Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-199

Bő2 Áz országgyűlés képviselőházának törvényt, sajnos, nagyon sokféleképpen alkalmazták. Ezt a törvényt mindenféle befolyásolásokkal igyekeztek és törekeditek kijátszani. Leszek bátor tényeket előhozni, az Ofb. ítéleteit, amelyek mutatják, hogy ez minő szomorú volt végrehajtásában es következményeiben. Mar e javaslat bizottsági tárgyalásánál voltam bátor felhívni a miniszter ur figyelmét egy esetre, amelyre vonatkozólag orvoslást kértem. Beadtam indítványokat, amelyek egyrészt azt célozták, hogy ha már fenntartják ezt a szerencsétlen intézményt, amely nem tud meghalni, legalább méltóztassanak ennek az intézménynek, az Ofb.-uek hatáskört is adni. (Helyeslés balfelŐl.) Fenntartani azonban egy intézményt, amely sok százezer pengőbe kerül és amelynek immár negyedik éve az az egyedüli hivatása és feladata, hogy a restanciákat intézze el, — és ezeket a restanciákat sem intézte el négy éve — nem helyes. Üj határidőket szabtak a múlt esztendők minőén egyes törvény javaslatában. Ez most mái a negyedik törvényjavaslat — határidő nélkül. A miniszter úr azt az Ígéretet tette, hogy majd ő lesz az, aki ellenőrizni fogja, hogy valóban teljesítse az Ofb. azt a kötelességét, hogy most már likvidálja ezt a szerencsétlen intézményt. En tehát nem lehetek következetlen, amikor a bizottságban azért nem fogad tam el ezt a törvényjavaslatot, mert nem láttam a bíróságnak hatáskörét. Ma sem vagyok abban a helyzetben, hogy elfogadjam, mert nem helyes fenntartani egy intézményt csupán azért, hogy restanciákat intézzen el. Ha négy év alatt nem intézte el, ezután sem fogja elintézni. Ismétlem, ha már fenntartották ezt az intézményt — nem tudom, mennyibe kerül, de azt hiszem, még mindig százezrek vannak erre a célra beállítva a magyar költségvetésbe — méltóztassék ennek jogkört is adni. Indítványoztam, hogy a törvényjavaslat 2. §-ában, amelyben a megváltási árra vonatkozólag vannak intézkedések, történjék olyan értelmű módosítás, hogy az Ofb. által már egyszer megállapított, de még ki nem egyenlített és a jelen viszonyoknak meg nem felelő házhelyárakat újból lehessen megállapítani. Leszek bátor előadni egy házhely juttatási kérdésnek ismertetését, amely valóságos kálváriát jelent azoknak a szegény kisemberek nek. Tolna vármegyében történt, Szedres községben, amelyben csupa szegény kisember lakik. Mellettük van egy ötezerholdas nagybirtok, a híres Bezerédj-birtok. A tulajdonosnak őse arról volt híres és nevezetes, hogy ő szabadította fel először jobbágyait, most pedig az utód a község összes lakosait jobbágyaivá, rabszolgáivá teszi. Hiába járok pénzügyminiszterhez, földmívelésügyi miniszterhez, Öfb.-hez, az igazságügyminiszter úrnak is ajánlottam szíves figyelmébe, nincs segítség. A tényállás az, hogy az Ofb. útján ettől az ötezerholdas birtokostól, akinek még utódja sem lehet, mert gyöngeelméjűsége folytán kiskorúságát meghosszabbították s így nem is nősülhet meg, bár éppen ilyenekre vonatkozik a törvény intézkedése, hogy ilyen esetekben nyugodtan ki lehet sajátítani, egyetlen holdat sem vettek el, olyan szerencsés védője volt az Ofb.-nál. (Zajos felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ki volt a védője?) Nagyon jó védője volt. Neveket nem akarok felsorolni. (Mojzes János: Egységespárti ügyvéd!) Elnök: Csendet kérek! Klein Antal: Olyan jó védője volt ennek az ötezerholdas birtokosnak, hogy vagyonváltÍ99. ülése 1933 június lU-én, szerdán. ság céljaira egy talpalatnyi földet nem vettek el tőle, csak házhelyek számára osztottak ki szegény kis zselléreknek 130 kis házhelyet. Ezeknek árát, szemben a kataszteri tiszta jövedelem 10 pengős értékével, a szomszédos két birtokos szakértőül delegált gazdatiszjeinek véleménye alapján az Ofb. négyzetölenként 1 pengő 96 fillérben állapította meg. Hangsúlyozom, szántóföldnek az árát, eredetileg nem házhelynek. «Éveken keresztül», — mint ezek a szegény munkások és napszámosok írják — «ősidőktől fogva szántóföldnek használták. Ott arattak apáink.» A kataszteri tiszta jövedelem 10 pengőben van megállapítva és mégis ennek a középminőségű földnek értékét az Ofb., amely ebből 138 házhelyet eladott, nem a tiszta jövedelem után., hanem két szomszédos uradalom gazdatisztjeinek, mint szakértőknek, megállapítása után négyzetölenként 1 pengő 96 fillérben állapította meg. Méltóztatik tudni, hogy ez mit jelenti A szántóföld ára 3000 pengő! (Zaj.) De mi történt most! Méltóztatik tudni? Elmondom, mert ez igazán ok a felháborodásra és nincs a magyar törvényhozásnak egyetlenegy tagja sem, aki ne háborodna fel annak hallatára, hogy mi történt ott. Ezek a szegény emberek felépítették kis házhelyükre kis kunyhójukat és ez az 5000 holdas birtokos azért, mert nem tudják fizetni ezeket a nagy árakat, egymásután végrehajtatja őket. Itt van a dicső Ofb-nek egy végrehajtási végzése. Az Ofb. kielégítési végrehajtást rendelt el, ezeket a szegény embereket egymás után elárverezték, kihelyezték ezeket az embereket, akiknek talán egy-egy kis tehenük van és ez az 5000 holdas birtokos abból a pénzből. amit... (Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, ne zajongjanak a képviselő urak. Klein Antal: ... a szomszédos birtokokból 36 fillérért vesz .iobb földet, mint amilyent ő 1 pengő 96 fillérért adott ezeknek a kisembereknek. Olyan felháborító ez az eset, hogy ez a birtokos nemzeti ajándékot kap és a kormányzat módot és lehetőséget ad arra, hogy egy ilyen 5000 holdas birtokosnak ezeket a szegény embereket meg lehessen nyúzni és zsarolni. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, tartózkodjék a sértő kifejezésektől. Klein Antal: Visszavonom. Ez annyira felháborító dolog, hogy én ebben a kérdésben itt interpellációt jegyeztem be... (Zaj balfelől.) Elnök: Csendet kérek. Klein Antal: ... és Vargha Imre pénzügyi államtitkár úr megígérte nekem annakidején, egy évvel ezelőtt, hogy ebben az ügyben intézkedni fog. (Zaj. — Mojzes János: Ez az Ígéretek földje!) Elnök: Mojzes képviselő úr maradjon csendben. A képviselő úr ne szóljon örökösen közbe. Klein Antal: Kénytelen vagyok megállapítani a Ház nyilvánossága előtt, hogy a pénzügyi államtitkár úr ezt az igéretét máig sem hajtotta végre, hanem egymásután végrehajtják ezeket a szerencsétlen kisembereket. Amikor nincsen mou, lehetőség. hogy ezeken másKép segítsenek, engedje meg az igen t. elnök úr, én úgy érzem, jogos ez a felháborodás, ha 138 kisembert hajlékto.lanná lehet tenni, koldusbotra lehel juttatni é.; a kormánynak egyetlenegy közege, vagy egyetlenegy minisztériuma sincsen, amely ezeken a lehetetlen állapotokon segíteni tudna és akarna. Megállapítani a vé-