Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-199

Az országgyűlés képviselőházának 1 Ofb. közbenjárása, illetőleg védelme alatt megkötötték további 25 esztendőre a kishaszonbérlefi szerződéseket, most pedig miután bért nem fizetnek, a bérbeadó egyszerűen ki akarja helyezni, illetőleg már egyszerűeri értesítették őket felmondó levélben, hogy ősztől kezdve elveszik tőlük a bérletet és mást fognak bele helyezni. Egyben értesítik őket arról is, hogy minden további kárért őket teszik felelőssé. Itt kell kérnem az igen t. miniszter urat, hogy az Ofb. sok szívvel, sok humánus szeretettel, sok szociális érzéssel nyúljon ehhez a kérdéshez. Talán lesznek, akiknek ez nem tetszik, de mindenekelőtt az egyetemes nemzeti érdeknek kell mindnyájunk szeme előtt lebegnie és ennek kell irányítania bennünket még azokkal szemben is, akiknek talán jogos magánérdekeit sértik is ezek a rendelkezések. Kérem az igen t. miniszter urat, adjon megfelelő hatáskört az Ofb-nek ezekben az esetekben, amikor vitás kérdés merül fel különösen a kishaszonbérleti földeknél, mert sajnos, ma itt látjuk a legnagyobb hibát^ a legtöbb bajt, a legtöbb ütköző felületet. Kérem az igen t. miniszter urat- méltóztassék az Ofb-nek olyan értelmű utasítást adni, hogy ezeket a dolgokat állandóan tartsa nyilván, tegye állandó felülvizsgálat tárgyává, helyesebben mondva ellenőrizze, hogy azok a kisemberek, akiknél nem kétséges a fizetési szándék, akik azonban önhibájukon kívül abba a helyzetbe jutottak, hogy fizetési kötelezettségüknek eleget tenni nem tudtak, kihelyezhetők ne legyenek." Az igen t. előadó úr többek között megjegyzést tett arról, hogy a végrehajtás" körül kik jártak közben, s megemlített több olyan ~ altruista intézetet, amely a pénzügyi lebonyolítás terén igyekezett ebben a dologban résztvenni, illetőleg a földbirtokreform sikeréhez hozzájárulni. Sajnos, ezzel szemben ki kell jelentenem, hogy ha ma van valami, ami rombolóan hat és hatott már eddig is a keresztülvitt földbirtokreformban, éppen az úgynevezett altruista intézetek azok, amelyek nemcsak nem állanak a helyzet magaslatán, hanem amelyeknek karmaiból ma a kisember szabadulni képtelen és amelyek sokkal erősébberi nehezednek vállaira, mint akármelyik nem altruista elnevezésű intézet. A gazdávédelmi rendelkezések lehetetlenné teszik a bankoknak, a pénzintézeteknek, szóval a hitelezőknek, a végrehajtás lehetőségét a kisemberekkel, az adósokkal szemben, de mint kivételeknek, az úgynevezett altruista intézeteknek, így az Okhnak és a többinek ma is ép úgy megvan á joguk, hogy végrehajtassanak, árverezhessenek és azt a kisembert az altruizmus örve és címe alatt ugyanúgy földönfutóvá tegyék, mint a gazdavédelmi rendelkezések előtt. Nem tudom, micsoda politikai vagy gazdaságpolitikai szempont játszhatott közre, hogy ezek a bankok ezt a kivételt élvezhették. Amint tudjuk, ezek a kisemberek sertésexporthízlalásí; és más ilyenfajta kölcsönökhöz jutottak és pedig megállapíthatóan az altruista" intésetek útján. Nem kétséges, hogy ezek a kölcsönök külföldi kölcsönök, dollárkölcsönök voltak s feltűnő az, hogy ma, amikor moratórium van, amikor mindenki tud a magyar pénzintézetekkel szemben bizonyos bénéket elérni, ugyanakkor ezek a kisemberek az altruista intézetek révén kapott kölcsönösszegek miatt, nia a legnagyobb vexatúráknak vannakkitéye, meglevő vagyonkáikat az altruista intézetek viszik el, ezek fosztják meg őket minden életlehetőségüktől. Ha nagyon, szigorúan veszem, azt kell 9. ülése 1933 június íh-én, szerdán. 30l mondanom, hogy az egész földbirtokrendezés végrehajtása majdnem' sokkal több előnyt biztosított a közbenjáró ügyvédeknek, akik a védelemben resztvettek, mint azoknak a kisemberekii'í>

t akiket, az ügyvédek a földbirtokreform előtt képviselni voltak hivatottak.Ebben a tekintetben az igen t. miniszter úrhoz kérésem volna. A miniszter úr elfogadta azt a lehetőséget, hogy az Ofb, további jogkörrel ruháztassék fel, hogy tovább végezze azt a munkát, amelyet, sajnos, az első fokon abbahagyott. Ez a tevékenység ma inkább vegetációhoz, mint aktív munkához hasonlít, éppen azért kérem az igen t. miniszter urat, hogy ezt a munkát tegye aktívabbá, konkrétebbé és célkitűzése révén juttassa az Ofb.-t olyan feladatokhoz, amelyek eredeti céljának és rendeltetésének megfelelnek, amelyek tényleg a törvény szellemének szolgálnak, ugyanakkor azonban zárjon ki minden olyan lehetőséget, amely a végrehajtás, szellemét gátolja s tiltsa el a magánegyének érdekében közbenjáró ügyvédek ténykedéseit. A múltban ugyanis az volt tapasztalható, hogy amikor a törvényhozásnak nem egy tagja itt a legélesebben szállt síkra a kisemberek érdekében és a földbirtokreform széles rétegekre vonatkoóan való keresztülvitele érdekében, ugyanakkor a másik félnek, a kisajátítást szenvedő^ félnek érdekében is eljárt, természetesen már távolról sem olyan altruista alapon, mint amilyen értelemben a Képviselőházban felszólalt. Miután a célkitűzést nem látom konkretizálva és nem látom elég jogkörrel felruházva a bíróságot, azért nei.0 vagyuk abban a helyzetben, hogy a javaslatot elfogadhassam- (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Klein Antal! Klein Antal: T. Képviselőház! A szociáldemokratapárt t. szónoka, Farkas István képviselőtársam, igen pikáns levelet olvasott fel előbbi beszédében, amely pikáns levelet a magyar katolikus püspöki kar még 1918-ban intézett a népköztársaság elnökéhez, (Buchinger Manó: Eltettünk mi még párat! — Mozgás a jobboldalon.) amely levélben a püspöki kar készségét ajánlotta fel arra nézve, hogy ő földjével hozzájárul a földbirtokreform megoldásához. Csak meg akarom állapítani azt, hogy a katolikus püspöki kar semmi tekintetben nem vonta ki magát az alól, hogy a foldbirtokreform során leadja mindazokat a területeket, amelyeket a hozzájárulás címén le kell adni. A . törvény meghozatalában részük nem volt, abban az időben a Felsőházban sem voltak benn, tehát a Felsőházban sem képviselhették álláspontjukat. Kétségtelen tény, hogy amikor azt a törvényt meghozták, annak a törvénynek végrehajtása alól a püspöki kar magát kivonni nem akarta. (Malasits Géza: Tessék mégkérdezni a bíróságot!) Elnök: Csendet kérek! Klein Antal: Magára a törvényre vonatkozóan vannak megállapításaim, amelyek közül az első, sajnos, a következő. Ennél pongyolább törvényt szerkesztésében, szerencsétlenebb törvényt végrehajtásában és szomorúbb törvényt eredményében és következményeiben, mint ezt a földbirtokreform-törvény, nem ismerek a magyar Corpus Jurisban. (Igaz! Ügy van! a ti-ál- és a ssélsőbaloldalon.) Ez a törvény egyetlen-egy imperatív rendelkezést nem tartalmaz. Ezt a törvényt úgy lehetett bírálni, kijátszani, ahogy jól; esett. (Ügy van! a, balés a szélsőbalóldalon.) Még is tprtént. Ezt a