Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-199

Áz országgyűlés képviselőházának 1 telárat 1 pengő 96 fillérben nyolc évvel ezelőtt és azt ma végrehajtani ilyen lehetetlen viszonyok mellett, hogy a szegény embernek egymásután lebontják kis kunyhójukat, elárverezik vánkosukat és nincs törvényes intézkedés, amellyel segíteni lehessen: az ilyen állapotok jogossá tesznek minden felháborodást. Kérem tehát az igen t. igazságügyminiszter urat, hogy ha már fenntartják ezt a dicső intézményt, az Ofb.-t, — amelynek én mielőbb halálát szeretném látni — méltóztassék hatáskört is adni neki, hogy különösen az ilyen kirívó, igazságtalan esetekben lehessen ezeket az embereket szanálni és rajtuk valahogy segíteniMinthogy ebben a törvényjavaslatban ezt nem látom és minthogy a kormány egyes tagjai részéről a múltban is hallottam Ígéreteket, amelyeket nem tartottak he, nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a törvényjavaslatot elfogadhassam. (Éljenzés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Dinnyés Lajos! Dinnyés Lajos: T. Képviselőház! A magyar földnek, a, magyar rögnek szeretete volt az, amely ezer esztendőn keresztül bázist, alapot adott ennek a magyar életnek és sajnálattal kell látnunk az utóbbi esztendőkben, az utóbbi évtizedben, hogy a kormányok rövidlátó szociális és gazdasági politikája — miként ezt az előbb és már a multakban is sokszor felhozott példák alapján látjuk — a magyar földet egyenesen megutáltatja a magyar paraszttal. Mert legyünk azzal egyszersmindenkorra tisztában, hogy az a magyar nép, amely a földjét szereti, amely oda van nőve a röghöz, semmiféle szélsőségekre sem kapható. Ha annak a magyar parasztnak, annak a magyar népnek megadják a lehetőséget ahhoz, hogy verejtékkel dolgozzék, hogy ki tudja hozni a földből a maga mindennapi kenyerét, akkor beszélhetünk magyar jövőről és beszélhetünk magyar feltámadásról. Tisztában vagyunk azzal, hogy azokat a mulasztásokat, amelyeket a helytelen földbirtokpolitika az elmúlt esztendőkben elkövetett, egy rövid tollvonással, egy rövid törvényjavaslattal már ól-holnapra megszüntetni nem lehet. Amikor azonban 1920 után a kisgazdairányzat jött, bedobták a köztudatba a földbirtokreformot, mindenki a földbirtokreformról beszélt és az volt minden politikai pártnak, elsősorban a már csak létezett, volt kisgazdafrakciónak a zászlajára tűzve, hogy földhöz kell juttatni a nincsteleneket, földhöz kell juttatni a magyar népet. Ennek a gondolatnak a jegyében született meg az Ofb., mint a földbirtokreform végrehajtási szerve. Es mi történt? Már az elindulásnál, már azoknak az eljárásoknak során, amikor egyes birtokok vagyonválatságának leadásáról volt szó, vagy pedig valamiképpen kisajátítási eljárást foganatosítottak, — miként előttem szólott igen t. képviselőtársaim már többízben ismertették a Házban — a végrehajtás eredménye nagyrészt attól függött, hogy kinek milyen szerencsés védője volt. Ettől eltekintve is azonban a vagyonváltságban leadott földeknek nagyrésze — ezt meg kell állapítanom — nagyon sok esetben olyan rossz, olyan silány minőségű volt, hogy nem a mai rossz, lehetetlen viszonyok mellett, hanem az elmúlt esztendőkben, jóval azelőtt is lehetetlen volt ott megkeresni magát azt a törlesztést, azt az amortizációt, amelyre a földhözjuttatott bíróságilag kötelezve volt. (Mozgás.) Mi lett ennek a következménye? Ennek a követ>9. ülése 1933 június 14-én, szerdán. 3Öá kezménye az lett, hogy az a szegény parasztember, az a szegény munkásember, akinek már volt vagy örökség, vagy munkája útján egy kis háza, volt négy-ötszáz négyszögöl földje és kapott hozzá három vagy négy hold vagyonváltságföldet az Ofb. útján, akár mint örökbérletet, akár mint juttatott földet, ma azokat a fantasztikus árakat, amelyeket ezelőtt hat-nyolc évvel állapítottak meg bíróságilag, nem tudja fizetni és — mint előttem szólott Klein Antal igen t. képviselőtársam mondotta — ezrével, tízezrével vannak olyan esetek, hogy végrehajtatják ezeket a íöldhözjuttatottakat, akik nemcsak azt a földet vesztik el, amelyet a földbirtokreform során kaptak, hanem rámegy erre az a kis házhelyük, az a négy-ötszáz négyszögöl kis kertecskejük, telkük is, amijük azelőtt volt. Ez nem volt földbirtokreform, ez porhintés volt a nemzet szemébe. Ezzel mi nem segítettük elő a magyar jövendőt semmiképpen sem. Itt életbevágóan fontos kérdésről van szó. Állítom azt, hogy ez a magyar nemzet létének vagy nemlétének alapköve, és ez a legfontosabb gazdaügy, amely ma létezik. Megiepetés•sel látom azt, hogy amikor az Ofb-ról szóló törvényjavaslat tárgyalása során ilyen fontos kérdésről van szó, akkor a kormányzópárt részéről nincsen senki, aki ezt a kérdést itt szóvá tegye. Éppen ma — mint a «Magyarország»-ban olvasom — azt mondotta Somssich László Kaposvárott, álljanak sarkukra a gazdák, sőt — amint beszédében mondotta — felszólítja a gazdákat, hogy szorítsák rá a képviselőiket arra, hogy többet törődjenek a gazdaügyekkel. Ennél fontosabb gazdaügy nincsen. (Mikecz István: Hát a tejkérdés?) Tessék parancsolni, képviselő úr, érdekelne a véleménye, azért bátorkodom megkérdezni, hogy mit óhajt megjegyezni. T. Ház! A földreform kérdésénél fontotosabb kérdés nincs a magyar életben, és ha már a t. igazságügyminiszter úr az Ofb-ot megtartja, csak azt mondhatom, méltóztassék hatalmat is adni neki, hogy legyen hatalma megszüntetni azokat az anomáliákat, amelyek ezrével és tízezrével fordulnak elő, különösen a megváltási ár valorizációjában, átértékelésében, vagy leszállításában legyen hatásköre, hogy megszűnjenek ezek a szomorú folyamatok, amelyek — mondom — ma napról-napra minden vidéken végbemennek, amikor ki van téve az a földhöz juttatott, hogy kis háza, amely a földbirtokreform előtt volt, elvész, mert máskép az Ofb. léte igazán egyáltalában nem indokolt és nem látjuk semmiféle reális hasznát, T. Képviselőház! Felvetődik most az a kérdés, hogy ha az Of b-nak ezt a hatáskörét megadják, akkor tessék a tízesztendős tapasztalatokat valami úton-módon leszűrni. Méltóztassék az állandóan hangoztatott és a nemzeti munkaterviben bennelévő telepítési programmot is egyszer már előkészíteni, ha már az Ofb-ot fenntartjuk. De hogy itt egyszerűen tovább húzzuk az ügyeket, — hiszen már négyszerötször meghosszabbítottuk ennek a bíróságnak hatáskörét és működési idejét — annak nincs semmi értelme. En azt mondom, hogy végeredményben ezt a földbirtokreformot nem lehet befejezni, (Mojzes János: Ez már ki van végezve!) mert ezt egyáltalában nem lehet földbirtokreformnak nevezni. T'ekintettel arra, hogy ebben a törvényjavaslatban éppen a legfontosabb hatáskört nem látom az Ofb. számára biztosítva, éppen ez