelembe azokat az igen súlyos. és igen nagy befolyással biró körül­ményeket, amelyek ennek a törvénynek haté­konyságát erősen befolyásolták. 1920-ban a há­ború után erősen fellépő igényekkel szemben és azok kielégítése érdekében meg kellett al­kotni a földbirtokreformtörvényt. Még pedig gyorsan kellett ezt a földbirtokreformtörvényt megalkotni, mert ezt követélte a közvélemény; meg kellett alkotni olyan gyorsasággal, hogy ebben a : gyorsaságban a földbirtokreformtör­veny pénzügyi kihatásai és pénzügyi keresz 199. ülése 1933 június lU-én, szerdán. tülvitelenek eszközei nem mérlegeltettek kellő­leg. Azt hiszem, ez volt mindig a földbirtok­reformtörvény legnagyobb hibája. Hivatkozha­tom arra, hogy ugyan^nem, mint politikus — hiszen a politikai életben akkor nem vettem részt — de a Magyar Gazdaszövetség kereté­ben ennek a törvénynek pénzügyi részével, illetve pénzügyi hiányaival már akkor volt al­kalmam igen részletesen foglalkozni, még a törvény létrejötte előtt. Már most ennek a törvénynek végrehajtá­sára inflációs időben került a sor, amikor az emberek szemében az adósságok visszafizetése a világ legkönnyebb feladatának tűnt fel, és amikor éppen ebből folyólag az adósságcsiná­lás abszolúte nem tűnt fel könnyelműségnek. Ke méltóztassék lekicsinyelni ezt a jelenséget, mert én azt hiszem, hogy az akkori inflációs időknek ez a pszichológiai tüneménye volt igen nagy mértékben az oka annak, hogy emberek, akik semmiféle fedezettel, még szakértelemmel sem rendelkeztek egy föld megszerzésére, egé­szen bátran belevágtak olyan vállalkozásokba, amelyek az ő erejüket, szakértelmüket megha­ladták. Ezek a remények nem teljesültek. Nem tel­jesülhettek, mert hiszen a föld nem olyan va­lami, amely magától adja a gyümölcsöt, ahhoz nagyon erős munka kell. De nem teljesültek azok a remények sem, amelyek a terményárak emelkedésének abban a korszakában a termény­árak állandó emelkedéséhez fűződtek. Sőt ép­pen ellenkezőleg: a terményárak katasztrofális esése következett be, amivel természetesen együtt járt a tőke, a föld hasonló elértéktele­nedése, illetve áresése és így mindazok, akik részben az inflációs idők optikai csalódásánál fogva bizonyos könnyelműséggel mentek bele kötelezettségvállalásokba és mindazok, akik abba vetették reményüket, hogy magas ter­ményárak mellett képesek lesznek kötelezett­ségeiknek eleget tenni, óriási csalódásokon mentek keresztül, és ezekben a csalódásokban világviszonylatok játszották a legnagyobb sze­repet. Ne méltóztassék az embereket hibáztatni azért, hogy ezek a csalódások bekövetkeztek. Ne méltóztassék azokat hibáztatni, akik ebbe- a csalódásba beleestek. (Farkas István: A kor­mányzati rendszert kell hibáztatni! —Kun Béla: A rokkantak és a vitézek nem lehetnek áldozatai ennek a csalódásnak. -— Zaj. — El­nök csenget.) Ne méltóztassék azokat se hibáz­tatni, akiknek ebben abszolúte semmi részük nem volt. A kormányzat azután lépésről­lépésre igyekezett kiküszöbölni: azoknak az igazságtalanságoknak a rettenetes hatását, amelyek az egyesekre vonatkozólag ezekből v a gazdasági szerencsétlenségekből folyólag élő­állottak. Az éremnek két oldala van. Ez a földbirtokreforméi járás bizonyos mértékben a magánjognak, a magántulajdonnak teljes sért­hetetlenségével némileg szakít, de kárpótlás mellett engedi csak meg az elvételt. (Zaj a baloldalon^ Elnök: Csendet kérek! (Farkas István: A nagybirtokosok hazaárulásért kapták a földjü­ket! — Kun Béla: Az egyik oldalon vitézség a hazáért, a másik oldalon koldusbot a hazá­tól!) Kérem a képviselő urakat, ne szóljanak folyton közbe. Lázár Andor igazságügyminiszter: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy én tárgyilago­san szóljak hozzá ehhez a kérdéshez, lehetőleg kerülve a frázisokat. Mint mondottam, a do­log úgy áll, hogy az éremnek két oldala van. •Az egyik oldalán áll az, akinek a.kárpótlási 1

Next

/
Thumbnails
Contents