Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-198

Az országgyűlés képviselőházának 198. ülése 1933 június 13-án,) kedden. 279 magyar revízió összekapcsolódott az egész nemzetközi közvélemény előtt a német revízióval. Versailles és Trianon tartalmában is és politikai forrásaiban is egészen más. A versaillesi békeszerződés revíziója tartalom szerint, lényegében inkább ' presztízskérdés: elsősorban az egyenjogúság kérdése; a trianoni békeszerződés revíziója azonban nem merül ki ilyen negatívumban, valójában az egész Duna völgyének ^ újjárendezését, az egész Duna völgyének egészséges, észszerű és az európai nagy együttesbe beállított új, helyes, szerves rendjét jelentené. E kettőt öszszekapcsolni nem lehet és hogy a nemzetközi közvéleményt nem akarta összekapcsolni ezt a két revíziót, annak legfőbb bizonyítéka az, hogy olyan hatalmas ellenzéke volt, úgy a francia kamarában, mint a szenátusban annak tárgyalásakor a trianoni békeszerződésnek, s^ bizonysága az is, hogy a Millerandféle kísérőlevélben a hatalmak már az első percben egy külön magyar revíziónak az útját jelölték meg

v T. Ház! A két revízió fogalmi és politikai összekapcsolásának legnagyobb hibáját, legbetegebb pontját akkor látjuk és érezzük, ha kicsit áttekintjük, hogyan jött létre ez a két békeszerződés. A versailles-i békeszerződés mögött a nagyhatalmaknak az a gondolata, az a konszenzusa állott, hogy^ alnémet imperalizmust meg kell fosztani hódító lehetőségeitől s a német népet ki kell gyógyítani abból a brutális, főleg keletre, de nyugatra is törő szándékából, amellyel legalábbis ennek az imperializmusnak alapelgondolása Európa békéjét már évtizedekkel ezelőtt is fenyegette. Ezzel szemben nézzük a magyar békeszerződés politikai tényezőit. A trianoni békeszerződés oka elsősorban az, hogy itt egy olyan bűnös, tehetségtelen és pipogya forradalom kerekedett felül, amely nem tudta átlátni azt, hogy a magyar erők összefogása még a háború után is, mondjuk:^ a monarchia szétbomlása után is biztosítani tudta volna, természetesen kellő politikai alátámasztással, az ország területi integritását. Egy másik tényezője az a bolsevizmus, amely itt felélte a magyar presztízsnek a maradékait is. Harmadik tényező az ezek nyomában életbelépő tények sorozata, amely kész tényekkel nem tudtunk idejében szembeszállni és amely kész tények voltak a legfőbb okai annak, hogy mi Párizsban ilyen embertelen és észszerütlen békeszerződést kaptunk. De ne felejtsük el az utolsó és talán leglényegesebb tényezőjét sem a trianoni békeszerződésnek, azt, hogy minket, mint a német impérium legkeletibb kaszárnyáját, mint a német impérium végvárát és keleti bástyáját tekintettek és bennünk ^akarták megtörni német impérium keletretörő hullámát, meghamisítván az ezeréves magyar történelmet, amely semmi egyéb, mint egy óriási védekező gesztus, ezzel a német impériummal szemben, mely ezer éven át egyes egyedül Magyarországra hárult, mert mindazok a népek, amelyek itt ma a trianoni ^békeszerződésnek s a nyugati hatalmak győzelmének a gyümölcsszedői és élvezői, a legfőbb hódolói voltak ennek a német impériumnak akkor is, amikor ez az imperalizmus már a habsburgi monarchia keretében jelentkezett. T. Ház! Méltóztassanak csak elolvasni Tardieu volt francia miniszterelnök szén és érdekes könyvét a trianoni békeszerződésről. Ott elmondja világosan: össze kellett törni a kettős monarchiát és Magyarországot is azért, hogy bennük megtörjék az a keletre törő hulláma a német imperializmuisnak, amely a francia politika szempontjából éppen olyan veszedelmes, mint az a nyugatra törő hulláma, amely Belgiumon keresztültört gy háború elején. Ha most már mindezt alaposan áttekintjük és keressük a magyar politikában azokat a belpolitikai és külpolitikai erőtényezőket. azokat a gondolatokat és azokat az alapelveket^ amelyeken keresztül valamiképpen elkezdhetjük visszagombolyítani ezt az ellenünk, a magyarság elpusztítására szőtt trianoni békeszerződést, akkor látnunk kell világosan az alapokat, az okokat és nem szabad tovább is azokba a hibákba esnünk, amelyek hozzájárul tak a trianoni békeszerződés kegyetlenségéhez. Ez elsősorban — többek közt — a német impériummal szemben való éles. határozott, kérlelhetetlen, nyilt, bátor és hősies szembeszállás. A négyhatalmi paktum megkötése óta is, ha az ember olvassa például az angol lapokat, csak arról győződhet meg s akár angol, akár francia, akár olasz újságíróval beszél az ember, mindenütt csak azt hallja, — ezt hallottuk Lady Snowdentől és mindenkitől, aki idejön Magyarországra — hogy: az Isten szerelmére, ne kapcsolják össze sorsukat Németországgal! (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Már az egészséges önzés is ezt diktálja. Nem lehet tagadni, hogy a négyhatalmi paktum, óriási nagy német vereség volt. Nekünk nem érdekünk, hogy participáljunk ebben! ia vereségben. 'Nekünk nem érdekünk, hogy amikor az angol politikának félhivatalosa vezércikkében mondja, hogy egyelőre el van temetve a versailles-i békeszerződés revíziójának kérdése, de a trianoni békeszerződés revíziójáról épp úgy beszél, ugyanazzal a szeretettel, megértéssel, az angol politikának azzal az egyenes, férfias helytállásával, amellyel idáig, akkor mi bizonygassuk. de bizony, a teremtését neki, mi összekapcsoljuk a magunk sorsát azzal a Németországgal, amely ma izolálva van, és amelynek izoláltságáról, külpolitikai és világszemléleti izoláltságáról már Németországban is a józanabbak kezdik látni, hogy baj van, így nem mehet tovább a dolog. Ez a német külpolitika ma a legteljesebb zsákutcába került, ma teljesen egyedül van s amit Bismarck bukása után csak évtizedeken keresztül sikerült megcsinálnia, hogy ellenszenvessé tette és izolálta magát Európában, azt most három hónap alatt megcsinálták Hitlerek. Mi érdeke van a magyar nemzetnek, hogy mi részesedni akarjunk, részvénykisebbséget jelentsünk be ebben a gyűlöletben és ebben az izoláltságban? CJánossy Gábor: Szélmalomharc! Senki sem akarja H ' Ha nem akarja, t. képviselő úr, akkor a magyar külügyminiszter úrnak másként kellett, volna beszélnie, akkor a magyar külügyminiszter úrnak már hetekkel ezelőtt úgy kellett volna beszélnie és cselekednie, ahogy ennek enyhe, — mondjuk — nem kellően éles hangját a miniszterelnök úr pendítette meg mai beszédében. (Jáuossy Gábor: A szabad kéz politikája!) Igen, a szabad kéz politikája, de az legyen akkor szabad kéz. Azt azonban nem fogadom el és nem fogadhatja el a magyar nemzet, hogy egyedül a szabad kéz negatívumával próbáljunk segítem magunkon, amikor az egész világ pozitív terveken töri a fejét és amikor az egész világ állástfoglal bizonyos kérdésekben. Nem egészen egészséges és helyes dolog, hogy amikor a fajilag és a kultúra tekintetééi*