Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-199

292 Az országgyűlés képviselőházának pénzügyi és szakszerűségi szempontból is min­den körülmények között indokolt mind a há­rom szempontból a biróság fenntartása. T. Ház! Tekintettel arra, hogy a Földbir­tokrendező Bíróság tuljadonképpen előrelátha­tólag és hihetőleg most utolsó ízben szerepel az országgyűlés előtt, indokoltnak, helyesnek és szükségesnek tartom, hogy egészen röviden ki­térjek arra a munkásságra is, amelyet a Föld­birtokrendező Bíróság fennállásának ideje alatt kifejtett. A Földbirtokrendező Bíróság legutóbbi kimutatása alapján az önálló házhelyrendezés során igénybevett 9927 katasztrális hold 1159 négyszögöl területet, a vagyonváltság átvétel és megváltás útján megszerzett 936.013 katasz­trális holdat és 209 négyszögölet, úgyhogy a fennállási ideje alatt igénybevett terület ösz­szesen 945.935 katasztrális hold és 1368 négy­szögöl. Ebből 434.719 katasztrális hold és 620 négyszögöl vagyonváltság. Ebből a földből ház­hely címén a Földbirtokrendező Bíróság alakí­tott 259.733 önálló házhelyet. Földhözjuttatott pedig arany vagy ezüst vitézségi éremmel ki­tüntetett egyént 2669-et, hadirokkantat 30.036-ot, hadiözvegyet 25-701-et, felnőtt hadiárvát 1029-et, mezőgazdasággal foglalkozó földnélküli munkást 186.367 egyént, törpe vagy kisbirtokost 114.106 egyént, közszolgálati alkalmazottat 3780-at, tovább szolgáló katonát 2116-ot, kis­iparost vagy ipari munkást 40.943-at, gazdatisz­tet 53-at és egyéb foglalkozású 4066 egyént, összesen tehát 410.866 egyént. Közcélokra jutta­tott a Földbirtokrendező Bíróság összesen 190.822 kat. holdat és 1175 négyszögölet. Hogy milyen óriási munkát fejtett ki a bí­róság fennállásának ideje alatt, arra csak egy számot óhajtok a Ház elé hozni. 1921. évtől kezdve 1933 május 26-ig összesen 641.099 darab beadvány érkezett a Földbirtokrendező Bíró­sághoz. T. Ház! Azok az eredmények, amelyeket a Földbirtokrendező Bíróság a föídbirtokrefom eljárás során elért, semmi körülmények között sem megvetendők. Szükségesnek láttam ez adatok felsorakoztatását azért, mert különösen a közelmúlt időkben sokoldalú kritikával illet­ték a földbirtokrendezési eljárást, amely kri­tika — megállapításom szerint — legtöbb eset­ben nem volt objektívnek mondható. Sokan kifogásolták és kifogásolják a föld­birtokrendező törvényt, az 1920: XXXVI. tc-t. Meggyőződésem azonban az, hogy amikor egy törvényt, különösen egy ilyen alapos reform­alkotást magában foglaló törvényt és annak jelentőségét tárgyaljuk, akkor mindig annak az időnek szemszögéből és szemüvegén keresz­tül kell az illető törvényt tárgyalnunk, amely időben maga a törvény keletkezett. Mi volt 1920-ban, amikor a földbirtokrendező törvényt megalkottuk? Évtizedes vágya volt már a ma­gyar közgazdasági életnek az, hogy az állam­ban földbirtokrendezési törvény, illetőleg el­járás alkottassák és vitessék keresztül. Sajnos, 1920-nak kellett elkövetkeznie, hogy az ország közgazdasági életének ez az évtizedes vágya tényleg megvalósulhasson. 1920-ban a földhir­tokref orm eljárásra éppen a legrosszabb időpont volt. Egy vesztett világháború után és két egymás után következő forradalom után, ami­kor százezrei az embereknek jöttek, tódultak haza a harcterekről, akik elhelyezkedést, föl­det, munkát követeltek, akkor kellett egy ilyen fontos alkotást, a földbirtokrendezési eljárást törvénybe iktatni. Mi volt a törvény céljai A törvény célját szabatosan körülírja magának a törvénynek 1. 99. ülése 1933 június lif-én, szerdán. §-a, amidőn azt mondja: «a földbirtok helye­sebb megoszlása». Ez tehát a törvény első célja, a második célja pedig az, hogy meg­könnyítse olyan egyéneknek a földhöz jutta­tását, akik a földet megművelni képesek, a'kiknek ehhez az akaratuk is megvan ós akik rajtuk kívülálló okból eddig földhöz juttatha­tók nem voltak. Ezeknek a céloknak megvaló­sítását kellett a törvénynek keresztülvinnie és ha vizsgáljuk, vájjon ezt a célt hogyan vitte keresztül, hogyan valósította meg, akkor meg­állapíthatjuk, hogy a földbirtok helyesebb megosztását igen nagy mértékben vitte ke­resztül, mert hiszen a f öldbirtokref orm-törvény­előtt a száz katasztrális holdon aluli törpebir­tok az országban az összes földbirtok 51%-a volt, míg a földbirtokreform végrehajtása után ez az arányszám 58.6%-ra, tehát majdnem 59%-ra emelkedett. Viszont, ha hozzászámítjuk ehhez az arányszámhoz, hogy a tulajdoni jut­tatáson kívül körülbelül 170.000 katasztrális holdat hosszú, 10—25 éves kishaszonbérletre adtak, akkor ez az arányszám 61%-ra emelke­dik, ami feltétlenül amellett mutat, hogy a földbirtokreform-törvény első célját, a helye­sebb megosztást nagyjában elérte, legalább is ezt a célt nagyban megközelítette. Olyanok földhözjuttatását, akiknek nem volt módjuk azelőtt saját hibájukon kívül földhöz jutni, ugyancsak nagymértékben megvalósította a törvény, amikor 410.000 kisembert juttatott földhöz. Sokan hibáztatják a törvény végrehajtását. (Kun Béla: Igaz, jogosan!) Amikor a törvény végrehajtására került a sor, akkor nagy vita keletkezett atekintetben, vájjon kire, milyen szervre bízassék a végrehajtás. Az alaptör­vényjavaslat eredeti elgondolása az volt, hogy egy földbirtokrendező bizottságra fog bí­zatni a törvény végrehajtása, egy földbirtok­rendező tanácsra, amelyben résztvettek volna az altruista intézmények és a földmívelésügyi minisztérium kiküldöttei, mint szakértők, azonkívül a királyi Kúriától kirendelt bírák. Volt egy másik elgondolás, amely a közigaz­gatási hatóságokra óhajtotta bízni a törvény végrehajtását, ténylegesen azonban a jelen­legi törvény elgondolása ment keresztül, tud­niillik, hogy egy önálló bíróság bízatott meg a r földbirtokreform-törvény végrehajtásával azért, hogy azok a nézeteltérések, amelyek a földbirtokreform végrehajtása során keletkez­hetnek, a bíróság által részrehajlás nélkül in­téztessenek el és hogy teljes részrehajlatlanul hajtassék végre maga a törvény is. A bíróság a törvény rendelkezéseit hajtotta végre, amely rendelkezések többnyire imperatív módon voltak a törvényben, lefektetve, hiszen maga a törvény megállapította a földhöz jut­tatás sorrendjét és maga a törvény megálla­pította a juttatott föld maximumát is. Ily mó­don természetes, hogy a bíróság ezeknél a kér­déseknél kötve is volt. Természetes, hogy a törvény végrehajtása során történtek hibák, amelyek mindenkor elkerülhetetlenek, amikor egy ilyen nagy reformalkotás végrehajtásáról van szó, ezek a hibák azonban egy ilyen tör­vény végrehajtásánál — nyugodt lélekkel le­het állítani — teljesen elkerülhetetlenek. El­kerülhetetlenek különösen akkor, ha nézzük, hogy két különböző szempont érvényesült, két különböző érdek ütközött össze a földbirtok­reform-törvény végrehajtása során éspedig, a megváltást szenvedőknek és földhöz juttatot­taknak érdeke. Ennek a két ellentétes érdek-_ nek kiegyenlítése természeteseri igen nehéz

Next

/
Thumbnails
Contents