Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-199

296 Az országgyűlés képviselőházának amelyből megélni nem tudnak, rabszolgájává lenni egy elhibázott és rosszul végrehajtott állami intézkedésnek: ez nem megy, ez a magyar becsülettel nem férhet össze, t. Képviselőház és t. igazságügyminiszter úr. Ha új rendszer van, hát teremtsenek ezen a téren is új rendszert, t. igazságügyminiszter úr. Az adót három évi teljes használat után vetették csak ki a kedvezményezettek részére, még pedig egy összegben. A szegény nincstelen hadigondozottak nem tudták fedezni a felszaporodott hátralékokat. Ez is vitán felül áll. Ha kaptak is két évi halasztást, illetve törlesztési kedvezményt, mire az letelt, már ismét másik két évre kivetett adóval szaporodott a terhük, közben lement a jószág ára, a.termény, a föld ára, koldusbotrajutásuk tehát nyilvánvalóvá vált. Azután jött a nagy munkanélküliség. Jöttek a nagy aszálykárok, a hátralékok törlesztését tehát kellő módon és időben nem eszközölhették. Akik ismerik a hadigondozottak anyagi állapotát és lelki berendezkedését, — a vitézi rendre itt nem célzok, de úgy gondolom, hogy már ott is mossa az áradat a falakat, •— azok tudják, hogy a hadigondozottakon éppen nagy elkeseredés folytán — ami jogos és érthető is, — bizonyos mértékben erőt tudott venni, ha szívüket és lelküket nem is tántorította el a polgári gondolathoz, a nemzeti eszméhez való ragaszkodástól, de — mondom — bizonyos mértékben erőt tudott venni gondolkodásukon és lelki világukon az az irányzat, amely a nemzeti eszmével, a magyar gondolattal szemben áll. Ez a kérdés tehát, t. igazságügyminiszter úr, nemcsak anyagi és nemcsak szociális kérdés, hanem nemzeti kérdés is. Nem mondom, hogy a nemzet létkérdése függ tőle, — mert bármilyen nagy veszedelem ellenére is, amely esetleg a magyar nemzeti létet fenyegetheti, fanatikusan bízom a nemzet jövendőjében, fennmaradásában, — nem mondom, hogy a nemzeti létet fenyegeti, de kikezdheti azokat a falakat, amelyeket nemzeti létünk megalapozása, fenntartása, fennmaradásaié^ munkálása érdekében mindannyian odaerősítünk azokkal az áramlatokkal szemben, amelyek esetleg a nemzetietlenedés erejével akarnának a mi magyar öntudatunkra, magyar fajiságunk érzetére és a nemzeti eszméhez való ragaszkodásunkra hatást gyakorolni. Ezt a kérdést nem lehet csak úgy könnyedén elintézni, mert hiszen az, hogy a hadirokkantakkal, özvegyekkel, árvákkal és a vitézi rend tagjaival törődni fogok, csak ígéret. Ezt a kérdést nem lehet úgy elintézni, hogy azt mondom: majd teljesíteni fogom kötelességemet. Itt van a tizenkettedik óra: a kormánynak a kötelességteljesítés terén gyorsan, határozott irányban meg kell tennie a kezdő lépéseket. Nem arra van szükség, hogy a Földbirtokrendező Bíróság hatáskörét meghosszabbítsuk, mert ez csak formalitás, hanem szakítanunk kell azzal a rendszerrel, amely formailag, papíroson adott földet, adott olyan magántulajdon a rokkantaknak, a hadiárváknak és a vitézeknek, amelyen elméletileg megélhettek volna, de amelyen gyakorlatilag a szomorú valóságban tönkrementek. Arról van szó, hogy ha csakugyan adtunk valamit ezeknek a kategóriáknak a nemzeti hála jegyében, adtunk földet, adtunk magántulajdont, hogy azon maguk, családjuk és a jövő nemzedék élni és boldolgulni tudjon, akkor adjuk meg az életlehe199. ülése 1933 június 14-én, szerdán, tőséget Js arra nézve, hogy amit kaptak, azt csakugyan a maguk javára hasznosítsák és amikor a maguk javára, a boldogulás mezejére lépve ezt a magántulajdont hasznosítják, akkor ezzel élni tudjanak és ne legyen ott az adóvégrehajtó, ne legyen ott a fiskus, né legyen ott a könyörtelen államhatalom a két balkezével, hogy tönkretegye, megsemmisítse azt, amit ugyanaz az államhatalom és ugyanaz a nemzet százszoros jobbkézzel akart adni a hadirokkantaknak, a hadiárváknak és a vitézeknek. Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Csizmadia András! Csizmadia András: T. Képviselőház! Ugyanazzal kezdem beszédemet, amivel Kun Béla t, képviselőtársam kezdte, hogy t. i.

; én sem óhajtottam felszólalni ennél a törvényjavaslatnál, most azonban mégis szükségesnek tartom, hogy némileg hozzászóljak. Tulajdonképpen nagyon sokban elismerem az előttem szólott Kun Béla igen t. képviselő úr fejtegetéseit, azonban meg kell állapítanom, hogy elkerülték figyelmét azok a hibák, amelyek itt tulajdonképpen fennforognak. Arról szó sincs, hogy azok a szerencsétlen emberek, akik földhöz jutottak, tönkrementek, mert azoknak még módjuk sem volt arra, hogy tönkremenjenek, hiszen tönkre voltak menye, mielőtt földhöz jutottak. Tulajdonképpen azért osztotta ki a földet az Ofb., hogy ezek az emberek megsegíttessenek és a jövőben könynyebben tudják megélhetésüket biztosítani. Nagyon jól tudjuk azt, hogy olyan emberek kaptak földet, akik a harctérről visszajöttek ugyan, de megszenvedtek ezért a szerencsétlen hazáért, mert vérüket áldozták érte. Természetesen abból indult M a magyar kormány és a magyar nemzet, hogy ezeket valamiképpen honorálja azért a nagy áldozatért, amelyet a harctéren nemzetükkel és hazájukkal szemben • hoztak. Annak, hogy ez a földreform nem sikerült teljes mértékben, nem egyedül a Földbirtokrendező Bíróság volt az oka. Nem lehet azt mondani, hogy nem hajtották végre jól a törvényt. Ha volt hiba, az a törvényben volt, a bíróság pontosan és lekiismeretesen teljesítette kötelességét. Azonban változtak az idők. Nagyon jól tudjuk azt, — mert hiszen felhozta Kun Béla t. képviselőtársam és ebben igaza is van, — hogy ha az összes járulékokát összecsapjuk, akkor azt látjuk, hogy 60—70 pengő esik egy katasztrális holdra. De tekintetbe kell vennünk azt, hogy akkor, amikor a Földbirtokrendező Bíróság ezt az összeget megállapította, 32 pengő volt a búza ára, egy kiló élőmarháért 1*60 pengőt adtak. (Zaj és felkiáltások a baloldalon: Változtassák meg!) Ezzel nem lehetett tisztában sem Kun Béla t. képviselőtársam, sem a bíróság, sem én, sem egyetlenegy képviselőtársam (Klein Antal: Meg lehet változtatni!) ebbe véletlenül estünk bele. Mi ebben a tekintetben már régebben felemeltük a szavunkat és hosszabb tárgyalásokat is folytattunk a kormánnyal abban az irányban, hogy a mai helyzetet vegyék figyelembe a járulékok megállapításánál. Valami könnyítést ki is eszközöltünk nagynehezen, hosszú idő múlva e tekintetben. Itt van azonban egy másik körülmény, nevezetesen én tudom nagyon jól az én vidékemről azt

? hogy ha statisztikát mutatnánk ki