Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-193

20 Az országgyűlés képviselőházának A tisztképzés, a legénység oktatása — tudom— jói megy. Nem aKarok beleszólni, mégis kérnem kell, hogy ne elégedjék meg a tanterv és a nevelési móü azzal, hogy a nemzeti hadsereg iránti szeretetet átönti a tisztek és a legénység lelkébe, hanem teljes erővel, ügyes és éles oknyomozással nyúljanak bele a tanítómesterek a letűnt századok történetébei és onnan vett ragyogó példák felhasználásával, egyúttal .a gyászos napok tanulságának levonásával bizonyítsa, mily hatalmas nemzeti történelmi folyamat volt az önálló magyar hadsereg felállításáért évszázadokon keresztül folytatott küzdelmek sorozata, (Helyeslés batfelől.) mennyire igazolta — fájdalom, csak Csonka-Magyarországban — a történelmi Ítélőszék azokat, akik harcokat vívtak konok földi hatalmasságokkal szemben, vért, életet és vagyont áldoztak az önálló magyar hadsereg eszméjéért és a hozzáfűzött hazafiúi hit és hűség érdekében. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Éppen ezekből kifolyóan kérem a t. honvédelmi miniszter urat, irtassa ki gyökeresen a katonai nevelés anyagának tárhazából azt a felfogást vagy ahhoz a felfogáshoz való destruktív hajladozást, mintha vita tárgyává lehetne vagy szabad volna tenni ebben az országban azt. (Zaj a jobboldalon. — Halljik! Halljuk! a baloldalon.) hogy a monarchia idejében a külön magyar hadsereg véderő szempontból csakugyan megfelelt volna-e a hozzáfűzött várakozásnak vagy nem. Ezt magyar ember nem teheti kérdés tárgyává, mert akkor a mai magyar honvédség felállítását történelmileg igazoló előzmények alapját bolygatná meg. Ezért fáj nekem, — nem személyi vonatkozásban, ez távol áll tőlem, hanem tisztán tárgyi szempontból — amit két évvel ezelőtt is említettem, hogy egy magasrangú nyugalmazott katonai méltóság, aki a Károly király elnöklete alatt tartott koronatanácson ellene szavazott a külön magyar hadsereg felállításának, ma egy olyan nagytrafik kedvezményes tulajdonosa, amelynek jövedelméből tíz rokkant vagy hadirokkant család is megélhetne. (Zaj és felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Ki az?) Arz Arthur vezérezredes! — Ezért fáj nekem, hogy egypár évvel ezelőtt a

r Képviselőházban a honvédelmi miniszteri bársonyszékben Gömbös Gyula t. miniszter úr elődjeként, ült egy férfiú, aki elég könynyelmű volt közbeszólás alakjában kiröppenteni a száján azt a nézetet, hogy ma sincs bizonyítva a rég követelt önálló magyar hadsereggel szemben, hogy nem lett volna-e jobb annakidején, a monarchiában egy hadsereg, mint kettő. (Felkiálltások a hátoldalon: Ki mondta ezt?) Csáky: Károly honvédelmi miniszter. (Zaj balfelől.) Ilyen régi k. u. k. felfogásnak pillanatnyilag sem szabad megnyilvánulnia a honvédség kötelékébe tartozó, még hozzá vezető heliyet betöltő egyéneknél. A nemzeti hadsereghez, illetőleg az érette folytatott küzdelem múltjához, jövőjéhez, ellentmondást nem tűrő fanatizmussal, hittel kell odaforrnia és tapadnia minden igaz magyar embernek ebben az országban. A hadsereg kötelékén belül és a hadsereg kötelékén kívül egyaránt. (Úgy van! a baloldalon.) Ez a tudat hassa át a polgárság széles rétegeit is. Azt^ a felhívást kell intéznünk az ország házából a lakossághoz, főleg kisgazda és földmíves testvéreinkhez, hogy ne igyekezzék senki a fiát, hozzátartozóját kivonni a nemzeti had193. ülése 1933 június 6-án, kedden. sereg kötelékéből. Vannak felmentési r kérelmek, amelyekről elismerem, hogy méltánylandók és jogosak. Belátással, szívvel és lélekkel bírálják el azokat, amikor az apának betegségéről, vagy pedig munkaerejének hiányáról van szó. De aki csak teheti, hagyja fiát a nemzeti hadsereg kötelékében, (Ügy van! Ügy van.) mert ezzel közvetve saját családi otthonát, földjét, házát, tisztességgel szerzett, vagy öröklött magántulajdonának jogbiztonságát, magát a polgári létét védelmezi fia, önvére által a nemzeti hadseregben. (Ügy van! a baloldalon) Hagyja ott az ő igaz magyar véréből való vért, és így emelje a hadsereg belső értékét, színvonalát és izmosítsa annak erősségét. Ebben a gondolatközösségben pártkülönbség nélkül összeforradhatunk. Egyébként az előbb általam említettek miatt nem fogadhatom el a költségvetést. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Payr Hugó! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Gróf Apponyi György! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Csilléry András! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Müller Antal! Müller Antal: T. Ház! Az előttem szólott képviselőtársam azzal kezdte beszédét, hogy a honvédelmi tárca az a tárca, amely kell, hogy mindnyájunkat bizalommal töltsön el. Mindnyájan tudjuk azt, hogy a honvédelemre, mint ilyenre szükség van, a különbség közöttünk csak az, hogy ő máskép vonta ^ le a konzekvenciákat, mint én, mert elöljáróban kijelentem, hogy a tárcát elfogadom. Ez azonban nem gátol engem abban, hogy a tárcával kapcsolatosan egy sérelmet itt a t. Ház előtt előhozzak és kérjem a miniszter urat, hogy lehetőség szerint hasson oda, hogy a kérdés még most orvosoltassék, ha pedig erre már ez idő szerint nincs mód, akkor a jövőben ez elő ne forduljon. Jó honvédelmi politikának tartom azt is, ha a honvédelem részére szükséges összes beszerzéseket nagyobb körültekintéssel eszközöljük és jó honvédelmi politikának tekintem azt is, amit a miniszter úr hangoztatott, hogy többre becsül százezer önálló kisiparost nemzeti szempontból, rnint^ száz olyan gyárat, amely ezer-ezer munkással dolgozik, mert adófizetési szempontból r és

r nemzeti szempontból az első kategória értékesebb. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A kormány, így a miniszterelnök úr is, aki a honvédelmi tárcát képviseli, számtalanszor kijelentette, hogy a kisemberek megsegítésére törekszik, és az késztet engem a felszólalásra, hogy, sajnos, nem látjuk a gyakorlatban, hogy ezt a miniszteri szót keresztülvitel, cselekedetek követnék. Egy konkrét esettel kívánok foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) Az Országos Ruházati Intézet, amely hosszú éveken keresztül mindig a honvédelmi minisztérium hatáskörébe tartozott, azért, mert az iparosok joggal kifogásolták ezt, felvett egy új címet, a részvénytársasági címet, tehát maradt az Orszá-