Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-198

284 Az országgyűlés képviselőházának 1 mert a nemzetkzi fórumokon tárgyalják és ha majd a nemzetközi fórumokon letárgyalták, majd akkor térünk erre vissza. Akkor ez a parlament már régen a nagy fáradalmait piheni ki, akkor ez a parlament már a többhónapos pihenőjére ment. Hát lehet-e majd akkor erről a kédésől itt beszélni? Ez teljesen ki van zárva. Itt valószínűleg a legelemibb intézkedések megtételéről is megfeledkeztek az illetékes tényezők. Folytathatnám tovább a különböző iparágak helyzetének vázolását, mert például a faiparban, a bútoriparban két év alatt 40 százalékkal csökkentek a munkabérek. Az épületasztalosiparban 50 százalékkal esett alá a munkabér, a parkettiparban ugyancsak 40 százalékkal. A vidéki faiparban is egészen tarthatatlan a helyzet, mert jól képzett szakmunkásokat alkalmaznak 20—25—30 filléres órabérért. Súlyosbítja a helyzetet az is, hogy ezidőszerint a faipari munkások 76 százaléka munka nélkül van és a munkában álló csekély 24 százalék megszorult helyzetét rendkívül súlyos módon kihasználja a faipari kapitalizmus is. De a szabóknál sem különb a helyzet, sőt ott még ijesztőbb, mert két esztendő alatt 80 százalékkal csökkentek le a munkabérek. A húsiparban is 15—20 százalékos a csökkenés. A sütőknél, ahol két év előtt a hetibér 50— 60—70 pengő volt, ez ma imár 35 pengőre isülylyedt le. Vannak azonban munkáltatók, akik hetenként csak 12—15 pengős fizetéseket adnak munkásaiknak. A textiliparban egyharmadával csökkent le a munkabér, abban a textiliparban, amely olyan áron árusítja termékeit, hogy az itt a Házban még egységespáiriti (képviselők részéről iis'im'egülíJközést váltott ki. Köztudomású, hogy indokolatlan magas árakat tart fenn a textilipar és éppen a textilipar az, amely a leggyalázatosabb módon asarolja ki a munkásait... Elnök: A képviselő urat figyelmeztetnem kell, hogy az ilyen kifejezésektől tartózkodjék. Kabók Lajos: Hiába kutatok én kifejezés után, erre a ténykedésre nem tudok én egyéb kifejezést találni. Ebben az iparágban legnagyobbrészt nők vannak alkalmazva. Azt hiszem, nem mondok újdonságot, ha kijelentem, íhogy a textiliparban alkalmazott nőmunkásoknak 6—7—8 pengő a heti fizetése, amelyért nem 48 órás munkaidőt teljesítenek, hanem legkevesebb 55—60 órát, sőt bizonyos helyenként még annál tölbbet is, a megemlítetten felüli bér pedig a ritkaságok közé tartozik. De választhatjuk akár a bőripart is, ahol szintén erősen lecsökkent a munkabér, mert a felsőrészkészítők átlagos hetibére 29 pengő 70 fillérről 25 pengő 40 fillérre csökkent. Csökkent a cipészek, tímárok és általában a munkásnők bére, de hasonlóan csökkent a szűcsök munkabére is. Beszéljek talán a legnagyobb iparág munkásainak, a vasipari munkásságnak a munkabéreiről? Ezt már annyiszor szóvátettem itt a Képviselőház előtt, hogy most nem akarok ismétlésbe bocsátkozni. Éppen ezért csak annyit említek mreg, hogy a vasipari kapitalisták is nagyon szépen odasorakoztak a töbibi ipari és egyéb kapitalisták mellé és úgyszólván egymással versengenek abban, hogy ki tud alacsonyabb munkabérátlagot produkálni. Mihelyt azt észlelik, hogy valamely gyárban a munkabérek magasabbak, azonnal reklamálják és máris követelik, íhogy ez a gyár is tegye meg a munkabérek leszállítására 98. ülése 193$ június 13-án

x kedden. vonatkozó intézkedéseket és ne statuáljon veszedelmes példát, mert ha az egyik gyárban magasabb a munkabér, a másik: gyárnak alacsonyabb ibérekkel fizetett munkásai azonnal hivatkoznak erre és ők is a magasabb munkabért követelik. Valóságos pusztítást találhatunk minden téren. Nemcsak az ipar alkalmazottai, nemcsak az ipari munkások részesülnek ebben az elbírálásban. Beszélhetünk a .mezőgazdaság kizsákmányolt jairól, _ beszélhetünk a kereskedelem kizsákmányoltjairól is. Minden foglalkozási réteg bajait felsorakoztattuk már itt nagyon isokszor. Követeltük az intéizkedéseket, de még a mai napig sem történt semmi. Mert ez így van, azért kellett ezt a kérdést még úgyszólván kapuzárás előtt isi ismételten feltárni. Azért kellett erről a kérdésről itt beszélni, hogy a kormányzatot még ezekben az utolsó pillanatokban is kötelességének teljesítésére szólítsuk fel és, hogy az uralmon lévő többséget felszólítsuk arra, hogy ne mulassza el kötelességét teljesíteni. T. Képviselőház! A pénzügyminiszter úr által bejelentett •külön adóterhekiíeljes egészükben még nem is váltották ki az elkeseredést, mert még nem jutott kifejezésre mindaz az újabb adóteher, amelyet a boletta újabb bevezetése jelent, de majd, amikor a kartelladó, a szénadó, a textilfázisadó következményei eljutnak a fogyasztókhoz és ez az árak emelkedésében is kifejezésre jut, akkor majd a kormány tarthat megint 3200 gyűlést, de ezeken a gyűléseken, még ha ezeket újból megismétli is, nem tudja ellensúlyozni azt az elkeseredést, amelyet okoz a kormánynak az az intézkedése, amellyel egy dédelgetett osztályt felkarol és terhet rak a tehertől amúgy is roskadozó társadalmi rétegekre. Ezeknek a problémáknak felemlítése után legyen szabad még egy másik kérdésre is rámutatnom. Ezzel is azt akarom bizonyítani, hogy a Gömbös-kormány nyolchónapos uralma alatt, sajnos, nem tapasztaltunk semmi olyat, hogy az ígéretekből valamit megvalósítottak volna, sőt éppen ellenkezőleg, azt látjuk, hogy azok az ígéretek, amelyek a Házon belül, vagy a Házon kívül elhangzanak, nagyrészt üres frázisok, mert a Gömbös-kormány működése alatt láttunk olyan intézkedéseket, amelyekből azt tudjuk megállapítani, hogy a Gömbös-kormány szavakban hangoztatja ugyan az erők szabad játékát, azonban tetteiben ezt a lehető legerőteljesebben megakadályozza. Például mi történt Hómezővásárhelyt? Hódmezővásárhelyt február havában ipartestületi választások voltak. Ipartestületi elnököt választottak, és a hódmezővásárhelyi ipartestület februári választásának eredményeképpen Takács Ferenc szocáldemokrata pártállású ember lett az ipartestületi elnök. Azonban az ottani illetékes köröknek és legfőképpen Farkas Béla főispánnak sehogy sem tetszett az ipartestületnek ez a választása, elhatározta tehát és bizalmas körében kijelentette, hogy semmiféleképpen nem tűri azt, hogy a hómezővásárhelyi ipartestület elnöke szociáldemokrata legyen és mindent elkövet ennek megakadályozása érdekében. Amit bizalmas körben kijelentett, azt nagyon hamar meg is valósította. Kereste-kutatta az utakat és módokat, hogyan, és miképpen hajtsák végre ebbeli elgondolását és miként akadályozzák meg az ipartestület tagjai többsége akaratának érvényesülését, miként fosszák meg a szo.ciál-