Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-199

300 Az országgyűlés képviselőházának azt a célt, amellyel az első nemzetgyűlés összeült, hogy a földbirtokreformot megvalósítsa, sikerült >a maga keretei közé beszorítani, vagyis már ott sikerült a. földbirtokreformot minimumra redukálni, illetve meghiúsítani. Azt kérem az igazságügyminiszter úrtól, hogy ruházza fel olyan jogkörrel az Ofb-ot, amellyel minden vitás kérdésben közbeléphet. Nagyon jól látjuk ugyanis, hogy ma a kisemberek kétségbeesésükben vagy a földművelésügyi miniszter úrhoz szaladnak, vagy a pénzügyminiszter úrhoz. Azért mondom, hogy vagy — vagy, mert ha a földmívelésügyi miniszter úrhoz megy az illető, akkor ügye a pénzügyminisztériumba tartozik, ha a pénzügyminisztériumba megy, akkor ügye rendszerint a földmívelésügyi minisztériumba tartozik. Legyen egy fórum, ahova az a kisember elmehessen, mért a gyakorlatban láttam, hogy az Ofb-nak igenis, van módja és van alkalma kellő jóindulattal ezekhez a kérdésekhez hozzányúlni. Különösen egyeztetési kérdéseknél láttam, hogy amikor a kishaszonbérleti földek tulajdonosai a kishaszonbérlőkkel a haszonbér árában megállapodni nem tudtak, igen kitűnő missziót végzett az Ofb. Szükség van erre a bíróságra. Arra kérem az igen t. igazságügyminiszter urat, méltóztassék az Ofb. hatáskörét kibővíteni, sőt azt a bizonyos telepítési akciót, amelyről annyian beszéltek és annyit beszéltünk ma már, de semmi konkrétum, semmi pozitívum ebben az irányban nem történt, méltóztassék az Ofb-nak, mint feladatot átadni, tessék célul kitűzni az Ofb-nek a telepítés gondolatát és így előkészítve a dolgot, olyan lehetőséget nyújtani vagy olyan konkrétummal jönni, amely tényleg élő valóság. Szerintem frivolitás volna arról beszélni, hogy az Ofb. működését ^nem kell meghosszabbítani, vagy hogy egyáltalán ez a hivatal befejezte misszióját, mert ha valaha igen nagy rendeltetése volt az Ofb-nak, úgy éppen a mostani lehetetlenülés folytán van bizonyos rendeltetése. Hiszen maga az előadó úr is mondotta, hogy az Ofb. ténykedéseit ma nem lehet erős kritika tárgyává tenni, mert a gazdasági lehetetlenülés olyan helyzetbe hozta magát az Ofb-ot, hogy azoknak a céloknak, amelyeket maga elé tűzött, nem volt képes eleget tenni. Ezt koncedálom; ha azonban ennyi méltányosságot kívánnak az igen t. Ofí>val szemben, akkor mi kérjük a méltányosságot a kisemberekre nézve is, mert hiszen elsősorban ők kerültek lehetetlen helyzetbe. Ezzel szemben azt látjuk, hogy ha a kisem• berek részben kis haszonbérleti földekhez,' részben pedig örök áron vagvonváltságföldekhez jutottak is, de az a megállapítás, hogy az értékhatár a kataszteri tiszta jövedelem hatvanszorosa volt, szerintem elbírhatatlan nagy terhet jelent különösen az én megyémben; de ezt nem is lehet parciális szempontból megítélni. Hiszen ott, ahol az I., II., III. osztályii föld ára 1000—1200 pengő körül kulminál kat. holdanként, mint megváltási összeg, most a föld ára annyira leesett, hogy nem 1200 pengőért, de 3—4—500 pengőért is príma földet lehet kapni házzal és. felszereléssel együtt. Amikor ez a helyzet, akkor azt látjuk, hogy az a kisember, aki külön törvény útján kedvezményesen, nagy protekcióval hozzájutott valamihez, kénytelen 1200 pengőt fizetni azért a földért, amelyet ha pénze volna, ma játszi könnyedséggel megvehetne 3—400 pengő készpénzért. Azt kérdezem a jelen nem levő t. Háztól, 199. ülése 1933 június 14-én, szerdán. vájjon lehet-e a földbirtokreformot mint olyant, tényleg eredményesnek tekinteni, amikor bár a célkitűzés az volt, hogy juttassunk valamit a kisembereknek, még azt is földönfutóvá tettük, akinek volt valamije! Lehetetlen, hogy egyszerűen arra az álláspontra helyezkedjünk, hogy az Ofb. befejezte miszszióját akkor, amikor astt Játjuk, hogy ezek a földhözjutott kisemberek szinte fuldokolva keresik a módokat és eszközöket, hogy birtokban tudjanak maradni. Mi volt a cél? Amellett, hogy helyesebb tagozódása legyen a földbirtoknak, a cél az volt, hogy az a kisember szűkebb körű hazát kapjon, szinte beültessék őt a magyar föld szeretetébe, hogy az a bizonyos mondás, amelyet idézni nem akarok, hogy hazátlannak tekintették őket, végleg megszűnjön, s hogy nocsak tág értelemben a magyar anyaföldhöz, de az ő saját kis földjükhöz is ragaszkodjanak. Kérdezem azonban, lehetséges-e, hogy ma, amikor az a kisember, aki tényleg föld után vágyódik s akinek minden törekvése, hogy legalább egy talpalatnyi földhöz jusson, a kicsinysége miatt megélni nem tud, meg legyen elégedve a sorsával és úgy érezze, hogy az első nemzetgyűlés törvényhozása a földbirtokreform kapcsán tényleg jól gondoskodott róla? Kívánatosnak tartom, hogy az Ofb fokozottabban folytassa^ működését, már azért is, mert a lehetetlenülés folytán nemcsak az állammal szemben, hanem a kis haszonbérleti földek bérlőivel szemben is állandó kollizióba kerülnek a tulajdonosok, amikor, — mint látjuk—• sajnos, nem mindenütt a szív és a tárgyilagos megértés hangjára találnak ezek az emberek s amikor olyan radikális intézkedésekkel találják magukat szemközt, amelyek bizonyos fokig érthető keserűséget és elégedetlenséget váltanak ki belőlük. íme ,az Ofb-nak az volna a rendeltetése, hogy ezekben az esetekben saját iniciativájára belenyúljon az ügybe, rendezze a bérkérdést, vagy legalább is a kilakoltatás kérdését a bérlő és a bérbeadó között. Mert mi a helyzet? Csak egy jelentéktelen esetet akarok megemlíteni, azt, hogy különösen a Tisza mentén nem egy olyan ember van, aki ártéri területet kapott, aminek következtében nem egy esetben történt meg, hogy azt a földet, amelyet kapott, vagy teljesen elmossa a Tisza és így nem hoz semmit, vagy pedig a föld a szárazság miatt nem terem semmit, úgy. hogy tényleg minden jó szándék és törekvés mellett nincs abban a helyzetben, hogy fizetési készségének tanújelét adhassa, hogy fizetni tényleg képes is legyen. Kétségkívül megállapítható, hogy önhibáján kívül kerül ebbe a helyzetbe, úgy, hogy lehetetlenség arra a rigorózus és sRívtelen álláspontra helyezkedni, hogy ezt az em»bert bérnemfizetés címén egyszerűen ki kell helyezni birtokából. Meg kell jegyeznem, hogy különösen a hosszú időre kötött kis haszonbérletek között nem egy olyan van, amelynek tulajdonosa már 25. éye^ béreli a földet és éppen az Ofb. közbenjárása folytán bérelte további 25 esztendőre., Ugyanakkor meg kell jegyeznem közben még azt is. hogy ugyanez az ember az Ofb-től örökáron földet nem kért és nem is kapott, hanem csak a kishaszonbérletet hosszabbították meg azok számára, akik bent ültek ezekben a földekben. Ezekkel az emberekkel most azt történik, hogy azokat, akik már 25 éve óta bent ülnek az ilyen kis haszonbérleti földekben, s akik az