Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-199

Az országgyűlés képviselőházának 1 sem nem nemzetpolitika, sem nem szociálpolitika, ez rideg, Önző osztálypolitika, amely ezt a magyar népet olyan ronda, olyan borzalmas sorsba döntötte, amilyenben sohasem volt, mert még talán a jobbágykorszakban is jobb idő volt, mert a földesúr gondoskodott róla. De most ki gondoskodik erről a mezőgazdasági népességről? Senki sem gondoskodik. Ha kell, kapnak napszámost tucatszámra, fizetnek nekik pár fillért és nem tudnak munkához, keresethez jutni. Már pedig, ha valaki szétnéz pl. a Dunántúlon, ahol vannak olyan parasztosai adok, amelyekben 3—4 gyermek van; ahol marhákat nevelnek, ahol a családok maguk gazdálkodnak, gondozzák, cirógatják azt a földet, azt látja, hogy ezek a családok aránylag még jobban megélnek, mint némely városi ember, — abból, hogy az egész család dolgozik, dédelgeti a földet, takarékoskodik és kihozza a földből azt, amit csak lehetséges kihozni, mert még a fűszálat is összeszedi, azt is elviszi és értékesíti. . En tehát csak azért tettem ezt a kérdést szóvá, mert hiába beszélünk itt földbirtokreformról, hiába dicsérjük jobbról is, balról is, azt, amit végrehajtottak, nem ért semmit, tönkrementek bele az emberek, de ennél még nagyobb baj az, hogy a magyar mezőgazdasági népesség nem tud megélni, nem tud munkalehetőségeket találni, nincsen kenyere, nincsen lakása, ruhája, cipője, tönkremegy, pusztul, vész teljesen; ezzel kell törődni és azért kell egy becsületes, egészséges, demokratikus földbirttfkreform, amellyel ezt a népet a pusztulástól, a zülléstől meg lehet menteni. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Andaházi-Kasnya Béla! Andaházi-Kasnya Béla: T. Képviselőház! őszintén megvallva rendkívül csodálkoztam azon, hogy a túloldalon ülő Csizmadia András képviselőtársam kijelentette, hogy ehhez a törvényjavaslathoz nem kíván hozzászólni, pedig ez az a kérdés, amely talán legelsősorban kellene, hogy érdekelje a képviselő urat és mindazokat, akik agrároknak vallják magukat és akik az agráremberek, illetőleg kisemberek érdekeiért síkra szállanak. Engem meglep az, hogy ilyen rendkívül fontos javaslat úgyszólván incidentaliter kerül ide a Ház elé és az is' meglep, hogy majdnem szó nélkül, minden hozzászólás nélkül keresztül megy, hiszen ne méltóztassanak elfelejteni azt, hogy a 12 esztendővel ezelőtt összeült első nemzetgyűlés egyedül és kizárólag ezt tekintette olyan vívmánynak, amelyet a forradalmakból a népnek juttatni képes volt. Amikor egyetlen ilyen pozitívummal rendelkezünk, — amennyiben ez pozitívumnak nevezhető, — akkor engem egyszerűen kétségbeejt az érdeklődésnek az a hiánya, amellyel ezt az egész javaslatot kénytelenek vagyunk tárgyalni, ^őszintén megvallva, ezt a javaslatot nem azért nem fogadom el, amit az előttem szólott képviselő urak mondtak, hanem azért, mert az egy esztendőt rövidnek tartom. Kívánatosnak tartom a bíróság működése határidejének meghosszabbítását, mondjuk tíz esztendőre, meft ha ez a bíróság nem tudja, hogy mi^ következik egy esztendő ^leforgása alatt, (Lázár Aiidor igazságügyminiszter: Nincs határidő!), programm nélkül fog dolgozni, mert nem tűzhet ki maga elé célul olyan elgondolást, amelynek a megvalósítására képes lenne. Ezért azt kérem az igen t. igazságügyminisz'. ülése 1933 június lU-én, szerdán. 299 ter úrtól, hogy necsak évről-évre, úgy, amint ez a javaslat kontemplálja, (Lázár Andor igazsáffügytmjniszter: Mondom, hogy nincs határidőhöz kötve!), méltóztassék ezt az időt meghosszabbítani, hanem, méltóztassék konkrét jogokkal továbbmenŐleg felruházni, mert ha valaha volt célja és rendeltetése az Ofb-nek, úgy éppen most van. T. Ház! Pártkülönbség nélkül el kellett ismernünk, hogy a földbirtokreform nem sikerült. Hiába próbálja védeni az előadó úrtól kezdve az igen t. jobboldal minden egyes tagjáig mindenki ezt az álláspontot, ez nem védhető, még pedig nem védhető azért, mert az előadó úr maga mondotta, hogy össze-vissza 945.000 katasztrális holdat osztottak fel. Ez látszólag tekintélyes szám, méltóztassék azonban megnézni, hogy hány ember közt osztották fel ezt? 410.000 ember közt, ami azt bizonyítja, hogy körülbelül 2.3 katasztrális hold jut egy emberre. Már pedig a megoszlás nem ilyen, mert van olyan, aki 60 holdat kapott és van olyan, aki egy holdat, sőt van olyan is, aki nem is egy egész holdat kapott. Ha veszem a törvény tulajdonképpeni rendeltetését, a földbirtokreform-törvény első pontja azt mondja, hogy a törvény rendeltetése a föld arányosabb megosztása. Kijelentem, hogy a megosztás arányosítása, az a 7% differencia, amely jelentkezett, mint megoszlásarányosítás, nem elégíthet ki senkit, aki komolyan veszi ezt az egész elgondolást. Ha veszem azt, hogy 410.000 ember közt osztottak szét 945-000 katasztrális holdat ós ha még ebbe beleveszem a házhelyeket is, nyilvánvaló, hogy nagyon kis tagokra osztották ezt a földet. Ez a tagozódás egészségtelen, mert azt jelenti, hogy az igénylők rettenetes nagy száma mellett aránylag csekély területet osztottak fel. Szerintem ilyen körülmények között az igénylők számát kellett volna jelentékenyen lecsökkenteni, mert ezt is el tudom képzelni, de mindenesetre életképes területeket kellett volna nekik adni, mert kétségtelen, — és ezt valljuk be nyíltan egymás között — hogy a földbirtokreform az akkori nyomás alatt úgy történt jmeg, hogy kiadták ezeket a földeket fűnek-fának, mindenkinek, aki arra igényt jelentett be, ma képtelenek megfizetni, nem tudják megművelni és képtelenek megtartani. Méltóztassék csak megnézni azt, hogy annak ellenére, hogy a törvény — emlékszem, itt voltam a tárgyalásánál — tizenkét évvel ezelőtt kimondta, hogy tíz esztendeig ezek a földek sem el nem idegeníthetők, sem meg nem terhelhetők, — nem is volt baj ezalatt a tíz év alatt, — a tíz év lejártával hányan kényszerültek abba a helyzetbe, hogy ezeket a földeket elidegenítsék és ma már nem a földbe váló helyezés, hanem a földből való kihelyezés képezi a bíróság jelentékeny munkáját. Ma már <nem földbehelyezéssel foglalkozik a Föl birtokrendező Bíróság, hanem a felmerült panaszok s a kihelyezések adnak rendkívül nagy murikat neki, hiszen tudják, hogy sokhelyütt kiemeli ezeket az embereket a földbőlMinden szépítés nélkül megállapíthatjuk, hogy a földreform nem sikerült. Hogy azért nem sikerült-e, mert — mint az igen t. miniszterelnök úr tegnap mondta — a konzervatívoknak sikerült a földbirtokreformot meggátolni, ezt nem tudom, nem ímegyek bele ennek tárgyalásába, bár mindenesetre nem tartottam szerencsésnek ezt a mondatot. Az igen t. miniszterelnök úr maga is azt mondotta, hogy 44*