Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-199
Az országgyűlés képviselőházának 1 feladatot rótt a bíróságra. Az első körülmény az t volt, hogy a földbirtokreform-törvény végrehajtása során következett be a devalváció, aminek következménye a földbirtokárak óriási emelkedése és a pénzérték télies elértéktelenedése volt, aminek következménye viszont az volt, hogy az egyik részen nagyobb mérvű ragaszkodás jelentkezett a földhöz, a másik részen pedig nagyobb mérvű vágyakozás a föld után, amely két ellentétes érdek kiegyenlítése ismét csak a Földbirtokrendező Bíróságra hárult. Ha lehet hibáztatni a Földbirtokrendező bíróságot, talán csak abban az egy kérdésben lehet, hogy túlságosan szociális irányban igyekezett a törvényt alkalmazni. Annak, hogy a földbirtokreform-törvénynek mutatkoztak a hibái, nem annyira a végrehajtásban keresendő az oka, mint inkább abban, hogy a földbirtokreform pénzügyileg' nem volt alátámasztva. Ha azonban ennél a témánál maradunk, meg kell állapítanunk, hogy amint az elkövetkezett esztendők és azoknak gazdasági eseményei mutatták, bármennyire alá is lett volna" támasztva a földbirtokreform-törvény és az eljárás pénzügyileg, ezek a hibák, mindenesetre akkor is jelentkeztek volna, ha talán nem is olyan nagy mértékben. Ennek bizonyságául nagyon egyszerű példára hivatkozom. A legtermészetesebb és legegészségesebb módon való felaprózódás a szabadkézből való vásárlás és azokban az esetekben, amikor szabadkézből való vásárlás történt, sajnos, az illetők nem tudtak megbirkózni a gazdasági válsággal, a gazdasági leromlás azoknál is megtörtént, akik szabadkézből vásároltak ingatlant. Az ok tehát, amely a földbirtokrendezési eljárás hibáit ezerszeresen fokozott mértékben mutatta ki, a gazdasági válság kimélyülése volt. T. Ház! En a mai időket, ezt a súlyos gazdasági leromlást, ezt a válságot nem tartom teljesen alkalmasnak arra. hogy a Földbirtokrendező Bírósággal és magával a földbirtokrendezési eljárással szemben teljesen objektív kritikát gyakorolhassunk. Az időt meg kell várni akkorra, amikorra teljes gazdasági nyugalom fog beállani ebben az országban, mert csak akkor lehet objektív kiritkát gyakorolni abban a tekintetben, hogy a törvény vagy a törvény végrehajtása volt-e a hibás, és mutatott-e fel tényleges hibákatT. Ház! Az előterjesztett törvényjavaslatot annak az indokolásnak alapján, amelyet kifejtettem, terjesztem be a t. Ház elé, és kérem, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Elénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a közéven.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Brandt Vilmos jegyző: Kun Béla! Kun Béla: T. Képviselőház! Nem volt szándékomban a törvényjavaslat tárgyalásánál felszólalni, mert azt hittem, hogy amint az előadó úr elmondja a maga előterjesztését, csak úgy formalitásból innen is, onnan is egy-két képviselő esetleg hozzászólván a tárgyhoz, elfogadjuk _ a törvényjavaslatot, vagy pedig nem fogadjuk el és megyünk tovább- Minthogy azonban a t. előadó úr a földbirtokrendezési és földosztási kérdés meritumába is belenyúlt, kötelességem felszólalni, még pedig a javaslat ellen. En a Földbirtokrendező Bíróság hatáskörének és funkciójának meghosszabbításából nem >. ülése 1933 június lU-én, szerdán. 293 kérek, nem azért, mintha a bíróság t. tagjait lekicsinyelném vagy nem becsülném eléggé nagyra, hanem azért, mert a gyakorlati tényeket illetőleg teljesen tájékozatlanok voltak. Ha a földbirtokreform végrehajtásánál nem is ők követték el az alapvető hibát abban, hogy roszszul hajtották végre a törvényt, mégis őket is nagy felelősség terheli, de terheli különösen a kormányt, mert hiába hivatkozik a t. előadó úr arra, hogy eredményeket látunk a földbirtokreform révén, ez nem áll. Az eredmény az, hogy a földhözjuttatottak csaknem 100%-5g — nagyon kis hányad levonásával — tönkrementek, földönfutói lettek saját földjüknek. (Ügy vian! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mit ér egy olyan reform, amelynek végrehajtása után kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy akik annak áldásában — híresztelt áldásában — részesek voltak, tönkrementek, nyomorúságban sínylődnek és máról-holnapra éppen azért, mert földhöz jutottak, nagyon sokuknak nincs elegendő betevő falatjuk. A t. igazságügyminiszter úrnak igaz ságérzetére appellálok, amikor ennek a kérdésnek gyökeres és gyors elintézését kérem, kívánom és követelem tőle a nemzeti közvélemény nevében. Mindjárt az adatok sokaságával fogok rámutatni, hogy miért. Nem áll az, hogy ha a százholdon aluli birtokosok számarányát — mint a t. előadó úr mondotta — 51%-ról 58%-ra emeltük, akkor ez azt jelentené, hogy a magántulajdonnal, tehát földdel bíró gazdasági egyedek kezében arányszám szerint több hold lévén, ezek a nekik juttatott birtok szerint megtalálták már anyagi boldogulásukat is itt a magyar földön; mert erről van szó. Hiszen ha kaptak földet, de anyagilag nem boldogulhattak rajta, hanem tönkrementek, akkor csalóka kép az, amit a ti előadó úr elénk tárt. Es én ki merem mondani, hogy ha fel is emeltük a számarányt 51%-ról 58%-ra, viszont azoknak számaránya, akik tönkrementek amiatt, mert földet kaptak, sokkal nagyobb mértékben emelkedett (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és a kormányzat tíz esztendőn keresztül, amikor pedig lett volna módja és alkalma ahhoz, hogy a terheket, amelyek alatt a földhözjuttatottak nyögnek és roskadoznak, kisebbítse, hogy az ő mezőgazdálkodásukat rentábilissá tegye, éveken keresztül elmulasztotta az alkalmas időpontot, engedte a földhözjuttatottak '' különböző kategóriában, úgy a hadirokkantaknál, mint a hadiárváknál, mint pedig a vitézeknél az adóhátralékokat és a kifizetetlen annuitásokat úgy felszaporodni, hogy jelenleg a földhözjuttatottak nem bírnak a terhekkel. Es hogyha a t. igazságügyminiszter úr hallgat a becsületes jó magyar szívére, igazságérzetére, és a Képviselőház tagjai is pártkülönbség nélkül szintén azon a nézeten vannak, hogy ezt a kérdést szív és lélek szerint kell elintézni, aszerint, hogy a rokkantak és hadiárváknak a szülei, vagy a vitézek áldozatot hoztak a magyar földért, a magyar faj, a magyar nemzet fennmaradásáért, akkor a legkisebb, amivel nekik tartozunk, hogy amikor adtunk nekik nemzeti ajándékot, vagy adtunk nekik földet, olyasvalamit, ami őket megilleti, ennek révén ne legyenek nyomorúságos sorsba juttatott fiai a magyar gazdasági életnek, ne legyenek számkivetettek a boldogulandók sorából. Ezt a kérdést kell megoldani, t. igazságügyniiniszter úr! A t. élőadó úr említette, hogy nem lehet az eredményeket lekicsinyelni, objektíve kell gyakorolni a kritikát s mondta azt is,, hogy
