Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-199
Az országgyűlés képviselőházának 199. ülése 1933 június lU-én, szerdán. 297 azokról az embereikről, akik a földbirtokrendezés kapcsán kaptak bizonyos földeket, megállapíthatnék, hogy ezeknek már egy nagy százaléka, mondhatnám talán, hogy az 50%-a otthagyta a földet, illetőleg gazdát cserélt az a föld és másoknak a kezébe jutott. (AndaháziKasnya Béla: Nagyon helyes!) Nagyon természetesen én is azt mondom, hogy ha meg akarjuk ezeknek a kisembereknek a kezén hagyni a földet, iákkor annak a Földbirtokrendező Bíróságnak újra lesz még dolga. A Földbirtokrendező Bíróság ugyan befejezte munkálatait, azonban még szükségünk van rá azért, hogy amidőn az országnak egyöntetű véleménye az, hogy segíteni kell ezeken a szegény embereken, akkor legalább legyen hova fordulnunk és legyen mivel elintéztetnünk ezeket a dolgokat. Mert_ tényleg igaz az, hogy ezek az emberek ma ötpengős kukoricaár mellett, meg 12 pengős búzaár mellett — amely lehet még esetleg 8—9 pengő is — semmi körülmények között sem bírják el a terheket. De tovább megyek. Sajnálom, hogy nincs itt a pénzügyminiszter úr, akihez fordultünk már körülbelül másfél évvel ezelőtt egy hasonló esetben, amikor nagyobb mennyiségű földbirtokokat vett át a csabai bank, meg egy másik bank, amelynek azonban a nevére már nem emlékszem. Átvették ezeket a birtokokat azzal, hogy lebonyolítják az ügyet, le is fizették az ellenértékeket a régi földtulajdonosoknak, de noha a pénzügyminiszter úr is beleegyezett abba, hogy a könnyítést ezekre a földhözjutott emberekre is kiterjesszék, mégsem tudtuk egyáltalában kiterjeszteni azokra, akik a csabai bank kötelékébe tartoztak- Most azonban úgy tudom, úgy értesültem róla, hogy a pénzügyminiszter úr a minisztertanáccsal elfogadtatta azt, hogy a Lebosz majd át fogja venni ezeknek a bankoknak terheit és akkor majd könnyítésben részesítik azokat az embereket is, akik eddig ebből ki voltak zárva. Miután azonban ez igen sokáig késett, vannak az én kerületemben emberek, talán öten-hatan, akiknek már elárverezték azt a kis pántlika földjüket, amely hivatva volna őket eltartani, legalpMi is bizonyos fokig, mert hiszen abból a kis földből egy család úgysem tud megélni, mert azon nem lehet foglalkoztatni egy egész családot^ az csak arra jó, hogy a kenyér előteremtésénél bizonyos alapul szolgáljon. Szeretném megsürgetni, hogy ne folytathassa tovább az árveréseket a csabai bank. Mondom, már legalább öt embernek elárverezték ott a földjét, az árverések azonban most szünetelnek. Szeretném, ha valahogy el tudnók érni, hogy azt az öt embert, akiknek a földjét már elárverezték s akiknek földjét ugyancsak ez a 'bank vette meg, mert más vevő nem volt, vissza tudnók telepíteni arra a kis földecskére, amelyhez körömszakadtig ragaszkodnak. A törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Frey Vilmos jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Képviselőház! Az előttem szólott képviselő urak a jobboldalról is és a baloldalról is panaszokat mondtak el a földbirtokreform végrehajtásával kapcsolatban. Ezek a panaszok természetesen fennállanak, hiszen adottság van: a törvény rossz és a végrehajtás olyan, hogy a törvénynek rossz oldala még jobban kidomborodik a végrehajtás során. Jellemző előttem szólott Csizmadia képviKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVII. selőtársamnak felszólalása, aki földmunkásból lett mezőgazda és aki mezőgazdasági kerületet képvisel és aki itt bejelentette, hogy ők. már beszéltek a kormánnyal erről a dologról. Hát kérem-könyörgöm, kapnak ezek az emberek bolettát? Ki szavazza meg azt a bolettát: nem önök a túloldalon? Nem önök támogatják a nagybirtokot, a tízezer holdakat"? A tízezer holdasok kapnak támogatást, itt pé-' dig az előadó úr azt mpndja nekem, hogy erre nem volt pénz. Volt pénz a tyúk-kölcsönökre, volt pénz Lillafüredre, volt pénz egész csomó olyan dologra, amelyeknek értéktelensége már bebizonyosodott. Erre azonban nem volt pénz? Erre nem került pénz? Hiszen bőven volt pénz! Szereztek pénzt minden irányból, beletömték a nagybirtokba, csináltak egész csomó ^ olyan befektetést, amely már hullává, semmivé vált! Óriási pénzösszegeket dobtak ki! Pedig, ha ezeket a kisembereket megsegítették volna, talpraállították volna, ezek nem mentek volna tönkre! Nagyon helyesen tetszik megállapítani, hogy abból a kis pántlika-földből megélni nem tudnak. Nemhogy bolettát nem kapnak, r hanem még ők vesznek mezőgazdasági terményt, vesznek gabonát, ha nagyobb családjuk van. Fizet a bolettáért, támogatja a nagybirtokot az a szegény nincstelen rokkant, özvegy és vitéz, aki ilyen kis földhöz jutott. Hát ezt nem lehet megsegíteni, csak a nagybirtokot r lehet megsegíteni? Erre volt pénz, van pénz és lesz a jövőben is pénz? Meg lehet adóztatni most is a városi népességet azért, hogy a nagybirtok bolettát kapjon? A nagybirtokot támogatjuk, a kisembereket ellenben nem lehet megsegíteni? Ezt a nemzeti politikát és ezt a földbirtokpolitikát azután senki sem tudja megérteni. Azt mondja az előadó úr: nincs itt annak az ideje, hogy erről beszélgessünk és figyelembe kell venni azokat a szempontokat, amelyeket a földbirtokreform megalkotásánál 1920-ban követtünk. Ez igaz; minden időt figyelembe kell venni, ez helyes álláspont. De 1917—18-ban beszéltek itt & Házban földbirtokreformról és Tisza Istvántól kezdve nem tudom, hány vezetőpolitikus jelentette ki ebben a Házban, hogy a nemzet hálás lesz fiainak^ akik a harctéren küzdenek érte. Itt, ebben a Házban százszor elmondották ezt. Ott volt azután az októberi forradalom, amikor felajánlották a földet. Mindjárt idézhetnék itt mágnásokat, földbirtokosokat, akik ebben a tekintetben, ígéretet tettek, én azonban csak a legkonzervatívabb testületnek, a magyar püspöki karnak levelét idézem, amelyet az 1918 november,20-án intézett Károlyi Mihályhoz, az akkori népköztársaság elnökéhez. Ez a levél így szól (Olvassa): «A magyar népköztársaság kormányelnökének Budapesten. A római katolikus püspöki kar folyó évi november 20-án megtartott értekezletéről tisztelettel üdvözli a magyar köztársasági népkormányt. A világtörténelmi átalakulások új helyzet elé állították a magyar nemzetet; megvalósították századok álmát és vágyát, a független, önálló Magyarországot. Ez átalakulást a püspöki kar meleg hazafias érzéssel fogadja, azt fenntartás nélkül elismeri és biztosítja a magyar népköztársasági kormányt, hogy a nehéz viszonyok között a független, önálló Magyarország kiépítésében minden erejével támogatni • fogja. Az egyház a maga részéről a demokratikus fejlődés szolgálatában és a birtokreform 44
