Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-199

Az országgyűlés képviselőházának 1 túl a megváltási eljárás megindításának megengedése el nem rendelhető. A megváltási eljárás érdemi munkája, tehát tulajdonképpen a földbirtokreform eljárásnak érdemi része az 1928-as évek táján érdemi befejezést nyert s ezért az 1928: XLL te. első §-ában úgy rendelkezett, hogy a megváltási eljárások megindításának megengedésére megszabott határidő eltelt, ennélfogva sem új megváltási eljárás, sem folytatólagos megváltási eljárás elrendelésének helye nincsen. A törvénynek ez a rendelkezése lezárta a megváltási eljárás elrendelésének lehetőségét és ilyen formán a földnek földreform céljaira való megszerzési lehetőségétA törvénynek ezzel a rendelkezésével befejezést nyert a tulajdonképpeni földbirtokreform eljárás első része, befejezést nyert az a része, amely tulajdonképpen bírói kogníció, bírói eljárás tárgyát képezte. Éppen ezért ugyancsak az 1928 :XLI. te. egyidejűleg megszabván a megváltási eljárás folytathatásának határidejét, egyúttal megkezdte a Földbirtokrendező Bíróság létszámának csökkentését, magának a bíróságnak a leépítését is. Azokat az ügyeket, amelyek nem képezték bírói kogníció tárgyát, amelyek, miképpen az előbb említettem, inkább hatósági eljárást igényeltek, a Földbirtokrendező Bíróság hatásköréből már a törvény kivette és részben^ a közigazgatási bizottság gazdasági albizottsága, részben pedig a földmívelésügyi miniszter hatáskörébe utalta. Ilyen módon elsősorban az adás-vételi szerződések tudomásulvételének kérdését első fokon a közigazgatási bizottság gazdasági albizottságára, másodfokon a földmívelésügyi minisztériumra bízta, az elővásárlási jog gyakorlását a földmívelésügyi minisztériumra, a haszonbérletek tudomásulvételével (kapcsolatos eljárás során a Földbirtokrendező Bíróságot megillető hatáskört a földmívelésügyi miniszterre bízta és hasonlóképpen a földmívelésügyi minisztérium hatáskörébe utalta a parcellázások megengedését és az azok feletti felügyeletet is. Az 1928: XLL törvénycikk tárgyalása során már vita tárgyát képezte, hogy nem volna-e helyes a Földbirtokrendező Bíróságot általánosságban megszüntetni; akkor azonban arra való tekintettel, hogy a Földbirtokrendező Bíróság tulajdonképpen célbíróság, amely a földbirtokreform-törvénnyel kapcsolatban felmerülhető összes ügyekinek elintézésére alakult és amely bíróság az évtizedes gyakorlat során egészen különleges jogrendszert, egészen új joggyakorlatot épített ki, helyesnek, indokoltnak és célszerűnek látszott azoknak az ügyeknek a végleges elintézését, amelyek még bírói kogníció tárgyát képezik, a Földbirtokrendező Bíróságra hagyni. A bíróság fenntartásának másik indoka abban az időben az volt, hogy azoknak az ügyeknek az elintézéséhez, amelyek a bíróság hatáskörében továbbra is meghagyandók, speciális szakértelem szükséges, amely speciális szakértelmet a bíróság tagjai megszereztek, amely speciális szakértelemmel azonban a rendes bíróság, amelyre pedig egyedül lett volna bizható ezeknek az ügyeknek^ az elintézése, nem rendelkezett. Ilyen módon tehát az 1928:XLI. te. ezeknek az ügyeknek az elintézését továbbra is a Földbirtokrendező Bíróság hatáskörében hagyta meg, az ügyek elintézésére azonban háromévi határidőt szabott meg. A törvényszabta határidő elteltével azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az ügyek elintézésére megszabott háromévi határidő korántsem ele. ülése 1933 június ÍJc-én, szerdán. 291 gendő és olyan tömege merült fel a Földbirtokrendező Bíróság hatáskörébe tartozó ügyeknek, hogy három év alatt az ügyek tömegével megbirkózni nem bírt. Éppen ezért az 1931. év elkövetkeztével új törvényes rendelkezésre volt szükség és az 1931. évi XXXV. tcikk. újból kénytelen volt foglalkozni a Földbirtokrendező Bíróság hatáskörének meghosszabbításával. Az 193LXXXV. tcikk ismét lényegesen csökkentette a Földbirtokrendező Bíróság hatáskörét. Ügyeinek egy tekintélyes részét ismét a közigazgatási bizottság gazdasági albizottságára, másik részét a földmívelésügyi minisztériumra és egy egészen kis. részét a föld szerint illetékes perbíróságokra ruházta át, viszont a törvény 6. §-ában az Országos Földbirtokrendező Bíróság idejét 1933. évi június hó 30-ig meghosszabbította. Sajnos, ez a megállapított határidő ugyancsak kevésnek bizonyult arra, hogy a Földbirtokrendező Bíróság a nála felhalmozott ügyek tömegét elintézhesse. A Földbirtokrendező Bíróság munkáját időközben megszaporította az 1932, évi 3200. számú kormányrendelet is, amely lehetővé tette az 1929 január elseje előtt ítélettel megállapított, vagy pedig haszonbér alapján kiszámított megváltási árnak újból való megállapítását és ennek processzuális részét a Földbirtokrendező Bíróságra ruházta. Egyébként a Földbitokrendező Bírósághoz az ügyek olyan tömegei jöttek, amelyeknek elintézése a rendelkezésre álló idő alatt nem volt lehetséges. Hogy csak egy számot hozzak fel, elintézés céljából a Földbirtokrendező Bírósághoz az 1933-ik év folyamán május 22-ig 18.541 darab beadvány érkezett. Ez az adat magábanvéve igazolja azt, hogy nem annyira a Földbirtokrendező Bíróság igyekezetén, mint inkább a hatáskörébe jutott ügyek speciális voltán múlt, hogy a rendelkezésre álló idő alatt a Földbirtokrendező Bíróság nem tudta az ügyeket letárgyalni, miért is újból felmerült a törvényes rendelkezés szüksége a bíróság hatáskörének megállapításánál. Ez a körülmény tette szükségessé a Ház előtt lévő törvényjavaslat tárgyalását. Maga a törvényjavaslat három rendelkezést tartalmaz. Az első rendelkezés újból csökkenti a Földbirtokrendező Bíróság hatáskörében meglévő és megmaradó ügyek számát, amennyiben a hatáskörében még ma is meglévő ügyek egy részét az illetékes • királyi törvényszék hatáskörébe, másik részét az illetékes királyi járásbíróság hatáskörébe utalja és egy egészen kis részét újból a közigazgatási bizottság gazdasági albizottságához. A törvény második rendelkezése taxatíve felsorolja azokat az ügyeket, amelyek továbbra is a Földbirtokrendező Bíróság hatáskörében maradnak és végül a javaslat harmadik rendelkezése utasítást tartalmaz az igazságügyminiszter számára, amelynek értelmében a Földbirtokrendező Bíróság létszámának csökkentéséről és az ügyek állásáról az országgyűlésnek időnként jelentést tenni tartozik. Felmerült ismételten az a kérdés, hogy vájjon a Földbirtokrendező Bíróság hatáskörébe a megmaradó ügyek elintézése céljából szükség van-e még továbbra is a Földbirtokrendező Bíróság fenntartására, vagy pedig bízzák ezeket s.

f még fennmaradó ügyeket is a rendes bíróságra. Azok az indokok azonban, amely indokok 1928-ban fennálltak és amellett szóltak, hogy a Földbirtokrendező^ Bíróság még az ügyek végleges befejezéséig fennmaradjon, ugyanúgy fennállanak ma is; célszerűségi, sőt 43*